Look At My Ex {irwin}

49

- Hailee, ha szól a csengő, beengeded Kristen-t? - kiabált le a lépcső tetejéről Luke, miközben magára kapta a pólóját. A változatosság kedvéért most is késésben volt.
- Hogyne - válaszoltam és csatornát váltottam. Egyszerűen felháborítónak találtam, hogy volt vagy 300 tévéadó és egyiken sem adtak nézhető műsort. Pár perc múlva megszólalt a csengő. Felpattantam a kanapéról és az előszobába rohantam. Kitártam az ajtót és meglepetten pislogtam Ashton-ra. - Te nem Kristen vagy - jelentettem ki.
- Ezt most vehetem bóknak? - kérdezte furán. Persze. A fiúk még mindig nem tudtak semmit Luke titokzatos barátnőjéről. Oldalra húzódtam, hogy be tudjon jönni. - Egyébként ki az a Kristen? - kérdezte, miközben bezártam mögötte az ajtót.
- Csak a postás - feleltem. Ennél nagyobb hülyeséget nem is tudtam volna mondani.
- A postás - ismételte meg furcsán méregetve Ashton.
- Igen. Meglepődnél, milyen rendes - bólogattam.
- Ashton? - dugta ki a fejét az előszobába Luke.
- Látom te is a postást vártad - röhögött. Vadul bólogatni kezdtem. Luke vette a célzást.
- Igen. Várom a... számlát - helyeselt. - Mit keresel itt?
- Apátok hívott. Azt mondta már régen látott, szeretne velem beszélgetni.
Újra megszólalt a csengő.
- Ez biztosan a postás lesz - csapta össze a tenyerét Luke. - Szép napot, William! - nyitotta ki résnyire az ajtót, majd kisiklott rajta, a háta mögött bevágva azt.
- Nem Kristen a postás? - vonta fel a szemöldökét Ashton.
- Nos, két postásunk van - magyaráztam.
- Az király - bólogatott.
- Sziasztok! - jelent meg a lépcső tetején apu. - Luke?
- Elment a postással - feleltem.
- William-mel - pontosította a válaszomat Ashton.
- Ő tudja - nézett ránk összezavarodottan apu. - Ashton, jó újra látni. Beszélhetek veled négyszemközt?
- Úgy van, hagyjatok csak ki - ráztam a fejemet, és elindultam a szobámba.
- Ha sietsz még utoléred Luke-ot és William-et, a postást - kiabált utánam Ashton. Bezártam magam után a szobám ajtaját, és mivel nem vártam vendéget a cuccaim szanaszét hevertek a helyiség különböző pontjain. Például az éjjeliszekrényemen lévő olvasólámpa tetején egy bugyi hevert, ami fogalmam sincs, hogy került oda, mert ennyire azért nem vagyok igénytelen. Tehát kaptam az adandó alkalmon és egy kicsit összepakoltam a holmimat. Aztán az ágyamon feküdve elgondolkoztam azon, hogy milyen régóta nem feküdtem már le senkivel, sőt meggyőződésem volt, hogy a szüzességem elvesztése volt az első és utolsó alkalom. Ashton rossz hatással van rám. Egy kis idő múlva megérkezett Ashton, és igen mély nyomot hagyott benne, hogy Pete Wentz immár a múlté volt, és nem vigyorgott a képébe, valahányszor rápillantott az ajtómra. - Tudod min gondolkoztam idefelé? - forgott a gurulós székemben ülve. - Hogy milyen régóta nem dugtam - mondta, én meg egy pár pillanatig elfelejtettem pislogni. - Mi az? - állt le a forgással és kíváncsian nézett rám, mikor nem reagáltam semmit.
- Az előbb mintha nekem is ez járt volna a fejemben - motyogtam.
- Egy rugóra jár az agyunk - vigyorgott, és felpakolta a lábát az ágyam végére. - És mióta?
- Talán mióta elvesztettem a szü... - kezdtem, de félbeszakított.
- Jézusom - kerekedett ki a szeme. - Hogy bírod?
- Hagyjál, rémes volt az egész - ráztam a fejemet. Már csak attól rosszul voltam, ha rágondoltam.
- Az első mindig szar. Legalábbis a lányoknak biztos. De tudom miért volt.
- Miért?
- Mert nem én vettem el - fonta össze maga előtt a karját. - Gondold csak végig. Azt mondtad egy egyéjszakás cucc volt? Na, akkor a srác le se szart, nem érdekelte, jól érzed-e magad. Én vigyáztam volna rád.
- Váltsunk témát - raktam keresztbe a lábaimat. Reméltem, hogy nem fogja észrevenni mennyire kínos volt nekem az egész.
- Miért? Én csak az igazat mondom - folytatta. - Bánhatod, hogy mást választottál.
- Meddig akarunk még ezen rágódni? - csúsztam lejjebb ültemben, hátha valamilyen csoda folytán elnyelne a föld.
- Nem tudom. Amíg azt nem mondod, hogy kíváncsi vagy, mit hagytál ki - vigyorgott rám.
- Fúj! De szemét vagy! - szálltam le az ágyamról és az egyik párnámat a képébe vágtam. Röhögve magához szorította a fegyveremet.
- Álmodozni lehet - vágta rá, de amint ezt kimondta ismét elnevette magát.
- Szia, Ashton - löktem le a lábát az ágyamról, majd ki szerettem volna menni a szobámból, de elkapta a kezemet és az ölébe húzott. Levágódtam az ölébe, és mielőtt még fel tudtam volna pattani átölelte a derekamat, és erősen tartott. - Engedj el - lóbáltam a lábamat.
- Nem - húzott magához közelebb. - Mi miért nem tudunk csak kibékülni, mint mások? - tette fel a kérdést, ami már bennem is elég rég megfogalmazódott.
- Mert még nem kértél meg, hogy legyek a barátnőd - néztem fel a lábam tanulmányozásából. Ashton fél szemöldökét felvonva meredt rám.
- Neked ennél több kell. Csak már nincs ötletem, mert a vallomást is megkaptad, amit más 25 év házasság után is csak vár. Gondoltam arra, hogy megfektetlek, de arra te nem vagy vevő - osztotta meg velem a tervét, mire a vállába boxoltam. - Egyébként tényleg ennyire nem szeretnéd, vagy csak teszed magad?
- Egyszer így, egyszer úgy - ködösítettem. - De engedj el. Ez nem tetszik - ráztam a fejemet.
- Nekem tetszik.
- Mi lett veled?
- Tessék?
- Pár napja még elpirultál, mikor kaptál egy puszit az arcodra, most meg az öledbe ültetsz, és azt hiszed te vagy a kaszanova.
- Hogy őszinték legyünk, tényleg én vagyok a kaszanova - fényezte magát.
- Oké, szia Ashton - álltam fel, és kisiettem a szobámból, majd rázártam az ajtót. Lementem a nappaliba és a korábbi helyemre visszaülve bekapcsoltam a tévét.
- Hol van Ashton? - ült le mellém apu.
- A szobámban. Biztos a fehérneműimet nézegeti.
- Miért hagytad egyedül?
- Mert idegesített.
- Én mondtam neki, hogy idegesítsen.
- Apu! - pillantottam felé unottan. - Ha valaha újra fogjuk kezdeni a kapcsolatunkat, az nem most lesz. Nem kelll a segítséged, majd ketten megoldjuk.
- Kell a segítségem, mert ti fiatalok minden túl bonyolítotok. Van egy válófélben lévő ügyfelem, egy 28 éves nő. A legapróbb dolgokon összevesznek a férjével, lassan másfél éve válnak, már csak rajtam és a fickó ügyvédjén keresztül kommunikálnak. Mindezt egy elfelejtett évforduló miatt.
- Azért a két dolog nem teljesen ugyanaz.
- A lényeg, hogy egy apróság miatt robbantottak ki egy óriási balhét. Mint ti pár hónapja. Ha belegondolsz nem csalt meg, mert nem is voltatok együtt - kezdte védeni Ashton-t. Sokszor éreztem úgy, hogy őt jobban szereti, mint engem.
- Apu, ezt te nem érted. Férfi vagy - állítottam le.
- Azt hangoztattad, hogy csak barátok vagytok. Neki meg kellett egy kis izgalom - magyarázta.
- Téged ki világosított fel ennyire? Én csak annyit mondtam neked, hogy összevesztünk.
- Michael meglepően sokat mesélt - mondta. Jó tudni, hogy ennyire összehaverkodott a barátaimmal.
- Hailee, gyere fel légyszi. Mutatnék neked valamit - jelent meg a lépcső tetején Ashton, és a korlátban megtámaszkodva nézett le ránk.
- Most jöttem le - motyogtam.
- Menjél, úgyis mindjárt kezdődik a Teen Wolf - csapta össze a kezét apu, és átnyúlva rajtam elvette a távirányítót és átkapcsolt egy másik csatornára. A fejemet csóválva felálltam, és miközben a lépcsőn haladtam fölfelé azon gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy apu ennyire, hogy is mondjam... "Team Ashton".
- Azért hívtál fel, hogy feküdjek le veled, miközben apám alig pár méterre Teen Wolfot néz, mert úgyis annyira belemerül, hogy nem tudja mi történik körülötte? - fordultam felé, miután bezárta utánunk a szobám ajtaját.
- Nem, de ha szeretnéd azt is csinálhatjuk - tett felém pár lépést. Nevetve hátráltam, amíg az ágyamba nem ütköztem és kénytelen voltam leülni. - Amúgy csak azt akartam megkérdezni, hogy mit keres egy bugyi a szobád sarkában. És mióta hordasz te csipkét? - mutatott a sarokba értetlenül, de ugyanakkor látszott rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet.
- Lehet a tegnap esti srác oda hajította és nem vettem észre. Csipkét pedig annak tiszteletére kezdtem el hordani, hogy szakítottunk - sétáltam oda, majd felkaptam az anyagot és elraktam.
- A tegnap esti srác nagyon szerencsés, remélem tudja magáról - bólogatott. - Megnézhetem közelebbről?
- Nem. A tegnap esti srác megsértődne - dőltem el az ágyamon.
- Majd a postással kibeszélnek.
- Melyikkel? Kettő is van - emlékeztettem.
- William-mel.
- William rendes, ő nem tenne ilyet - vedtem védelembe Luke kitalált postását, akit úgy érzem sokáig fogunk még emlegetni. - És nincs mit rólam kibeszélni. Nem vagyok érdekes - fordultam át a hasamra és az alkaromon megtámaszkodva néztem Ashton-t, aki az ajtónak döntött háttal állt.
- A bugyid érdekes.
- Te még mindig itt tartasz? - nevettem fel.
- Persze. Ez új információ. Van több is? - lépett a szekrényhez, amibe az előbb rejtettem el az alsóneműmet. - Hát, hogyne - pillantott rám hátra kajánul vigyorogva és végig nézte a szekrényem tartalmát. - Tiszta aranybánya.
- A hálótársadnak is nézegetted a cuccait?
- Nem, vele csak dugtunk. Nem volt jó fej - válaszolt, és szinte már bemászott a fiókba. - Hallod, most már nem is azon gondolkozok, hogy te mit hagytál ki - zárta be a fiókot -, hanem azon, hogy én miről maradtam le - fordult velem szembe. - Most beindultam - ült le az ágyam szélére.
- Örülök, hogy ezt megosztottad velem - röhögtem.
- Te ezt nem érted - legyintett.
- De értem. Én is így érzek valahányszor ránézek Zac Efron-ra.
- Ja, őt még én is megdugnám - értett velem egyet.
- Néha elfelejtem, hogy amúgy 10 évvel idősebb nálam.
- Nálam csak 7-tel.
- Az tényleg sokkal kevesebb.
- Köztünk csak három év van. Az tökéletes.
- Miért?
- Nem tudom. Csak olyan jól hangzik - vonogatta a vállát.
- Elképesztő logikád van - dicsértem meg.
- Köszönöm. Volt időm dolgozni rajta. Egyébként mi a fasz? Máris megy lefelé a nap? - nézett ki az ablakon felháborodottan. - Egész nap nem csináltunk semmit.
- Én elviseltelek egy napon keresztül. Szerintem ez nagy teljesítmény.
- Hagyjuk, tudom, hogy nem utálsz. Láttam, hogy néztél rám, mikor arról beszéltem, hogy kár, amiért nem feküdtünk le.
- Még lefeküdhetünk - mondtam. El sem tudom hinni, hogy ez komolyan az én számból jött ki, magától, anélkül, hogy bárki is kényszerített volna rá, hogy kimondjam. Ashton felvont szemöldökkel pislogott rám. - Az előzőt visszaszívom.
- Túl késő. Hallottam - vigyorgott. - Egyébként ne izgulj. Teszek róla, hogy úgy legyen - kacsintott.