- Nem hiszem el, hogy nincs nyitva egy rohadt bolt sem! - csapott rá a kormányra ingerülten Ashton, mikor lassan már egy fél órája köröztünk az utcákon.
- A kertvárosban vagyunk. Itt nincs semmi - jutattam eszébe, hogy egy unalmas lakónegyedben nincs igény egy éjszaka is működő ital diszkontra.
- Menj be a belvárosba! - csúszott előre a két ülés között Sandy.
- Nem - felelte egyszerűen Ashton. Újabb negyed órányi kocsikázás után egy szupermarkethez érkeztünk.
- Én nem megyek tovább - hajtott be az üzlet parkolójába Ashton. - Bejöttök? - állította le a motort.
- Nem - feleltük egyszerre.
- Oké - sóhajtott. - Kell nektek valami? Tampon, vagy görcsoldó? - utalt vissza szórakozottan a korábbi beszélgetésünkre.
- Hülye - csaptam vállon.
- Paraszt - szólt Sandy. Ashton nevetve kiszállt a kocsiból és már éppen bezárta volna az ajtót, mikor utána szóltam.
- Várj! - kiáltottam, mire Ash megállt. - Biztos, hogy itt akarunk maradni egyedül, egy kihalt parkolóban? - fordultam Sandy-hez.
- Ashton, várjál, megyünk mi is! - mászott ki a kocsiból.
- Pontosan mit is akarunk venni? - kérdeztem az alkohol választék előtt állva.
- Piát - válaszolt Ash.
- Ezzel sokat segítettél - forgattam a szememet.
- Jézusom, mennyit akartok inni? - kerekedett ki Sandy szeme, mikor észrevette, hogy Ash folyamatosan pakolja a piát a bevásárlókocsiba.
- Ez nem is sok - fordult felénk értetlenül Ashton.
- Mi nem iszunk meg minden buli alkalmával 20 liter tequilát - emlékeztette Sandy.
- Én nem is szoktam inni - mondtam.
- Egyszer mindent el kell kezdeni - kacsintott rám Ashton.
- Ha én is iszok, ki fog vezetni?
- Igaz - felelte Ashton. - Majd veszünk neked egy karton kólát.
Ashton felvásárolta az üzlet fél ital készletét. A kasszánál a pénztáros lány kikerkedett szemekkel figyelte, ahogy felpakoltuk a bevásárlókocsi végtelennek tűnő tartalmát a futószalagra. Mikor pedig Ash megszólalt egyből lesütötte a szemét. Aha! Megtetszett neki. De mivel jókedvem volt szorosan Ashton mellé húzódtam, aki automatikusan átkarolta a vállamat, majd mikor felpillantott a végig lesütött szemmel ácsorgó lányra, majdnem elröhögte magát. A lány fel sem pillantva olvasta le a termékek vonalkódját.
- Juj, várj! Vannak pontjaim! - kezdett el a táskájában turkálni Sandy, majd átnyújtott egy kis pontgyűjtőfüzetet a pénztárosnak.
- A jogsidat nem hoztad, mert úgy gondoltad nem lesz rá szükséged, de egy szar üzlet pont hülyesége itt van nálad? - meredtem rá értetlenül.
- Nincs szükség erre a faszságra - rázta a fejét Ashton.
- A pontokkal kapunk 40% kedvezményt, és most valahol 180 dollárnál tartunk. Szerintem kellenek a pontjaim - vágta rá Sandy.
- 115 dollár - nézett fel ránk az eddig csöndben a munkáját végző lány. Ash előhúzta a tárcáját, és kifizette az összeget, miközben mi Sandy-vel ráérősen elkezdtünk visszapakolni a bevásárlókocsiba. Sandy-nek megcsörrent a telefonja, ezért a pakolást félbehagyva elkezdte keresni azt az óriási batyujában.
- Luke az - mondta és fogadta a hívást, közben fél kézzel folytatva a pakolást. - Megyünk már, csak Ashton kicsit túlzásba vitte - ecsetelte a történteket a bátyámnak Sandy.
- Nem is - kezdte el tolni a megrakott kocsit a kijárat felé Ash. - Csak gondoskodtam róla, hogy biztosan elég legyen - védte magát. Az automata ajtón kilépve Sandy elköszönt a barátjától, és elrakta a telefonját. Az autónál szórakoztunk tíz percet a csomagtartóval, mert egyszerűen nem akart kinyílni. Aztán még össze kellett rámolnunk, mert Luke önmagához híven minden szart széthagyott a csomagtartójában. Mikor végre sikerült bepakolnunk Sandy megállt mellettem és felnézett Ashton-ra.
- Visszajössz velünk? - tette a kezét az üres bevásárlókocsira. Ashton értetlenül nézett rá. - Nem vagyok vészmadár, vagy ilyenek, de ha megerőszakol valaki amíg itt vagyunk, apám téged fog beperelni. Na menjünk, mert ez a hülye már megint hív - kezdte el tolni a kocsit Sandy. Utána indultam, de Ashton nem tett egy lépést sem, mire megragadtam a karját és elrángattam magunkkal.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Luke amint kiszálltunk az autóból. A part mellett kialakított parkolóban vártak ránk, a jelek szerint már régóta mert már teljesen megszáradtak a fürdőzés után. Calum a csomagtartóhoz lépett és felnyitotta azt, majd a szemei tányér nagyságúra tágultak.
- Basszus, mennyit hoztatok? - emelt fel egy üveg whiskyt.
- Sokat - felelte Ashton frappánsan, majd kiemelt egy dobozos sört az autó hátuljából. - Itt akarunk csövezni, vagy visszamegyünk a vízhez? - bontotta fel.
- Ennyit egyszerre el sem tudunk vinni - szólt közbe Michael, aki ezzel tudatta velünk, hogy neki nem áll szándékában több részletben elvinni a dolgokat.
- Dehogynem - szedett fel vagy négy üveget Ashton, és megindult a part felé. Luke követte, majd mikor magától már nem tudott többet felvenni megkérte Calum-öt, hogy adjon neki még párat. Aztán Calum is elment 6 üveggel, Mike pedig csak kettőt vitt, hogy nekünk is maradjon. Kedves. Felkaptam a maradékot és megvártam, amíg Sandy bezárja a kocsit, és a kulcsot elrakja a táskájába.
- Minek neked ekkora táska? - tettem fel a kérdést, ami már elég régóta nem hagyott nyugodni, ugyanis én minden jelből azt szűrtem le, hogy Sandy ki nem állhatja ezt az óriási vackot.
- Miért ne? - vonta meg a vállát és megindultunk a fiúk után. A parton a srácok egy kupacba pakolták az üvegeket, majd miután egy részét megitták és kellően részegnek titulálták magukat egy kicsit odébb vonultak. Én a homokban ültem a kupac mellett, mellettem pedig Sandy rúgdosta a homokot. Mikor már harmadjára kaptam a nadrágomra belőle, sértettén felé kaptam a fejemet.
- Befejeznéd?
- Mit? - állt le egy pillanatra, majd folytatta a por nadrágomra rúgdosását.
- Ne már - sepertem le a piszkot a farmeremről. Felpattantam és inkább odamentem a fiúkhoz, akik látszólag nagyon örültek nekem, mert mikor odaértem elkezdtek artikulátlanul üvöltözni.
- Hailee! - termett mellettem Calum, majd biztos pontot keresve megkapaszkodott a vállamban. - A másikat miért nem hoztad? - biccentett egyet vidáman Sandy felé. Ez az apró biccentés kicsit nagyon el lett méretezve, ugyanis Cal szinte összeesett a heves mozdulattól. - Nem mintha hiányozna. Nem bírom azt a lányt - húzott egyet a söréből. Luke-ra pillantottam, hátha lesz valami megjegyzése ezzel kapcsolatban, de annyira kiütötte magát, hogy a homokban fetrengett és vihogott. Pár perc múlva pedig be is aludt. Miután Cal eltántorgott mellőlem, Luke-hoz léptem és lenéztem rá, amint, a karját a tarkója alatt pihentetve aludt. A másik kezében ott hevert egy vodkás üveg, aminek a fele kiömlött. Lehajoltam és kicsavartam a kezéből az üveget.
- Add, megisszuk - nyúlt Ash az üvegért.
- Meddig akartok maradni? - adtam át neki a piát. Ash tovább adta a cuccot Michael-nek, közben megvonta a vállát.
- Egy ideig? - válaszolt a kérdésemre kérdéssel.
- Pontosabban? - akadékoskodtam. - Mert szeretnék az előtt elindulni, mielőtt mindannyian teljesen kiütitek magatokat. Most komolyan - néztem a homokban szundizó bátyámra -, őt ki fogja elrángatni a kocsihoz?
- A barátnője. Vegyük valami hasznát is - húzott egyet az üvegből, amit Calum tartott felé.
- Most hirtelen senki sem bírja Sandy-t? - értetlenkedtem.
- Ja - vágták rá egyszerre Calum-mal.
- Nyugi - nevette el magát Ash. - Téged szeretünk.
- Nem mehetnénk? - lépett mellém hirtelen Sandy, majd amikor észrevette a földön horkoló barátját értetlenül rám nézett.
- Nem - mondta Ashton. - Ha menni akarsz, szállj fel egy buszra - vonta meg a vállát.
- Légyszi - próbálkozott Sandy.
- Figyelj ide - lépett hozzánk közelebb Ashton. - Csak Luke miatt viselem el az idegesítő személyiségedet. Szóval szállj le rólam, mert leszarom mit szeretnél. Idők kérdése és úgyis szakítani fog veled - felelte és mint aki jól végezte dolgát húzott egyet az italából. Sandy egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Miután felocsúdott a döbbenetből inkább sarkon fordult és otthagyott minket.
- Ez azért egy kicsit erős volt - szólaltam meg egy idő után. Ashton megvonta a vállát.
- Megbántottam. Azt fogja hinni, hogy részeg vagyok, ezért nem gondoltam komolyan. Pedig ez - emelte meg a kezében lévő üveget - az első pár kortyom - mosolyodott el magabiztosan.
- Micsoda? - zavarodtam össze egy pillanat alatt. - Láttam, ahogy lerészegedsz.
- Nem hiszel nekem? Csak nézz rájuk! - nézett át a válla fölött Calum-ra és Michael-re, amint egymásba kapaszkodva vihognak valamin. Majd szórakozottan lenézett a bátyámra. - Azért látod a különbséget.
- Miért csináltad?
Ashton megrántotta a vállát.
- Úgy gondoltam valakinek észnél kell lennie. Kérsz? - tartotta felém a piát.
- Vezetek - feleltem, mire Ashton bólintott. Közelebb lépett hozzám és a szabad kezét a hátamra csúsztatta, majd magához rántott. Nyeltem egy óriásit. Nem tudtam mi következik. Reméltem, hogy meg fog csókolni. Sőt, biztos voltam benne, hogy így lesz, mikor Ashton lassan elkezdett behajolni, majd amikor már csak centikre voltunk egymástól lenézett a számra, majd vissza a szemembe. Már majdnem sikerült, amikor Michael Ashton vállára csapott, aki szitkozódva elengedett és dühösen Mike-hoz fordult. Nagyon szeretem Michael-t, mert tényleg egy angyal és nagyon jó barátom, meg minden, de abban a pillanatban kedvem lett volna tökön rúgni. Mert hogy elcseszte a pillanatunkat. Teljesen elvörösödve hátráltam pár lépést, majd megfordultam és inkább visszamentem a földön heverő alkohol kupachoz, amit pár méterre hagytunk.
