Look At My Ex {irwin}

16

Egy héttel később végre hazaengedték Harry-t, és elméletben pihennie kellett volna, de mikor az embernél megjelenik 3 tízévesek szintjén ragadt fiú, akkor azt úgy elég nehéz. Ashton jól van. Rábeszéltem, hogy mondja el a srácoknak a problémáját, akik miután megtudták, hogy Ashton depressziós napi 24 órában a nyakába lihegtek, csak hogy ne érezze egyedül magát. Michael és Calum banánnal verekedtek, Luke pedig Harry-nek mesélt arról, hogy a bátyja egy kenguru. Nem baj, bizonyára beszívott egy kicsit. Ashton a telefonját nyomkodta, én pedig levágtam magam mellé.
- Hogy vagy? - kérdeztem a lehető legtöbb pozitív energiámmal. Lerakta a telefonját és rám mosolygott. Ez tényleg őszinte mosoly volt.
- Jobban. Akkor eléggé nem akart összejönni semmi.
- De mostmár minden megvan amit akartál, nem?
- Pár dolog még hiányzik - karolta át a vállamat. - Ilyet lehet? - kérdezte szórakozottan. Mikor tegnap egész nap a fenekemet fogdosta eldöntöttem, hogy listába szedem azokat a dolgokat amiket nem csinálhat, ezért azóta állandóan megkérdezi, hogy hozzám érhet-e.
- Igen - forgattam a szememet, mire elnevette magát. Lauren hazaért a suliból, és miután háromszor kifejtette, hogy mennyire gyűlöl odajárni megkérdezte mit csinálunk, mivel Cal és Mike egy gyümölccsel szórakozott, Luke kengurukról zagyvált, mi meg Ashton-nal úgy néztünk ki mint egy idős házaspár.
- Ülünk - pillantott rá Ashton.
- Aham - vágta le magát a kanapé másik végébe. - Unalmasak vagytok - közölte tíz perc után, és inkább felment a szobájába. Mi Ashton-nal arról beszélgettünk, hogy melyik számot fogják feldolgozni legközelebb, a többiek meg leszarták Lauren-t, és tovább folytatták értelmes tevékenységeiket. Nem igazán akartam faggatni Ashton-t a hogy léte miatt, mert nem akartam felidegesíteni.
- Tényleg jól vagyok - mosolygott. Rendben, akkor mostmár gondolatokkal kommunikálunk.
- Komolyan?
- Komolyan.
- De ha bármi baj van azonnal szólsz, különben megverlek - fenyegettem meg, mire elnevette magát. Nem viccnek szántam, de mindegy.
- Aggódsz értem? - vigyorgott.
- Talán - vigyorodtam el. Eddig állandóan ő hozott kellemetlen helyzetbe a két értelmű válaszaival, ezért most itt volt az ideje, hogy én zavarjam kicsit össze. Amúgy tökéletesen elfogadta, hogy nem viszonozom az érzéseit. Normálisan viselkedik velem, és nem a távolból figyeli a társasági életemet, ahogy azt a gimiben csinálta az egyik fiú. Hozzátartozik a sztorihoz, hogy szegénynek nem voltak barátai, és nem éppen a népszerűbb diákok közé tartozott, szóval amikor kiderült, hogy állítólag tetszek neki, az egész suli halálra szívatta, a kilencedikesektől kezdve a tesitanárig, én meg csak fogtam a fejemet. Mindenesetre sikerült összezavarnom Ashton-t, mert a vigyora eltűnt, és kicsit értetlenül fürkészte a tekintetemet, hátha kiolvas belőle valamit. Calum felordított, mert Michael majdnem kiverte a szemét a banánnal.
- Elegem van! - kiabálta ingerülten, mire Michael röhögni kezdett.
- Te választottad a katona életet - mondta Ashton, Calum pedig megajándékozta egy gyilkos pillantással. Miután mindenki kiveszekedte, röhögte, esetleg böfögte (Luke) magát csak ültünk csendben, és néztük egymást. Calum a szemét fájlalta, Ashton a képébe nyomott egy párnát, hogy elhallgattassa. Ashton anyja megérkezett, és megkérdezte jól érezzük-e magunkat, mert nem látott még minket ilyen nyugalomban, és csendben ülni. Ez amúgy nem tartott sokáig, mivel Luke közölte, hogy éhes, ezért mi most haazmegyünk.
- Ne már - húztam el a számat.
- De már - tessékelt ki a házból Luke. Az ajtóban visszafordultam, és köszöntem a többieknek. Fél szemmel még láttam, hogy Ash előveszi a telefonját.
- Luke, remélem tudod, hogy most a halál faszára kívánlak - csatoltam be sértetten a biztonságiövemet.
- Értem én, hogy aggódsz érte, de nem hülye, és most már jól van - pillantott rám, de egyből visszavezette tekintetét az útra.
- Nem tudod milyen érzés volt, mikor megláttam a fürdőszobájukban három doboz nyugtatóval - hunytam le a szememet, és a két évvel ezelőtti emlékek előtörtek. - Csak nem akarom, hogy baja essen. Azt nem bocsátanám meg magamnak.
- Azt hittem nem tetszik.
- Attól még a barátom, és fontos nekem.
- Ha ennyit foglalkozol vele csak neki ártasz. Tudod milyen szar érzés, amikor egy csaj aki tetszik csak haverkodni akar? Ezzel csak áltatod.
- Akkor mit akarsz, mit csináljak? - néztem rá dühösen. - Mindenki annyira bölcs dolgokat tud pofázni, aztán amikor cselekedni kéne lapítotok mint az a bizonyos a fűben.
Luke felhajtott a bejárónkra, én meg kipattantam a kocsiból, és a házba berontva elüvöltöttem magam, hogy apu tudtára adjam az érkezésünket.
- Van valami kaja? - került ki a bátyám, mivel én még mindig az ajtóban ácsorogtam, és a bakancsomat rángattam le magamról. Őt látszólag nem zavarta, hogy behordta a sarat a konyhába, de mit számít, nem neki van kiadva a felmosás. Apu, mivel az egyik sorozatát nézte, visszakiabált neki, hogy a tűzhelyen talál tésztát. Sikeresen levettem a cipőmet, és a konyhába siettem, remélve, hogy Luke nekem is hagyott valamit. Mivel lusta életmódot folytatunk, a tányér nekünk már rég kiment a divatból, ezért általában a lábasból eszünk, a pult fölé görnyedve, akárcsak a lovak. Ez most sem volt másképp. Luke vadul tömte magába a zsíros, és nem mellesleg egészségtelen vackot. Egy villával a kezemben odaférkőztem mellé, így már ketten voltunk, ami miatt erősen meg kellett küzdeni a helyért. Luke még le se nyelte a falatot, mikor egy újabb adagot pakolt a szájába, ami miatt félig megcsócsált darabok hulladoztak a szájából. Ezt látva hamar elment a kedvem az egésztől. Amúgy látszólag apu teljesen leszarja mi történik velünk, de ez egyáltalán nem így van. Csak mostanában elég sokat eljárunk, ő meg nem zaklat minket. Úgy van vele, hogy majd mesélünk, ha akarunk. És habár az utóbbi időben kicsit elhanyagoltuk attól még szerves része az életünknek.

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Sosem keres senki, ezért átkoztam az eget, amiért valakire reggel 8-kor jött rá a beszélgethetnék. A képernyőn Calum neve villogott.
- Ajánlom, hogy valami nagy baj legyen, különben lenyisszantom a mogyoródat - kezdtem köszönés nélkül.
- Neked is jó reggelt - válaszolt vidáman a sértőnek szánt megjegyzésemre. - Egy buli ma este? - tért rögtön a lényegre.
- Calum, ha ennyire szarul vagy maszturbáljál - dörzsöltem a homlokomat, mivel minden második héten bulit tart, csak mert kanos, és amúgy nem képes felszedni a lányokat.
- Dehogy fogok - szólt bele a telefonba undorodva.
- Engem nem versz át, mindketten tudjuk, hogy már csináltad. Egyszer Michael-lel hallottunk is.
- Akkor most jössz vagy nem?
A hangján hallani lehetett, hogy ez most így elég ciki neki.
- Igen - bólintottam. Mintha látná, de mindegy.
- Oké, csak ennyit akartam - azzal kinyomta. Ezek után nem jött álom a szememre, bármennyire is próbáltam visszaaludni. Kivánszorogtam a szobámból, és Luke majdnem levitte a fejemet. Felalá rohangált a folyosón, egy farmerben és zokniban.
- Reggelt - szólt oda mikor megint elhaladt előttem. A nappaliba érve egyből rájöttem mi ez a nagy felhajtás, ugyanis egy felettébb dühös Sandy-vel találtam szemben magam.
- Már 10 perce ott kellene lennünk! - kiabált fel a bátyámnak ingerülten. A lábával idegesen dobolt a földön, majd levágta magát a kanapéra, és percenként a lépcső felé pillantgatott.
- Szia - köszöntem. Sandy arcvonásai megenyhültek mikor meglátott, és mosolyogva visszaköszönt, majd újra tájékoztatta a bátyámat arról, hogy valahonnan elkéstek.
- Csak egyszer kértem meg, hogy legyen készen időben! - háborgott tovább. - Mínusz egy pont neki.
- Tessék? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Ma mutatom be a szüleimnek - világosított fel a tervéről. Sandy sosem mesélt a családjáról túl sokat. Annyit mondott, hogy a szülei rendszerető, nagy elvárásokkal rendelkező emberek, ami miatt ő és a tesója nem mutatnak be nekik akárkit. - De Caitlyn köpött be! Az a mocskos szemétláda! Azért, mert végre Zack kiadta az útját, és most magányos nem kell mindenkit azzá tenni! - fújtatott dühösen. Caitlyn amúgy a nővére, akivel nem ápol túl jó kapcsolatot amióta összejöttek Luke-kal. Luke lebaktatott a lépcsőn egy világos kék ingben, és fekete csőgatyában. - Megteszi - mérte végig a barátnőm, majd miután elköszönt tőlem kirángatta a bátyámat az ajtón.