Look At My Ex {irwin}

21

Igazából ennél több nem is történhetett, mert a szomszéd úgy érezte ez a tökéletes alkalom lisztet kölcsön kérni, és mivel Ashton anyja nem volt itthon, Ashton volt a ház ura. Hallottunk egy csengőt, feltehetően Calum ajtót nyitott, majd felcsörtetett hozzánk, és megkérdezte Ashton-t hol tartják a lisztet. Ash morogva felpattant és lesietett az emeletről. Én is kiálltam a lépcső tetejére, hogy megnézzem mi van. A küszöbön Mrs. Patterson állt, aki nem egyszer tett már nekünk keresztbe. Például amikor majdnem megengedtem Ashton-nak, hogy megfektessen, ez a kotnyeles nő átcsengetett azzal az ürüggyel, hogy lerobbant a kocsija, és megkérte Ash-t, hogy vessen rá egy pillantást. Ash annyit ért az autókhoz mint egy tusvonalhoz, és ezt hiába magyarázta, a kedves szomszéd asszony addig nem hagyott minket nyugton, amíg Ash át nem ment.
Ashton mosolyogva átnyújtott egy zacskó lisztet a nőnek, habár legbelül mindenki tudta, hogy legszívesebben rávágná az ajtót a banya orrára. Miután egy kis bájcsevely után sikerült leráznia Mrs. Patterson-t, fújtatva jött vissza hozzánk az emeletre.
- Bocsi.
- Rettentően unalmasak vagytok - mondta Calum.
- Ha gondolod bemehetsz Lauren-hez, és akkor megtanulhatsz kontúrozni - talált neki programot Ashton.
- Harry itthon van? - sétált a legkisebb szobája felé, és bekopogott. Calum eltűnt Harry szobájában. Ashton visszahúzott a saját helyéhez, és az ágyára ült. Leültem mellé, ő pedig közölte, hogy jobban mutatnék az ölében.
- Ne is próbálkozz - ábrándítottam ki egyből. Elővettem a telefonomat, majd ő is ugyanígy tett, és igazi fiatalokhoz méltóan csenben basztattuk a telefonunkat. 2016 van, és még mindig nem találtak jobb programot. Legalábbis én nem tudok róla. Ashton anyja közben hazaérkezett, és miután váltott velünk pár szót Ash nem túl kedvesen megkérte, hogy hagyjon minket békén. Fél órával később rohadtul unatkoztunk. Összevissza mászkáltunk a szobában, és Cal is visszatért hozzánk. Olyan szinten nem tudtunk semmit sem kezdeni, hogy Ash majdnem rászánta magát egy kis takarításra. Végül úgy döntöttünk, elég lesz mára, és hívtuk aput, hogy örülnénk neki, ha értünk jönne. Amíg vártuk, hogy megérkezzen emlékeztettem Calum-ot, hogy van neki egy saját otthona, amit nem mellesleg ki kéne takarítani, de őt ez túlzottan nem érdekelte.
- Ráérünk még arra. Anyuék csak szerdán jönnek - vonta meg a vállát. Megcsörrent a telefonom. A képernyőn apu neve villogott, tehát megérkezett. Elköszöntünk Ashton-tól, aki magához rántott és megölelgetett, majd az anyjától is, majd kiléptünk az áprilisi hidegbe. A ház előtt ott állt a fekete autó, és az anyósülés lehúzott ablakából Michael pislogott ránk. Menhelyet nyitottunk volna? Calum-mal bevágódtunk hátra. Középre csúszva előre hajoltam a két ülés között, és úgy bámultam Michael-re.
- Az utcán kóválygott, én meg felvettem - válaszolt apu a még fel nem tett kérdésemre. - Hívjuk Ashton-t is. Akkor teljes a csapat - vetette fel az ötletet.
- Oké, hívom - kapta a füléhez a telefonját Calum. - Na, gyere ki. Nem, Hemmings-ékhez. Nem tudom. Aha, mindenki. Na csá - tette vissza a telefonját a zsebébe. Fél perc múlva Ashton bevágta magát mellém. Apu gázt adott, és kihajtottunk az utcából. Így lettünk háromból nyolcan otthon. És mivel későn érkeztünk meg, mindenki természetesnek gondolta, hogy az éjszakát nálunk tölti. A probléma csak az volt, hogy összesen három hálónk volt, így az alvást valahogy meg kellett oldani. A házba belépve egyből rendezkedni kezdtünk. Apuhoz értelemszerűen nem engedtünk senkit, és Luke is csak vonakodva egyezett bele, hogy Sandy-n kívül még Michael is az ő szobájában éjszakázzon. Calum vállalta, hogy alszik a nappaliban, Ashton meg szó nélkül betelepedett az én szobámba.
- Tesó, biztos nem akarsz a nappaliban aludni? - kédezte Luke fájdalmas arccal. Mike nemlegesen rázta a fejét. Luke kedvetlenül elfordult tőle. - Téged - bökött Ashton-ra - komolyan kiheréllek, ha bármit is hallok éjszaka - fenyegette meg a szobatársamat. Ashton a lehető legangyalibb mosolyával nézett vissza rá, ami miatt Calum és én elröhögtük magunkat. Valahonnan kerítettünk Michael-nek egy matracot, és sikeresen bepréseltük azt Luke szobájába, ahol így egy négyzetcentiméterni szabad hely sem maradt.
- Michael, amúgy mi van anyáddal? - tette fel a kérdést Ashton, amire sosem kaptunk választ. Mike kelletlenül felsóhajtott.
- Szerintem le akar lépni - mondta. - El kéne tűnnöm, mielőtt azt veszem észre, hogy nincs ott.
- Hozzánk jöhetsz - vágta rá Calum. - Tök jó lenne. Anyámék biztos belemennek, és én se lennék folyton egyedül.
Calum egyébként nem egyke. Van egy nővére, Mali, de mivel ő 25 éves már rég elhagyta a kontinenst.
Miután ezt megtárgyaltuk a fiúk leültek a FIFA-zni, és körülbelül hajnali egykor sikeresen be is fejezték az 5 órás maratont. Sandy-vel egyébként mi addig megpróbáltunk kicsit összerámolni a bátyám szobájában, mivel nem lehetett kilátni a szennyesből. Körülbelül húsz perc után fel is adtuk, és a telefonunkat nyomkodva tárgyaltuk meg, hogy pár nap múlva egy éve lesz, hogy kijött az All Time Low legfrissebb albuma. Éppen az ágyon ülve röhögtünk valamin, mikor Luke bejött, és ledőlt a lábunkhoz.
- Értem én, hogy nagyon szerettek, de miért az én szobámban vagytok? - kérdezte. A többi három fiú is megjelent. Calum keresztbe feküdt Luke-on, Michael levágta magát az ideiglenes ágyára, és Ashton pedig hasra esett a matracban, amin mi jót derültünk, ő pedig a hasát fájlalta.
- Hailee megnézi neked - emelte a lábát az én irányomba Michael.
- Hé, nem tapizunk le senkit! - támaszkodott meg a könyökén Luke, és leseperte magáról Calum-ot, aki inkább lemászott Mike-hoz. Ashton felállt a földről, és odébb rúgott egy kupac zoknit, majd Sandy-n keresztül mászva leült mellém. Pontosabban Sandy és közém. A lábát nyugodtan keresztbe rakta, és a bátyám hasán pihentette.
- Anyám ki van akadva rátok - kezdett el mesélni.
- Mér'? - nézett fel ránk Calum.
- Azt mondja, alig vagyok otthon - rántotta meg a vállát, és felém fordította a fejét.
- Mit szeretnél? - motyogtam olyan halkan, hogy csak ő hallja.
- Semmit - villantotta meg a gödröcskés mosolyát, és visszafordult a fiúkhoz.
- Én megzuhanyzom - tápászkodott fel Sandy.
- Megyek veled - pattant fel Luke is.
- Meg áll az eszem, itt vannak rajtuk kívül öten, ezek meg dugni akarnak - háborodott fel Calum. Mivel felszabadult egy csomó hely elfeküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Ash fölém hajolt, ezzel belerondítva a képbe.
- Zavarsz - toltam el a fejét. Nevetve mellém dőlt. Végül Luke és Sandy elmentek zuhanyozni, Calum bármennyire is ellenkezett. Miután elhagyták a szobát Cal ki is fejtette nekünk, hogy "mit képzelnek magukról", de Michael-ön kívül más annyira nem figyelt rá.
- Amúgy anyám azt hiszi megint együtt vagyunk - mondta csak úgy mellékesen Ash. A másik két srác annyira elmerültek a saját témájukban, hogy meg se hallottak minket.
- Mit mondtál neki? - fordítottam felé a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Azt, hogy utálsz - vigyorgott rám.
Beleboxoltam a vállába, mire felröhögött.
- Vannak itt szinglik is - szólt ránk Cal.
- Na, ne mondd - forgattam a szememet unottan, és úgy döntöttem mára elég lesz a fiúkból. Jó éjszakát kívántam, és a saját szobám felé indultam, de előtte még ordítva elköszöntem aputól is, és a fürdőszoba előtt is kieresztettem a hangomat Luke-éknak.
Az ágyamon elterülve már majdnem sikerült elaludnom, mikor nyílt az ajtóm. Ashton becsapta maga mögött a bejáratot, és levágta magát mellém. Nem igazán volt kedvem beszélgetni, tehát hátat fordítva neki fetrengtem tovább.
- Tudod - nyomta le a vállamat az ágyra, ezzel visszaállítva az előző pozíciómba - elég régen voltunk már így.
- Ashton, körülbelül hat órája ugyanígy voltunk - utaltam a kis jelenetünkre, még az Irwin-rezidencián.
- Kéne nekem egy barátnő.
Ahogy ezt kimondta valami olyat éreztem, ami már rég óta elkerült. A szívem a torkomba ugrott, a gyomrom pingponglabda méretűre zsugorodott. Ó, azok az átsírt éjszakák emiatt a gyökér miatt...
- Keress egyet - feleltem lazán, mintha teljesen hidegen hagyna az egész. Csak úgy mellékesen, belül legszívesebben hozzávágtam volna mindent, amit találni lehet a szobámban.
- Van egy jelöltem - pillantott rám.
- Ashton, én... - kezdtem volna igazából nem tudom mit, de ekkor félbe szakított.
- Ne is próbálkozz. Látom, hogy nézel rám - vigyorogtt magabiztosan, én meg úgyéreztem lesül a bőr a képemről. - Hailee...
- Igen? - indultak meg a pillangók a gyomromban. De milyen jó, hogy Ashton Fletcher Irwin tökéletesen tisztában van azzal, hogyan kell kinyírni egy szép pillanatot, és nem fél ezt a tehetségét megcsillogtatni.
- Nem akarsz lefürdeni?

Szóval gyerekek... Én tegnap tényleg 5sos koncerten voltam. Lőjetek le egy teáskannával, elegem van az életből, bye. (Btw, nem tudom mi volt ez a rész.)