- Mégis mennyi ideig szeretnéd még nézegetni magadat? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Ashton lassan már tíz perce igazgatta a haját az előszobai tükörben.
- Bocsi - fordult felém -, csak elragadott a hév; meg a metró - tette hozzá szórakozottan. Az oltári nagy poénja után végre sikerült kilépnünk a házból az áprilisi hidegbe. - Kifagy az összes spermám - fogalmazta meg azt, hogy hideg van a saját stílusában.
- Én is fázok. Remélem Calum értékeli, hogy segítünk neki kipucolni a hülye garázsát.
- Én mást szeretnék kipucolni - karolta át a vállamat. Grimaszolva elhúzódtam tőle.
- Sétáljunk! - szóltam, mikor Ashton elindult a kocsija felé.
- Sétáljunk? - ráncolta a szemöldökét. Úgy nézett rám, mintha nem lennék normális. - Mégis mióta szeretsz te sétálni? Különösen ilyen hidegben.
- Most óta - feleltem olyan határozottan, hogy majdnem én is elhittem, hogy szeretek sétálni.
- Oké, sétáljunk - rakta el a kocsi kulcsot a zsebébe és visszalépett mellém.
- Nem is ellenkezel?
- Nem. Miért? Szeretnéd? - fojtotta el a röhögését.
- Igen, légyszíves - bólogattam. - Már elterveztem, mit fogok neked mondani.
- Azta! Kész haditerved van? - vigyorgott.
- Igen. Szeretek készen neki vágni a dolgoknak.
- Aha - röhögött ki. - Úgy ismerlek.
- Ezt most vehetem sértésnek? - fontam össze magam előtt a karomat, és próbáltam komoly maradni. Már amennyire ez Ashton mellett sikerült, mert két másodperc múlva egy óriásit röhögött, és közölte, hogy nem bírja tovább, fejezzük be.
Majdnem egy órába telt, mire elértünk Calum-höz. Egyáltalán nem lakik messze tőlünk, egyszerűen csak elbambultunk és három utcával később kanyarodtunk le, és már egy ideje ott haladtunk tovább, mikor rájöttünk, hogy ez nagyon nem az a hely, ahol lennünk kéne. Miután sikeresen kijelenthettük, hogy eltévedtünk megpróbáltuk kitalálni hol lehetünk. Ez magunktól nem ment, mire segítségül hívtuk a Google Maps-et, és inkább a tagoltan beszélő nőre hagyatkoztunk, akit csapdába ejtett az alkalmazás.
- Na végre! Már kezdtem azt hinni, hogy történt veletek valami - csapta össze a tenyerét Calum, aki rettentően örült az érkezésünknek, ugyanis Luke kijelentette, hogy esze ágában sincs takarítónőt játszani, és egyébként is randija van, ezért eddig csak Michael volt a segítségére, akivel nem haladt túl sok mindenre. Konkrétan semmire.
- Miért kell itt lennünk? - kérdeztem unottan, mikor kinyílt a garázs kapu és körbenéztem a rumlis helyiségben.
- Mert barátok vagyunk, és a barátok segítenek egymásnak - veregette meg a vállamat Calum.
- Te sosem segítesz nekem - néztem fel rá értetlenül.
- Mi? Ez hülyeség. Mennyi mindent tettem érted - rázta a fejét.
- Például?
- Elmondtam Ashton-nak, hogy bírod, aztán összejöttetek - fényezte magát.
- Aztán szakítottunk - emlékeztette Ashton, mielőtt Calum túlságosan is jó embernek állítaná be magát.
- Arról én nem tehetek - tárta szét a karját. - A hatásköröm csak a kerítésre terjed ki. Azt nem mondtam, hogy együtt is tudlak tartani titeket.
- Rendben, lépjünk túl rajta - rúgtam odébb egy dobozt és beljebb léptem. - Pontosan mit akarunk csinálni?
- Kihajítani az összes lomot? - kérdezett vissza Calum bizonytalanul. - Fogalmam sincs.
- Most sétáltam a hülye a garázsod miatt egy órát. Az e havi mobilnetemet leszívta a Google Maps, fáj a lábam, mert Ashton megijedt egy kutyától és ráugrott. Mindezt azért, hogy megtanítsalak takarítani? - vontam fel a szemöldökömet.
- Hú, lassíts! Miért vagy ilyen ideges? - vette fél vállról, hogy éppen haragszom rá.
- Szerintem megjött neki - mondta Michael.
- Nem, nem - rázta a fejét Ashton. - Ha megvan neki, akkor bújós és éhes - okította ki a haverját, kijátszva az ex-barát kártyát.
- Én szerintem most hazamegyek - pislogtam döbbenten a három fiúra, aztán a sok kacat között szlalomozva kisétáltam a garázsból.
- De csak most jöttél! - akadt ki Calum.
- Tudom - bólogattam.
- Ha ő megy, akkor én is megyek - lépett mellém Ashton. - Mobilnet nélkül nem megy a Google Maps.
- Faszok vagytok - legyintett Calum.
- Calum, én is szívesen hazamennék - jelentkezett Michael, mintha iskolában lenne. Calum megbotránkozva végignézett rajtunk, de mivel nem tudott semmi értelmeset mondani, csak ránk hagyta, hogy ennyire lusták vagyunk, majd sértetten lezárta a garázst és bement a házba.
- Hát akkor sziasztok! Megy a buszom - intett Michael, majd sarkon is fordult és elindult abba az irányba, amerről én és Ashton érkeztünk körülbelül 10 perce.
- Te mióta buszozol? - kiabált utána Ashton.
- Mióta vérbeli városi lettem - nézett át a válla fölött.
- Nem tetszik ez nekem - rázta a fejét Ashton, majd elindultunk vissza haza. - Michael tömegközlekedést használ, Calum takarítani szeretne, Luke komolyan érdeklődik egy lány iránt... Mi a fasz lett a lusta és önző haverjaimmal?
- Megváltoztak - vontam meg a vállamat. - Akárcsak te.
- Én nem változtam meg - ellenkezett. - Csak alkalmazkodom a körülöttem lévő dolgokhoz.
- Ahogy te akarod mondani.
- Ebből elég. Mondj egy példát! - torpant meg.
- Milyen példát? - álltam meg én is a karomat összefonva magam előtt.
- Miből gondolod, hogy megváltoztam?
- Nem is tudom. Sokkal jobban kiigazodom rajtad, mint egy éve.
- Ez azért van, mert elmondtam neked mindent - tárta ki a karját. - És attól még, hogy te csak barátként tekintesz rám nem hiszem, hogy tagadnom kéne.
- Miért hiszed, hogy csak barátként gondolok rád?
- Sosem mondtad, hogy nem így van.
- Azt hittem rájössz majd magadtól is - sütöttem le a szememet.
- Arra, hogy szeretsz? - lépett hozzám közelebb és a kezét zsebre rakta. - Igen, észrevettem, csak úgy gondoltam megvárom, amíg ez benned is tudatosul - mosolygott rám. A számat beharaptam és próbáltam úrrá lenni a zavaromon. Mindvégig tudta. De akkor miért nem szólt semmit? A szemébe néztem és próbáltam eldönteni, hogy ezt a kérdést neki is feltegyem-e, vagy tartsam magamban, és kreáljak magamnak egy teljesen értelmetlen választ. Az utolsó mindenképpen kecsegtetőbb ajánlatnak bizonyult, ezért elfogadtam.
- Nem úgy tűntél, mint aki ezzel tisztában van.
- Már nem is próbálod leplezni? - vonta fel a fél szemöldökét.
- Minek? - vontam meg a vállamat. - Ismét beigazolódott, hogy sokkal jobban ismersz, mint szeretném.
- Zavar? - tett még egy lépést felém.
- Ashton, sok minden zavar veled kapcsolatban - söpörtem hátra a hajamat a vállam felett.
- Sorold! - állt meg nagyon, nagyon közel hozzám. Olyan közel volt, hogy a mellem konkrétan érte a mellkasát, és erősen le kellett hajtania a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Kezdjük ott, hogy túl közel vagy.
- Ohh, voltam ennél sokkal, sokkal közelebb is - kacsintott. - Emlékszel arra a jó kis hétvégére Newcastle-ben?
- Akkor fel voltál hatalmazva arra, hogy ilyen közel legyél. Most nem vagy - álltam ellen a csábításnak, habár nagyon is jól esett volna felidézni az ő szemszögéből mit is csináltunk, és mi mindent csinált volna még velem, ha éppen engedem neki. Ashton oldalra billentette a fejét, de nem távolodott el tőlem. - Mi van? - kérdeztem, mikor már egy ideje így ácsorogtunk, csendben, és végig az arcomat fürkészte.
- Csak elfelejtettem mennyire szép vagy, és most megint eszembe jutott - mosolygott rám. Elvörösödve lesütöttem a szememet, és a cipőm orrát bámultam. - Hé! - tette a vállamra a kezét. - Rosszat mondtam?
- Nem, dehogy - ráztam a fejemet furán.
- Akkor jó - engedte el a vállamat. - Mikor utoljára lesütötted a szemedet beszélgetés közben majdnem fél évig nem láttalak.
- És ez még mindig ennyire bánt?
- Tudod, ha szeretsz valakit - rakta zsebre a kezét - minden szabad percedet vele akarod tölteni, szóval ja, elég szar volt, mikor több hónapig, csak hírből hallottam rólad, és Instán láthattalak. Ami még gázabb, hogyha Calum aznap nem hív ide minket, lehet azóta sem beszélnénk.
Elhúztam a számat.
- Nem terveztem, hogy így lesz - próbáltam megvédeni magamat. Elég szánalmas volt.
- Én sem - rántotta meg a vállát lazán. - Mikor eltelt pár hét gondoltam, hogy gáz van. De nem csináltam semmit, mert Luke azt mondta várjak még, biztos keresni fogsz.
- És te hittél Luke-nak?
- Mivel egy fedél alatt él veled tökéletesen tisztában volt a lelki állapotoddal, szóval kockáztattam. Nem jött be.
- Luke-nak nem szabad hinni.
- Igen, erre már párszor én is rájöttem - bólogatott. - Egyébként tökjó ebből a szögből a dekoltázsod - pillantott lejjebb elismerősen. Egy határozott lépéssel hátráltam és bosszúsan néztem fel rá. - Bocsánat, de egyszerűen nem tudtam kihagyni - vihogott. - Mondjuk, ha nem vennél fel ennyire mélyen kivágott felsőt...
- Ugyan már! Te ennél sokkal többet szoktál látni a lányokból - húztam feljebb a pólóm nyakát.
- De aki a legjobban érdekelne mindig takargatja magát - vonta fel a szemöldökét. - Bazdmeg, én még bikiniben sem láttalak - kerekedett ki a szeme. - Jól nézel ki bikiniben? Biztos kurvajól nézel ki bikiniben - bólogatott.
- Rendben van haladjunk - indultam el.
- De ez nem ér, te egy csomószor láttál félpucéron! Sőt, volt hogy az alsómat is majdnem levettem - kiabált, miközben utánam szaladt. Az út túl oldalán egy kutyát sétáltató öregnéni ijedten kapta felénk a fejét. - Én majdnem teljesen levetkőztem neked, te pedig a kapcsolatunkat egy bikinire sem méltattad? - folytatta, én meg féltem, hogy a néni talán el fog ájulni ezektől a roppant ízléses információktól.
- Ashton, fogd már be! - vertem vállba.
- Mikor láthatlak bikiniben? - érdeklődött tovább.
- Majd egyszer, ha...
- Ha végre megint összejövünk? - fejezte be a mondatomat.
- Talán.
