Look At My Ex {irwin}

36

- Hol van már? - pillantottam ki az ablakon türelmetlenül. Ashton-nal a nappaliban ülve vártuk, hogy Luke hazajöjjön. Mióta elment a parkolóból azóta nem hallottunk róla semmit. És ez idegesített, mert egyből elkezdtem kombinálni. Csak a szokásos dolgok. - Mi van, ha valami baja lett? - kaptam a fejemet Ashton felé.
- Hailee! - ragadta meg a vállamat és a szemembe nézett. - Ha történt volna valami, arról már tudnál. És nyugodj már meg, nem kell aggódnod miatta, tud magára vigyázni.
Lesöpörtem a vállamról a kezét és visszafordultam az ablak irányába.
- Most megsértődtél? - kérdezte.
- Nem - válaszoltam.
- Nem hiszek neked.
- Tényleg nem - fordítottam hátat az ablaknak.
- Még most sem hiszem el - kötözködött. - Ha megcsókolsz elhiszem - mosolygott.
- Nem foglak megcsókolni - ráztam a fejemet.
- Csak egy csók.
- Nem - ellenkeztem.
- Szülinapomra nem kaptam semmit - váltott témát hirtelen.
- Mert azt mondtad nem kérsz semmit - emlékeztettem. Ashton közelebb lépett hozzám, mire ösztönösen hátrálni kezdtem.
- Az egy kicsit túlzás - jött hozzám egyre közelebb.
- De ezt mondtad - ütköztem a falnak. Ő pedig elém állt.
- De nem biztos, hogy igaz is - támaszkodott meg a fejem mellett. A torkomban pedig óriási gombóc keletkezett.
- Mire akarsz kilyukadni? - sürgettem.
- Arra, hogy egy csókot szeretnék - húzta fél mosolyra a száját.
- Semmit többet?
- Többet úgy se kapok.
- Nem biztos - motyogtam. Ashton felvonta a szemöldökét.
- Akkor?
- Mi az?
- Akkor megcsókolhatlak? - harapta be a száját. Pár pillanat alatt annyi érzés futott bennem végig, amennyi még soha. Beharaptam a számat. Természetesen kurvára meg akartam csókolni. De az egóm nem akarta megadni magát. Erőt vettem magamon, és valami olyasmit mondtam, amit még szerintem ő is nehezen hitt el.
- Aham - bólintottam. És a következő pillanatban behajolt és meg is csókolt. Egyik kezét a derekamra csúsztatta, és közelebb vont magához. A pillangók a gyomromban őrülten repkedtek. A karomat a nyaka köré fontam és lábujjhegyre emelkedtem, mert az 10 centi magasság különbség zavart. Miután elválltunk egymástól továbbra is a nyakát öleltem.
- Hiányoztál - simított végig az oldalamon.
- Te is - mosolyodtam el, majd elengedtem a nyakát. A pillangóim tovább tomboltak és hirtelen úgy éreztem eltűnt minden gondom. Cigánykereket tudtam volna hányni örömömben. A gond csak az volt, hogy nem tudok cigánykerekezni.
- Hát - sóhajtotta Ashton szavak után kutatva, majd mikor nem tudott mit mondani elnevette magát és levágódott a kanapéra. Az arcán pedig letörölhetetlen volt a mosoly. Az ablak felé pillantottam. Luke még mindig nem volt sehol, apu viszont akkor tolatott fel a bejáróra.
- Megjött apu - szóltam, mire Ashton odaállt mellém és ketten figyeltük, ahogy apu a parkolással szórakozik, majd kipakol a kocsijából, végül elindul a bejárat felé.
- Sziasztok - szaladt fel a szemöldöke, mikor meglátott minket. - Hát ti?
- Várjuk Luke-ot - feleltem.
- Ashton, minek örülsz ennyire? - érdeklődött apu.
- Nem fontos - ködösített Ash.
- Értem - bólintott. - Megkaptad az üzenetemet? - nézett továbbra is Ashton-ra. Én pedig teljesen összezavarodva kapkodtam a tekintetemet köztük. Miért üzenget apu Ashton-nak?
- Meg. Köszönöm a segítséget - mondta Ash majd rám pillantott. - Ne gondolj semmilyen állami titokra, csak megkérdeztem néhány jogi szarról - magyarázta. Apu helyeslően bólogatott. - Nézd, ott van Luke - biccentett Ashton az ablak irányába. Odafordultam és tényleg akkor kecmergett ki Luke az autójából. Én pedig megindultam kifelé.
- Hol voltál? - rontottam ki az ajtón. Luke megállt és zsebre tette a kezét, válaszolni viszont nem tudott. - Hahó! Kérdeztem valamit.
- Átgondoltam pár dolgot - felelte titokzatosan.
- Például? - faggattam tovább.
- A kapcsolatomat, a bandát, téged... - kezdett el mesélni, én meg félbeszakítottam.
- Engem? - húztam fel a szemöldökömet és lélekben felkészültem arra, hogy most mondani fog nekem valami kedveset és testvérieset, ami Luke-tól teljesen szokatlan lenne. És hű volt önmagához.
- Igen. Azt, hogy hogy lehetsz ennyire béna. Senki nem volt ilyen a családban - bólintott. Nekem pedig kedvem lett volna tarkón csapni.
- Hülye - meredtem rá faarccal.
- Vagy te - vágta rá csípőből. - Meg még azon gondolkodtam, hogy szarozhatsz ennyit Ashton-nal, mikor szín tiszta, hogy nem tudtok meg lenni egymás nélkül.
Ahogy ezt kimondta bevillant a fejemben, ami bent történt a nappaliban. Próbáltam nem mosolyogni, de kudarcot vallottam.
- Na látod, erről beszéltem - tárta szét a karját. - Elég kimondanom a nevét és máris mosolyogsz.
És mikor nem vágtam vissza egyből valami hülyeséget, csak lesütöttem a szememet, Luke kikerekedett szemekkel felüvöltött.
- Úristen, ti jártok!
- Mi? Nem - ráztam a fejemet.
- Hogy nem vettem észre? - röhögött hitetlenül. - Jól bánik veled? Nem nyomul? Verjem meg?
- Nem járunk - emeltem fel a hangomat.
- Nem? - ráncolta a homlokát. - De valami történt - agyalt tovább. - Úristen, lefeküdtetek? - tátotta el a száját. - Ott van bent? Megyek és letépem a pöcsét - indult meg.
- Rosszabb vagy mint apu - ráztam a fejemet hitetlenül. Erre megtorpant.
- Apu is tud róla? - szaladt fel a szemöldöke. - Jézusom, legalább tartanátok titokban. Twitterre nem írtátok ki?
- Nem feküdtünk le - csaptam a homlokomra.
- Akkor?
- Ha történt is volna valami, nem veled osztanám meg - fontam össze a karomat a mellkasom előtt.
- Szóval történt valami - bólintott.
- Nem igaz - tagadtam.
- Egy szavamba kerül és Ashton beszél. Te szeretnéd nekem elmondani, vagy majd ő fogja? - kérdezte nyugodtan.
- De nem történt semmi - erősködtem.
- Szia - került ki. Igazából nem értettem, hogy miért nem akartam, hogy Luke tudjon arról a csókról, elvégre komolyabb dolog nem történt. De az ember azért mégsem a bátyjával osztja meg az ilyeneket először. Mindent feladva követtem a házba. Apu addigra már eltűnt, szóval Ashton egymagában nézelődött a kanapénkról. - Mi történt? - kezdte Luke köszönés nélkül.
- Miért, mi történt? - ráncolta a szemöldökét Ashton.
- Ne tedd a hülyét! - rázta a fejét türelmetlenül.
- Nem tudom miről beszélsz. Fogalmazz pontosabban - tanácsolta.
- Jó - forgatta a szemét unottan a bátyám. - Mi történt a tesómmal?
- Hogyhogy mi történt a tesóddal? Valami baj van vele? - játszotta a hülyét.
- Nem, csak még furább lett.
- Hé! - szóltam közbe. - Nem vagyok fura!
- Ki fura? - lépkedett le a lépcsőn apu.
- Ashton gyíkja - vágta rá Luke.
- Azt sem tudod, hogy néz ki! És nem gyík, hanem anakonda - kacsintott rám Ashton. Legszívesebben megvertem volna, amiért ezt pont apu előtt kellett kimondania. Apu leült a tévé elé.
- Ashton, tudom, hogy nem tartotok még ott, de hogyha eljönne az idő... - kezdte, én meg a tenyerembe temettem az arcomat, mert már jól tudtam mi következik.
- Apa! - ordítottam.
- Kislányom, beszélni próbálok - kapta felém a fejét. - Szóval, hogyha eljönne az ideje a... - kereste a szavakat, Luke pedig kisegítette egy nem túl szalonképes kifejezéssel, de apu most nem kötött bele.
- Oké, sziasztok! - fordultam sarkon és elindultam a lépcső felé.
- Állj csak meg, szeretném, hogyha ezt te is hallanád! - szólt utánam apu, de nem hallgattam rá. Luke elkapta a karomat, mielőtt a lépcsőhöz értem volna, és élvezettel tele mosolyogva apu felé fordított. - Szóval, hogyha eljönne az ideje annak, akkor szeretném, ha vigyáznál rá - fejezte be.
- Mehetek? - kérdeztem, miközben összeszedtem a maradék méltóságomat. Apu bólintott, mire villám gyorsan felrohantam a szobámba, és miután párszor belefejeltem a szekrényembe az ágyamba ugrottam, és próbáltam rájönni apu miért élvezte az előbbi helyzetet ennyire.
- Bejöhetek? - kérdezte egy hang, mire összerezzentem. Az ajtóm felé fordultam.
- Már bent vagy - feleltem, mivel Ashton már a szobám közepén állt, csak az ajtót hagyta nyitva. Nem foglalkozva vele visszafordultam a fal felé, és a párnámat az állam alá gyűrtem. Ashton pedig fogalmam sincs mit csinált, mert szokatlanul csöndes volt. - Azért jöttél, hogy nézd, ahogy fekszem? - törtem meg a csendet.
- Azért, hogy vigyázzak rád - utalt vissza szórakozottan apu lenti monológjára.
- Be lehet fejezni - kaptam felé a fejemet morcosan.
- Még el sem kezdtem - vigyorgott és levágódott a gurulós székembe. Az oldalamra fordultam és a tenyeremben megtámasztottam a fejemet. - Tudod, bírom apádat.
- Fogd be - szóltam rá, de őt nem érdekelte.
- Tetszik, hogy ennyire foglalkozik veletek.
- Biztos csak nem akar az ötvenedik születésnapja előtt nagyapa lenni.
- Nem, ennél többről van szó.
- Nyílván azt sem szeretné, hogy te legyél az unokájának az apja.
Ashton a nevetését visszafojtva oldalra billentette a fejét.
- Bír engem. Te is tudod - emlékeztetett. - Mit szeretnél szülinapodra? - váltott témát hirtelen. Időm sem volt felfogni a kérdést, mert nem értettem, hogy jön ide a születésnapom, ami egyébként októberben van. Az pedig még egy kicsit odébb van.
- Nem tudom - rántottam meg a vállamat. - Hogy jön ez most ide?
- Ha valami különlegeset szeretnél, arra fel kell készülnöm - magyarázta.
- Mire gondolsz?
Természetesen tisztában voltam vele, hogy mire célzott, csak azt akartam látni, hogy tényleg van-e akkora egója, hogy kimondja.
- Például magamra - mondta ki, ami így hangosan kurva nevetségesen hangzott. Majdnem megfulladtam a röhögéstől. Ashton-t szerencsére ez a kitörésem nem rendítette meg. - Én különleges vagyok - vigyorgott, aztán ő is elröhögte magát. - Szóval, mit szeretnél?
- Magadat szeretnéd nekem ajándékozni?
- Igen. Nálam jobbat úgy sem kaphatsz - fényezte magát.
- Én valami kevésbe idegesítőre gondoltam, de ha más nincsen - vontam meg a vállamat.

Emberek, el sem hiszitek mennyire szarul éreztem magamat egész héten, mert nem raktam ki részt. Már az első héten kiesni elég szar, de mepróbálok továbbra is rendszeresen hozni részeket. De ha nem sikerülne, az azért van mert a következő két hetem gyilkos lesz. Kinek milyen az órarendje? Nekem viszonylag kevesebb órám van, mint az átlagnak szokott lenni, de rohadt kakikul osztották el őket. Na oké sziasztok.