Look At My Ex {irwin}

39

Ashton körülbelül 20 perce próbálta feltörni a telefonomat, sikertelenül. Én aludni szerettem volna, és hiába próbálkoztam, a bennem lévő félelem, hogy esetleg csinál vele valami szart ébren tartott. Mert én vele ellentétben tényleg álmos voltam, és nem tehetek róla, hogy neki kiment az álom a szeméből. És ismét letiltotta a telefonomat. Lerakta a paplanra a készüléket és türelmetlenül várta, hogy leteljen az újabb kirótt 10 perc, és folytathassa a pötyögést. Lehunytam a szememet.
- Ilyenkor már hiába próbálsz aludni - jegyezte meg Ashton. Felé kaptam a fejemet. - Világos van - biccentett az ablakom felé.
- Ha talán nem tartottál volna fent napfelkeltééig, akkor nem lenne ez.
- Nem én mondtam, hogy maradj fent.
- De nem is próbáltál csendben maradni, hogy tudjak aludni.
Ash összefonta a mellkasa előtt a kezét, mint aki megsértődött. Jól tudtam, hogy igazából csak azon gondolkozik mit szólhatna be nekem. Lejjebb csúsztam az ágyamban és a nyakamig felhúztam a takarót, úgy vártam Ashton beszólására. Egy kis idő után megrántotta a vállát, és a félig ülő pozícióból átváltott háton fekvésbe. A karját a feje alatt pihentette. Hozzátenném, hogy egyébként a pulcsiját levette, ezért premier plánból bámulhattam a felső testét.
- Miért nem alszol? - törte meg a csendet.
- Nem tudok - vontam meg a vállamat. Ashton bizonytalanul nézett rám, mintha csak erősen próbálna eldönteni valamit, végül kitárta a karját.
- Gyere ide - mondta. Egyrészt meglepődtem, másrészt a szívem őrült tempóban kezdett verni amint ez kimondta. Esetlenül szorosan mellé húzódtam és a fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig a szabad karjával átölelt. És mivel rémesen közel voltunk egymáshoz, próbáltam a lehető legfeltűnésmentesebben örülni a helyzetnek. A takarómat felhúztam egészen az orromig, és úgy pislogtam a falamon lógó poszterre.
- Azt le kéne szednem - motyogtam.
- Miért? Azt hittem szereted, hogy ott van - értetlenkedett Ashton.
- Szeretem, de...
- Ha szereted, akkor ne szedd le. Lehet, hogy folyton ezzel húzzuk az agyadat, de csak akkor szedd le, ha akarod - szakított félbe. Én pedig azt hiszem egy kicsit még jobban beleestem. Ezután nem szólt semmit, csak hol a hátamat, hol a hajamat simogatta. Közben magamban felvettem a képzeletbeli "Ashton miért egy kibaszott kincs" elnevezésű listámra, hogy képes rohadt hosszú ideig egy helyben unatkozni, csak azért, hogy nekem jó legyen.

Mikor fogalmam sincs mennyi idő eltelte után felébredtem, Ashton ugyanúgy feküdt. A különbség csak az volt, hogy bealudt. Óvatosan elhúzódtam tőle, és a telefonomat a kezembe véve gyorsan csináltam róla egy képet (szülinapjára legyen mit kirakni), majd megpróbáltam észrevétlenül kimászni az ágyamból. Az utóbbi nem sikerült. Ugyanis már fél lábbal a földön álltam, mikor Ashton álmosan felém fordította a fejét. Látta, hogy szökni készülök, ezért a kezem után nyúlt, és visszahúzott a matracra.
- Felkeltettelek? - tettem fel a lehető leghülyébb kérdést. Ashton megrántotta a vállát, miközben elkezdett nyújtózkodni és az oldalára fordult.
- Á, bazdmeg. Kurvára elzsibbadtam - vágott fájdalmas képet.
- Bocsi.
- Van, amiért megéri - felelte és tovább nyújtózkodott. - Hány óra van?
- Fél kettő - húztam el a számat, mikor rájöttem, hogy átaludtuk a fél napot.
- Faszos Calum - morogta.
- Én egész éjszaka nem aludtam semmit - húztam fel a lábaimat a mellkasomhoz és az államat a térdemre hajtottam. - Hajnalig Luke-kal veszekedtünk azon, hogy ki az idegesítőbb, aztán meg hívott minket Michael - magyaráztam.
- Fent vagytok már? - rontott be a szobámba köszönés nélkül Luke. Úgy nézett ki, mint aki átaludta az egész éjszakát, és amíg mi behoztuk a lemaradásunkat ő egy igenis mozgalmas délelőttöt tudhat maga mögött.
- Nem - felelte szórakozottan Ashton.
- Kettő lesz - közölte Luke.
- Tudjuk. Mit pattogsz?
- Semmit - hagyott ott minket sértetten. A telefonomat a kezembe vettem, és megnyitottam a csoport chatünket, aminek az értesítéseit időnként lenémítom, mikor a fiúk túl jól érzik magukat, és másodpercenként küldenek valami mémet. Michael és Calum éppen azt tárgyalták, hogy Mike milyen csajokat fog felszedni holnap este.
- Mi lesz holnap? - kérdeztem Ashton-t.
- Szombat - túrt a hajába.
- Nagyon vicces vagy - forgattam a szememet.
- Most miért? Mi lesz? - nézett rám értetlenül.
- Várj - tekertem vissza a kicsit régebbi üzenetekhez. - Calum bulit szervez Luke szingliségének tiszteletére - olvastam fel Calum üzenetét, kicsit átfogalmazva. Ashton elhúzta a száját.
- Nem tudok menni.
A szemöldököm az egekig szaladt. Olyan még nem volt, hogy Ashton Irwin kihagyjon egy bulit.
- Miért?
- Anyámnak a pasija ragaszkodik hozzá, hogy mindenki legyen otthon holnap este - felelte idegesen. A fogaskerekek a fejemben egyből kattogni kezdtek.
- Ugye nem akarja...?
- Remélem nem - fejezte be a kérdésemet. - Ha megkéri anyámat, kiverem a balhét.
- De én nem akarok... - ráztam a fejemet.
- Ott lesz még egy csomó másik ember, meg Jenna és a fiúk majd vigyáznak rád - értette meg egyből a problémámat.
- Mi lesz, hogyha az a faszfej megint beállít? - utaltam vissza a múltkori esetre.
- Akkor eggyel kevesebb embert visznek most be - humorizált. - Nem, de most komolyan. Tízkor megyek én is. Hülye lennék egy bájgúnár miatt elcseszni az estémet.

Jenna már vagy fél órája turkált a szekrényemben.
- Mit keresel? - fordultam át a hátamra unottan. Az ágyamról figyeltem, ahogy tanácstalanul visszadobott egy pólót a szekrény aljába, majd felém fordult.
- Hallod, te hogy a faszba pasizol? - vonta fel a fél szemöldökét.
- Tessék? - értetlenkedtem.
- Nagyanyám ruhatára szexibb, mint a tied. Kölcsön adnék valamit, de nem biztos, hogy jó lenne rád - utalt arra, hogy fenékben egy kicsit erősebb vagyok, mint ő. - Holnap este fel kell basznod Ashton-t.
- Minek? - röhögtem.
- Mármint úgy álljon a rudi, hogy mindenkinek kiszúrja a szemét.
- Te nem vagy normális - ültem fel.
- Már miért ne lennék? Itt szenvedtek már lassan egy éve, azóta nem történt semmi. Hadd forrjon a vére egy kicsit. És ne érts félre. Nem kell lefeküdnöd vele. Sőt, megtiltom, hogy lefeküdj vele. Csak izgasd fel, aztán hagyd ott. Úgy össze lesz baszva. Te meg ezzel megmutatod, hogy te is kemény vagy. Meg neked is jót tenne, nem lennél ilyen pillangó lelkű - fejezte be a tervét. - Ettől - kapott fel a földről egy pár mérettel nagyobb bandás pólót - nem fog beindulni a radar. Kell valami más.
- Vannak, izé... Normálisabb cuccaim - próbáltam meg kifejezni magamat, anélkül, hogy hülyének hinne.
- Hol? - csillant fel a szeme.
- Itt vannak - húztam ki a legalsó fiókomat.
- Ezeket miért a szekrényed mélyére rakod? - hajolt oda, és mint egy kisgyerek a játékboltban, teljes áhítattal nézte végig a ruháimat. A nevetésemet visszafojtva figyeltem, ahogy teljesen megbabonázva kiemel egy fekete szoknyát a kupacból és az ágyamra teríti. - Ezt próbáld csak fel.
Megfogtam a szoknyát és készültem volna átvonulni a fürdőszobába, hogy felvegyem, de Jenna visítva rám szólt, hogy ne menjek ki, mert Ashton is itt van és megláthat.
- Ne legyél szégyenlős, a fiúkra gerjedek - hajolt vissza a szekrényem fölé. Gyorsan lecseréltem a nadrágomat, és esetlenül álldogáltam a szoba közepén.
- Levehetem? - húzgáltam magamon a fekete anyagot, amit túl rövidnek ítéltem meg. Egyáltalán minek van nekem miniszoknyám? Jenna felém kapta a fejét és gyorsan végigmért.
- Vegyed, de holnap úgyis ebbe leszel, ha jót akarsz magadnak. Ha másban mersz eljönni levágom álmodban a hajadat - fenyegetett meg.
- Csajok, nem láttátok a... - nyitott be a szobámba kopogás nélkül Luke, mire Jenna felpattant és az ajtónak rohant, így az becsapódott, Luke pedig kint maradt. - Mi a fasz bajod van? - nyitott be óvatosan. - És ő miért van úgy öltözve, mint egy lány? - mért végig.
- Ki van, hogy öltözve? - dugta be a fejét Michael is. - Ejha - bólogatott elismerően Mike. - Csak nem a rangidős fasznak akarsz tetszeni? - látott át egyből rajtunk.
- Na jó, ki lehet menni! Majd holnap megbámuljátok, még nem vagyunk készen - hajtotta őket ki Jenna.
- Jó, de nem vehet fel semmit, ami túl sok dekoltázst mutat, és arra is vigyázzatok, hogy ne legyen túl szűk, és... - kezdte Luke, de Jenna rácsapta az ajtót.