Nem emlékszem mi történt, csak arra figyeltünk fel, hogy megjelentek a zsaruk. Fogalmunk sem volt ki hívta őket. Mindenki ugyanolyan meglepett fejjel meredt az egyenruhás alakokra. A tömeg szétszéledt, csak páran maradtak ott figyelni az eseményeket. Miután Ashton-t leszedték Blake-ről, Ash egyből felém indult el. Fájdalmas pillantással magához húzott, és állát a vállamra hajtotta. Hirtelen melegség öntött el, és éreztem, hogy valami nagyon nem oké.
- Fiatalember - választott szét minket egy negyveneseiben járó férfi. - Maga velünk jön.
- Mi? - túrtam a hajamba idegesen. Ekkor tűnt fel, hogy valaki mentőt is hívott, mivel Blake-et kötéssel ültették be a kocsiba. Amúgy a mentőre inkább Sandy-nek volt szüksége, aki annyira kikészült, hogy magában motyogott, és random elsírta magát. A pasi intett Ash-nek, mire ő megindult az autó felé. Három járőr jött ki, nem értem minek. Ashton-t is beültették az egyik járműbe, de én nem igazán hagytam annyiban a dolgot.
- Elnézést - állítottam meg a járőrt, aki fél lábbal már a kocsiban volt. Nagyot sóhajtva kiszállt, és bezárta az autót. - Szabad tudnom, hogy most mi lesz?
- Hozzátartozó? - fonta össze maga előtt a karját.
- Igen - feleltem.
- Kisasszony, mármint rokoni kapcsolatban áll valamelyik fiatalemberrel?
- Igen. A húga vagyok - kocogtattam meg a hátsó ablakot, ahonnan Luke bambult ki.
- A bátyját kihallgatjuk, de csak szülővel hagyhatja el a kapitányságot - nyitotta ki az ajtót, és beült. Éppen zárta volna be az ajtót, de én belehajoltam a képébe.
- És az mennyi idő lesz?
- 1 óra körülbelül.
- És velem mi lesz?
- Ezt hogy értsem? - dörzsölte meg az orrnyergét.
- 18 éves vagyok, és jogsim nincsen. Nem akarok elindulni az éjszakába, miután egyszer majdnem megerőszakoltak, és a barátnőmet talán be kell vinni a pszichiátriára. Maga szerint nyugodt leszek, ha most itt hagy engem?
- Ezt tárgyalja meg a kollégával. További szép estét! - köszönt el.
- Kérem! - másztam bele a képébe.
- Philip! - szólt egy kicsit hangosabban. Felegyenesedtem. Megjelent mellettem egy idősebb férfi, és kíváncsian figyelte a nem túl hasznos munkatársát. - Behozná a kisasszonyt az örsre?
A középkorú férfi felém pillantott, majd kérte, hogy kövessem. Mivel három autót küldtek, a harmadik teljesen üres volt. A férfi járőrtársa már bent ült, ezért elindulhattunk. A kapitányságra érve megköszöntem a fuvart, és berohantam az épületbe. A fiúkat beterelték egy ajtón, végül a nem túl szimpatikus biztosúr is belépett, majd bezárta az ajtót. És ekkor lettem igazán ideges. Mivel mindannyian betöltötték a tizennyolcat, nem hittem, hogy befogják hívni a szüleinket. Körülbelül 20 percnyi szenvedés után apu rontott be az ajtón. Látszik, hogy váratlanul érte a hívás, ugyanis a pizsamájában érkezett, ami egy unikornisos nadrágból, és "gyerekkel vagyok" feliratú pólóból állt. Az utóbbit Luke csináltatta neki. Apu odasietett hozzám, és megkérdezte hogy vagyok. A szemem tikkelt és vérben állt, remegtem, és arra az ajtóra meredtem, ahová behajtották a fiúkat. Nem tudom milyen kérdésnek szánta ezt.
- A telefonban azt mondták, összeverekedtek - sóhajtott apu. - Luke igazán kezeltethetné az indulatait.
- Blake-et verték meg. Calum és Michael csak próbálták szétszedni őket, szóval nem tudom nekik miért kellett bejönni.
- Annak a seggfejnek én is bevertem volna egyet-kettőt.
- Szar az egész - hunytam le a szememet. - Miért hívtak be?
- Nem tudom.
Lassan befutott Ash anyukája is, aki az idegösszeroppanás szélén állt, és az egyik fiatal gyakornokot faggatta. Szegény srác nem tudott semmiről, és ezt hiába magyarázta, Ash anyja akkor sem hagyta békén. Michael anyuja is beérkezett. Ő egyáltalán nem aggódott, és nem is érdekelte mi történt a fiával. Csak azt hajtotta, hogy lenne fontosabb dolga is, és leült egy székre. Calum szülei más kontinensen voltak, ezért ők természetesen nem tudtak bejönni. És akkor befutottak Blake szülei. Soha nem találkoztunk. Látni is most láttam őket először. Egy aggódó férfi és nő a recepciónál kérdezősködött a fiukról. Semmi szokatlan nem volt benne. Jó, egy rendőrségen voltunk, de na. A nő nagyot sóhajtva leült pár székkel odébb Mike anyujától, és türelmetlenül bámulta a kifüggesztett órát. És most jön a kérdés: hogyha még sosem találkoztam velük, honnan tudtam, hogy ők Godrewitch-ék. Egyrészt, a pasi kiköpött hasonmása a fiának, és egyébként hallottam, mikor mondták kit keresnek.
- Ezek Godrewitch-ék - húzta össze résnyire a szemét apu.
- Ne csinálj semmi hülyeséget - szóltam rá.
- Vajon tudják, hogy mit akart tenni veled?
- Mivel Blake-et eltanácsolták a suliból, gondolom tisztában vannak vele.
- De azt nem tudják, hogy te vagy az - mondta, és megindult Blake anyja felé. Sajnos túl későn kapcsoltam, és mire cselekedni tudtam volna, már nagyban ecsetelte a történteket. Előhúztam a telefonomat a zsebemből, és a kamerát megnyitva megnéztem hogy nézek ki. Egész tűrhetően festettem. A szemem már nem állt vérben, de még mindig látszott mennyire fáradt vagyok. Apu visszasétált hozzám. A nő felé pillantottam. Minket figyelt, arcán vegyes érzelmek tükröződtek. Apu még háromszor elmesélte hogyan érezte magát, mikor 2 éve jött a telefon a suliból, miszerint van egy kis helyzet. Nem lepődött meg, Luke miatt mindig volt valami elintéznivaló, viszont amikor az igazgatóiban engem látott sírni Calum mellett...
Kicsit későn végeztem az ebédeléssel, de nem gond, úgy se lesz ma már órám. Végigszáguldottam a folyosón a szekrényemig, és kiszedtem belőle a táskámat. A kijárat felé indultam, amikor valaki megragadott, és berántott a női mosdóba. Megfordultam, és Blake Godrewitch állt előttem, aki bosszút esküdött a bátyámnak, mikor a suli legnagyobb ribije megcsalta vele.
- Mit akarsz? - rántottam ki kezemet a szorításából.
- Ott ütöm a bátyádat, ahol a legjobban fáj neki - mondta, és közelebb lépett hozzám. A falnak lökött, majd nekem simult. A kezeit a pólóm alá vezette.
- Kérlek, ne csináld! - próbáltam meg nem elsírni magamat. Belemarkolt a fenekembe, és erőszakosan megpróbálta lehúzni a felsőmet, de visítva ficánkolni kezdtem. - Segítség! - kiabáltam. Blake leszorította a kezeimet, belőlem meg kitört a sírás. - Segítsen valaki! - kiáltottam hangosabban. Kivágódott a vécé ajtaja, és Calum lépett be a helyiségbe. Azonnal lehámozta rólam Blake-et, és erőteljesen meglökte.
- Szólj egy tanárnak! - utasított, majd Blake felé fordult, és üvölteni kezdett vele. A folyosóra kilépve nem gondolkoztam, az első terembe nyitottam be. A táblánál Luke állt, éppen egy feladat közepén tartott. Mikor megláott megállt a kréta a kezében, és hozzám lépett.
- Miss Hemmings, megtudhatnám mit keres a tizenkettedikes matematikaórán? - fürkészett a tanár.
- Ha Calum nem jön, Blake ki tudja mit csinál velem - motyogtam Luke-nak, mire kivágtatott a teremből, a tanár meg utána. Még hallottam egy "azonnal fáradjon vissza az órára!", majd egy "itt meg mi történik?!" felkiáltást Mr. Dorron jóvoltából, majd a fél osztály kicsörtetett a teremből, hogy lássa mi történik.
- Godrewitch, Hood és a két Hemmings takarodjon az igazgatóiba!
