Look At My Ex {irwin}

57

- Jó reggelt! - dugta be a fejét apu izgatottan az ajtón. Körbepillantott a szobámon, ami tele volt dobozokkal. Némelyik már tele volt és csak arra volt, hogy leragasszam, de olyan is akadt, ami még kongott az ürességtől. Ha másra nem, legalább arra jó ez a költözködősdi, hogy kiszortírozzam az évek során felhalmozódott cuccaimat. Olyanokat találtam a szobámban, mint 8.-os törikönyv, Ananász Expressz DVD, vagy egy aláírás az egyik tehetségkutató versenyzőjétől valamelyik régi szériából. Ezeket vagy kidobtam, vagy eladtam. - Még mindig ennyi mindent nem pakoltál el? - tárta ki jobban az ajtót és az íróasztalon lévő könyvkupac tartalmát nézte át.
- Nyugi, még van egy hét, amíg átköltözünk - védtem magamat. Amióta apu aláírta azt a nyamvadt adásvételi szerződést másról nem is tudott beszélni, mint az új lakásról.
- Egy hét hamar eltelik - vágott vissza. - Hányra mentek este? - kérdezte mellékesen.
- Nyolcra - feleltem. Calum minden alkalmat megragadott arra, hogy bulit szervezhessen. Ez ebben a hónapban talán a harmadik lesz. Tartott egyet annak örömére, hogy végre találtunk egy lakást, ami Luke-nak is tetszett, majd azért, mert apu aláírta a szerződést, a mai pedig a kiköltözésünket ünnepli egy héttel hamarabb, mert jövő héten a szülei már itthon lesznek. Ami Ashton-t illeti, egész jól elő tudtuk adni, hogy nem vagyunk jóban. Ezt annak tudtam be, hogy nem ivott, ezért oda tudott figyelni magára, de fura előérzetem volt a maival kapcsolatban.

Már egy órája tartott a buli és Ashton sehol nem volt. Nem vette fel mikor hívtam, és az üzeneteimre is válaszolt. Kezdtem aggódni. A szőke hajamat a szemembe fújta a szél, a fekete ruhámban és blézeremben egyszerűen szétfagytam kint a ház előtt. Bemehettem volna, de látni akartam Ashton-t mikor megérkezik.
- Jézusom, te még mindig itt állsz? - lépett mellém Kristen. - Hailee, ne butáskodj, menjünk be! - karolt belém.
- Nem, várok valakit - léptem el tőle. Először nem esett le mit mondtam.
- Vársz valakit? - pislogott rám kikerekedett szemekkel. Basszus. Habár rohadtul fáztam mégis izzadni kezdtem.
- Nem - hazudtam.
- De azt mondtad.
- Tényleg? - nevettem kínosan. - Nyelvbotlás volt. Nem várok senkit.
- Akkor miért vörösödtél el? - fonta össze maga előtt a karját. - Van valakid?
- Ez most tényleg nem a legjobb alkalom ezt megbeszélni... - próbáltam terelni a témát.
- Úristen! - kapta a szája elé a kezét. - Ismerem? Ki az? Lefeküdtél már vele? Jó volt? Ki tud még róla? - kezdett kérdésekkel bombázni. Úgy látszik annyira már nem zavarta, hogy kicsit hűvös van. Éppen nyitottam a számat, hogy kitérjek a válaszolgatás elől, mikor egy alak elkezdett közelíteni felénk. Az utcai lámpák fényében egyből tudtam ki az és a szívem egy kicsit gyorsabb ütemben kezdett verni. - Mi az? - fordult hátra Kristen. - Ó, jaj! - húzta el a száját. - Menjünk arrébb? - mosolygott rám együttérzően.
- Nem kell - ráztam meg a fejemet, és a hajamat kezdtem piszkálni. Mikor Ashton elsétált mellettünk pókerarccal odalökött egy helót, majd bement a házba. Ezután néma csend állt be kettőnk között. Csak a házból kiszűrődő zenét és a hangos röhögéseket hallottuk, amik a hátsókertből jöttek. A telefonom, amit a kezemben szorongattam üzenetet jelzett. - Szerintem én most bemegyek. Fázom - húztam összébb magamon a blézert és összefontam magam előtt a karomat.
- Megyek én is - bólintott.
- Szuper - mosolyogtam rá, habár egyáltalán nem örültem neki, de ezt azért mégsem mondhattam a szemébe. Úgy voltam vele, hogy majd bent elkeveredem tőle. A házat megkerülve a terasz ajtón mentünk be, így egyből a nappaliban találtuk magunkat. A fal mellé húzódtunk és a tömeget néztük, amint a zenére tombolnak. Kívülről úgy nézhettünk ki mint két sótlan picsa. Amíg Kristen éppen üdvözölt valakit én gyorsan megnéztem az SMS-t, amit kaptam.

Ashton: Konyha.

- Kristen, elmegyek hozok valamit inni. Te kérsz? - kiabáltam és egy kicsit bunkónak éreztem magamat, amiért csak így félbeszakítottam a cseverészését a számomra ismeretlen lánnyal.
- Nem, köszi - rázta a fejét kedvesen mosolyogva, majd visszafordult a beszélgetőpartneréhez. Az embereken átnyomulva elindultam a konyha felé és próbáltam kitérni minden ismerősöm pillantása elől, akik nem voltak sokan, de egy helyen koncentrálódtak. Kivágtam a konyha ajtót, ami neki csapódott valaminek. Erre valaki feljajdult. Az ajtó visszahajlott és Ashton homlokráncolva előlépett mögüle.
- Mi a faszt csinálsz?
- Te miért bújkálsz az ajtó mögött? - tettem csípőre a kezemet. Ashton megragadta a karomat, beljebb rántott, majd bezárta az ajtót és nekidőlt. Két kezem közé fogtam az arcát és lágyan megcsókoltam. Ashton a derekamat simogatta és közelebb préselt magához.
- Bocs, hogy késtem. Feltartottak - simította meg az arcomat, majd szétrebbentünk, mert valaki kívülről tolni kezdte az ajtót. Gyorsan a hűtő elé hajoltam, mintha keresnék valamit, Ashton pedig beengedte a dörömbölő tagot.
- Hé szöszi, megdobsz egy sörrel? - állt meg mellettem a társaságunk legújabb tagja. A kezébe nyomtam, amit kért, ő pedig megköszönte. Magamnak is kivettem valamit, és mikor ismét szembefordultam a tetovált taggal azon kaptam, hogy méreget.
- Mi az? - vontam fel a szemöldökömet esetlenül és a ruhám alját automatikusan lejjebb húztam.
- Semmi - húzott egyet a söréből. - Jól nézel ki.
- Öhm, köszönöm - mosolyogtam rá furán.
- Ja. Szívesen megismernélek. A hálószobában - tette hozzá a félreértések elkerülése érdekében.
- Hízelgő, de van barátom - feleltem azt lattolgatva, hogy lehet-e még kínosabb a szitu.
- Nem kell megtudnia - vágta rá. Amint ezt kimondta az ajtó ismét nyílt és Kristen lépett be rajta, nyomában Luke-kal. Először rám vándorolt a tekintetük, majd Ashton-ra. Egy pillanat alatt teljesen összezavarodtak és némán próbálták megbeszélni vajon mibe csöppenhettek bele.
- Látod, mondtam, hogy van barátja! - próbált diszkréten odaszólni Kristen a bátyámnak, de mindannyian hallottuk. Ashton-nal lopva összenéztünk.
- Mondtam, hogy nincs - válaszoltam. Ashton lesütötte a szemét és megdörzsölte az arcát.
- Az előbb azt mondtad van - szólt közbe a sörös pasi.
- Hát... - rágcsáltam a szám szélét.
- Nem akar lefeküdni veled, ember - szólalt meg Ashton is. Luke szemei tányérnagyságúra nőttek.
- Miért nem? Nem fájna, óvatosan csinálnám - győzködött továbbra is.
- Már más dugja - folytatta Ashton, egyre kevesebb türelemmel. Luke megköszörülte a torkát és láttam, ahogy megkapaszkodik a pult szélében.
- Nem fog kiderülni - fordult felé a tag széttárt karokkal.
- Haver. Én dugom - mondta Ashton. Néma csend. Luke teljesen elsápadt, Kristen a szája elé kapta a kezét, a sörös srác pedig sűrű bocsánatok közepette otthagyott minket. Luke motyogott magának valamit, amit nem értettem tisztán. Kellett neki pár perc, mire meg tudott szólalni.
- Miért nem figyelsz a szádra? - néztem Ashton-ra kétségbeesetten.
- Mi van? Nem nézhettem tovább, ahogy a csávó a szemével vetkőzteti a barátnőmet! - háborodott fel.
- Barátnőmet... - ismételte utána Luke kábán.
- És dugás? Olyan gusztustalan ez a szó! Más nem jutott eszedbe? - túrtam a hajamba.
- Stresszhelyzet volt - védte magát. Őt egyáltalán nem zavarta, hogy kiderült a titkunk.
- Ti együtt vagytok? Megint? - préselte ki magából a szavakat Luke. Egyikünk sem válaszolt. - Hailee? - nézett a szemembe.
- Igen - hajtottam le a fejemet, mintha valami rosszat csináltam volna.
- És szereted?
- Nagyon.
- És ő is szeret téged?
- Mindennél jobban - felelte Ashton, mire a gyomrom görcsbe rándult és akaratlanul is elmosolyodtam.
- És már szét is rakta neked a lábát? - nézett rá döbbenten a bátyám.
- Meglepődnél mennyire könnyen ment - próbálta meg visszatartani a röhögését.
- Jó. Nekem ez túl sok. Ma lerészegedem és majd ha kijózanodtam megbeszéljük - legyintett Luke, és a hűtő elé lépett.
- Sziasztok! - ragadtam meg Ashton kezét és kihúztam a konyhából.
- Mit csináltál? - kérdeztem az üvöltő zenében.
- Nem tudom, csak az érdekelt, hogy az a hülye szálljon le rólad - hadarta, és az államat megemelve megcsókolt. - Hé, csináltad már autóban? - kérdezte két csók között.
- Nem.
- És szeretnéd kipróbálni? - csúsztatta a fenekemre a kezét.