Apu nem értette, hogy Michael mit keresett nálunk, hiszen a fiú nem a korán kelésről híres, de azért beengedte.
- Hailee! - vigyorodott el, mikor látta, hogy közeledem. - Anyám elküldött otthonról.
- Mikor mentél haza? - kérdeztem, mivel én körülbelül éjfélkor léptem le, és habár úgy volt, hogy ott éjszakázik ebből nem tudom mi lett, mert a fiúk eléggé össze tudnak balhézni a FIFA miatt.
- 1 órája talán - kezdett el erősen gondolkodni. - De én nyertem - mondta büszkén. - Ja, és Ashton amúgy elég bunkó lett miután leléptél - nézett rám sejtelmesen.
- Hát, beszélgettünk kicsit.
- Biztos a kockáira figyeltél a szeme helyett - mondta, én meg hasba vágtam.
- Nem vagy vicces - húztam össze résnyire a szememet, és a konyhába indultam. Michael röhögve követett. Leült egy bárszékre, amíg én valami ehető dolog után kutattam. - Mit csináltatok miután hazajöttem?
- Játszottunk. Azt nem tudom, Ash mit csinált.
- Gondolhattam volna - zártam be a hűtőt mosolyogva. - Apu, nincsen semmi kaja. Rendelhetünk? - kiabáltam. A ház másik végéből érkezett a válasz, miszerint "nem". - Oké, udvarias kérdésnek szántam - vontam meg a vállamat, és megnyitottam a telefonomban a kontaktokat. - Mit együnk? - néztem fel a telefonomból.
- Pizzát.
Oké, nem a jó embert kérdeztem meg.
- Az nem rég volt. Mondj valami mást! - sürgettem.
- Miért nem rendelhetünk pizzát? - vonta fel a szemöldökét.
- Rendben van - egyeztem bele, és tárcsáztam a pizzázó számát. Lehet nem túl egészséges dolog pizzát enni reggelire, de az kit érdekel? A lényeg, hogy eszünk. A rendelés leadása után természetesen Michael sem hagyhatta ki, hogy megkérdezze min húzta fel magát Ashton.
- Valamin - közöltem tömören. - Kérdezd meg őt.
- Ha veled beszél utána mindig dühös - állapította meg.
- Reggelt - érkezett meg Luke is. Leült ő is egy bárszékre, és figyelte, ahogy Mike megpróbálta kiszedni belőlem, hogy mivel idegesítettem fel Ashton-t. - Ezen beszarsz - fordult Mike felé. - Ash szerelmet vallott neki, ő meg lerázta.
- Luke Robert Hemmings, bekaphatod! - csaptam az asztalra ingerülten. Miért kell mindenkinek tudnia a magánéletemről? Luke elröhögte magát, és valami teljesen másról kezdett el magyarázni Michael-nek. Átmentem a nappaliba. Levágtam magamat a kanapéra, és a lábamat felhúzva a telefonomat csesztettem, mikor csengettek. Pizza? Sajnos nem, csak Calum volt az. Annyira jött be hozzám, hogy köszönjön. Miután ezt megtette vissza is ment a bátyámékhoz a konyhába. A csoport beszélgetésünkbe egy új üzenet érkezett.
Ashton: Hol van mindenki??? :(
Hailee: Nálunk.
Ashton: 5 perc, és ott vagyok.
És ezzel be is fejeződött a beszélgetés. Elterültem a szürke ülőgarnitúrán, és a fiúk áthallatszódó röhögését hallgattam. Igazából nem akartam semmit sem csinálni egész nap, csak feküdni, de mikor Luke megkérdezte, hogy megyek-e velük focizni, és nemet mondtam, Calum elkezdett hisztizni, hogy már pedig nekem mennem kell. Megint megszólalt a csengő. Most Ashton érkezett meg. Lepacsizott a fiúkkal, majd felém fordult. Felültem, mire ő ledőlt az üres helyre, és a lábát az ölembe rakta.
- Már megbocsáss - pakoltam le a lábait. Luke közben elment pisilni, amit nem tudom miért kellett bejelenteni, de Mike vele akart menni, szóval ők ketten eltűntek, Calum meg megkereste aput, mert unatkozott. Tehát ismét kettesben maradtunk, és Ash nem bírta ki, hogy ne tegyen megjegyzést a pizsamámra, ami egy pólóból, és rövid nadrágból állt.
- Alhatnál hosszabb nadrágban - utalt arra, hogy az alsóm inkább hasonlított franciabugyira, mint nadrágra.
- Bajod van vele? - kezdtem el húzni az agyát. Ashton nem szólt semmit, csak a lábaimat kezdte méregetni, majd megállapította róluk, hogy hosszúak. - Hemmings vagyok - adtam meg a teljesen értelmes választ. Most komolyan, apu meg Luke is 190 centi felett vannak, én meg 175 vagyok, ami azt hiszem egy lánynak elég jó. A megjegyzésemen mosolygott egyet. Elkezdte simogatni a combomat. Ezzel a tettével felkeltette a gyomromban a pillangókat. Ne már. - Mit csinálsz? - kérdeztem zavartan, egy részt mert nem tudom miért csinálta, másrészt pedig egyre fentebb került a keze. Luke és Michael visszatértek a mosdóból, ami miatt elkapta rólam a mancsát. Ezzel még inkább összezavart.
- Jót pisiltetek? - kérdezte Ashton. A két fiú helyet foglalt a két fotelben.
- Ja - bólintott Mike, és kicsit érdekesen kezdett el méregetni minket.
- Szerintem felöltözök - pattantam fel, és a lépcső felé vettem az irányt.
- Segíthetek? - kiabált utánam Ashton, amin Michael-lel felröhögtek.
- Fékezd magad, Irwin! - szólt rá Luke. Oké, akkor most ilyen fú de kemény lesz. Miközben éppen magamra rángattam a leggings-emet csengettek, és mivel más nem lehetett, ezért biztosra vettem, hogy megjött a pizza. Viszont melltartóban és bugyiban álltam a szobám közepén, egy cicanadrággal, ami a combom közepéig volt felhúzva, úgy voltam vele, hogy mindegy. Miután emberi külsőt varázsoltam magamnak visszamentem a fiúkhoz, akik addigra elpusztították az összes kaját. Michael és Calum beszélgettek, Luke böfögött, Ashton pedig a fenekemet bámulta. Kellett nekem ilyen nadrágot felvenni. Felállt a bárszékről, és odasétált hozzám. Neki dőlt a konyhapultnak, és a szemembe nézett.
- Nagyon elemedben vagy ma - mondta olyan halkan, hogy csak én halljam. A derekamra akarta tenni a kezét, de Luke köhintett egyet, ezzel jelezve, hogy figyel minket, szóval inkább nem tett semmit. Közelebb léptem Ashton-hoz, mire Luke erősen köhögni kezdett.
- Haver, kérsz egy kis vizet? - ráncolta a homlokát Calum. Luke befejezte a gyerekes viselkedését. Ashton tett mégegy lépést felém, ezzel megszüntetve közöttünk a távolságot. A pillangóim tombolni kezdtek, Luke jelentőségteljes pillantásokat lövellt felénk, én pedig tisztán leolvastam Ash arcáról, hogy most mit tenne, ha a többiek nem lennének itt. A bátyám ismét köhécselni kezdett.
- Ó, kuss már! - szóltam rá, és hátráltam egy lépést Ashton-tól. Luke biccentett, és innentől nem figyelt ránk. Ashton az ajtó felé, majd rám pillantgatott. Egyből tudtam mit akar. Felvonta a szemöldökét, a válaszomra várva. Kisiettem a konyhából, egyenesen fel a szobámig. Egy pár perc múlva Ashton is megérkezett. Törökülésben ültem az ágyamon. Mikor leült velem szemben, és végig simított a karomon éreztem, hogy megfordul velem a világ.
- Akkor most mi van velünk? - tette fel ugyanazt a kérdést, mint tegnap este. Homlokát az enyémnek döntötte.
- Nem tudom - húzódtam el tőle. - Félek - csúsztam egészen az ágyam végébe. - Egyszer ilyen vagy, egyszer olyan.
Ashton csöndben emésztgette a hallottakat, én meg az alatt a fél perc csend alatt meg tudtam volna ölni magamat. Azt vártam, hogy majd szó nélkül ott hagy, ehelyett viszont közelebb mászott hozzám.
- Ez azért van, mert összezavarsz - mosolygott. - Tudod rohadt nagy tehetséged van hozzá.
Szorosan mellém húzódott, és összeráncolt homlokkal az ajtómra meredt.
- Az mindig ott volt? - utalt az ajtóra függesztett poszterre, amiről Pete Wentz mosolygott vissza ránk, és tele volt rajzolva szívecskékkel.
- 15 éves voltam! - csaptam a bicepszére (ami kemény mint az állat), mire felröhögött.
- Féltékenynek kéne lennem? - fojtott el a nevetését.
- Aha.
- Biztos vannak ereklyéid - ült át a fiókom elé. Ez gyors volt. - A lányoknak mindig van, ha szerelmesek - kezdett el turkálni benne. Az utolsó mondatát hallva elvörösödtem. Mindent visszaadtam neki, szóval nem találhat semmit. Na persze, én így gondoltam. Az éjjeli szekrényem mellett hevert az iskolatáskám, benne mindennel amit utolsó napra vinnem kellett. Ashton kicipzározta, és kipakolta a tartalmát. Átlapozta a füzeteimet, de a biológia jegyzeteimmel elég sokáig vacakolt.
- Mi az? - térdeltem mellé, és hoppá. Éppen a nemi úton terjedő betegségekről tanultunk (de miért tizenkettedikben?) azon a napon, mikor rájöttem, hogy teljesen belehabarodtam Ashton-ba, ezért a lap aljára ezerszer fel volt írva a neve. Ő ezen nagyon jól szórakozott, és gondolom nem csak az tetszett neki ennyire, hogy megtalálta amit keresett, hanem az is ahol az volt. Mondhatom nagyon ciki volt a helyzet. Kikaptam a kezéből a spriálfüzetemet, és ráültem.
- Na! - nevetett, és megpróbálta kirángatni alólam. Mikor ez nem sikerült egyik kezét a fenekemre tette, ami miatt összezavarodtam, másik kezével pedig kihalászta alólam a füzetet. Fellapozta, és tovább olvasgatta. - A herpeszvírus és kevert bakteriális fertőzés - idézett. Ez kezd nagyon nevetséges lenni. - Itt egy pöcs - röhögött fel. - A hímvessző részei - folytatta. - Én is tanultam ilyeneket? - lapozott tovább.
- Befejeznéd? - nyúltam a füzetemért, de elhúzta előlem.
- Hagyjad már, legalább okosodom valamit - böngészte tovább az oldalakat. Miután minden egyes négyzet milliméterét kiröhögte a papírokank visszarakta a füzetet a táskámba. Nyúlt volna a következőért, mikor Lule óvatosan benyitott. Felé fordultunk. - Azt hitted dugunk? - vigyorodott el Ashton.
- Reméltem, hogy nem így lesz - mondta. - Indulunk a pályára.
Azzal bevágta maga után az ajtót.
