Szerintem mondanom sem kell, hogy a mozizásból nem lett semmi. Küldtem egy üzenetet Tiffany-nak, hogy megköszönjem a meghávíst, és azt is, hogy kiállt mellettem. Visszaírt, hogy semmiség, és jelenleg Audrey-ék ajtaján dörömböl. Barátság, meg minden. Mivel köszönés nélkül léptem le (inkább Ashton rángatott el, de mindegy) írtam Bridget-nek és Samantha-nak is.
Ashton pedig, elrángatott magukhoz. Az anyukája és a tesói is otthon voltak, ezért elég kellemetlenül éreztem magam, hiszen az exe vagyok. Nem szóltak be, nem zavartak ki a házból, de eléggé feszengtem, és nem tudtam magammal mit kezdeni. Az anyukája kedvesen érdeklődött a hogy létem felől, Lauren megölelgetett és közölte, hogy hiányoztam neki, Harry-t pedig csak két másodpercig láttam, mikor berohant valamiért a házba, majd vissza az udvarra, de azért ő is köszönt nekem. Ashton nem mozdult sehova. Azt hittem, hogy majd hozzámvág egy tömött dobozt, és mehetek Isten hírével, ahogy azt én is tettem vele, de csak állt és csöndben figyelte, ahogy az anyukájával beszélgettünk.
- Ashton, miért vagy ilyen csendben? - kérdezte az anyukája a fiára nézve.
- Csak beugrottunk pár cuccért - vonta meg a vállát.
- Akkor szedd őket össze - vágta rá Lauren. Na igen, annyira nem jó a kapcsolatuk. - Ülj le! - paskolta meg a mellette lévő szabadhelyet. Lauren-nel nem jó dolog ellenkezni, ezért engedelmesen helyet foglaltam. - Itt várunk - nézett fel a bátyjára, mire Ash a szemét forgatva elindult. - Megbántott? - csapott bele a közepébe, mikor Ashton hallás távolságon kívül került.
- Egy kicsit - feleltem, és a lépcső felé pillantottam, hogy ellenőrizzem Ash biztos nem hall minket.
- Megbánta, állandóan rólad beszél - sziszegte, és a lépcső felé kapta a fejét.
- Az a gond, hogy már párszor megtette.
- Valamelyik nap követtem, mert unatkoztam, és három lánnyal is láttam - rázta a fejét dühösen. - Itthon meg állandóan játssza az áldozatot. Ne dőlj be neki! - csapott rá a vállamra. Mást nem mondott, mert Ash megérkezett. Felálltam, és kikaptam a kezéből a dobozt.
- Kösz - biccentettem, majd Lauren és az anyukája felé fordultam, hogy elköszönjek.
Kicsörtettem az ajtón, és elindultam hazafelé.
- Neked mi a szar bajod van? - kiabált utánam Ashton, mikor már a saroknál jártam. - Lauren hazudik! Mindigis ezt csinálta!
Leraktam a dobozt a földre, és dühösen felé fordultam. Két kilométerre álltunk egymástól, ezért annyira nem akartam üvölteni, de felidegesített.
- Na idefigyelj! Más lánnyal szórakozz, mert nekem rohadtul elegem van a szaros kis játékaidból! Úgy hallottam, hogy vannak elegen, akik a helyemben lennének, szóval légyszíves kapd be, és ne add elő, hogy érdekellek! - ordítottam teli torokból, majd tovább indultam.
- Olyan vagy mint a többi - kiáltotta utánam.
- A többi egy hét után befeküdt volna az ágyadba, én meg fél év alatt nem adtam meg magamat - szóltam vissza, és tényleg ott hagytam.
Apu nem kicsit volt meglepve, amikor hazaállítottam. Vagy háromszázezer-ötszázhuszonnyolcszor megkérdezte mi történt, viszont az idegállapotom miatt tudtam, hogy bármit mondok azt előbb vagy utóbb meg fogom bánni, ezért inkább némán hajigáltam mindent a helyére a szobámban, miközben apu a nyitott ajtóban állva próbált segíteni.
- Luke? - fordultam szembe apuval, mikor a doboz teljesen kiürült.
- Egy órája elmentek Calum-mal edzeni - válaszolt. - Mi a baj? - ölelt át.
- Soha többet nem akarom látni - motyogtam a könnyeimmel küszködve. Egyből tudta kiről van szó. Leült az ágyamra, és várta, hogy kifejtsem. Elmeséltem neki mindent, és közben a szobámban járkáltam, fetrengtem a földön, esetleg a gardróbomban turkáltam. Ahhoz képest, hogy a szerelmi életem tabu téma, kezdek egyre jobban megnyílni apunak és Luke-nak is. Miután befejeztem a hátamat a falnak döntve leültem egy nagy kupac ruha mellé, és az ujjaimat tördelve vártam apu reakcióját.
- Szeretnéd, hogy beszéljek vele? - nézett rám komolyan.
- Mi?! - tátottam el a számat. Azért annyira nem komoly a helyzet, és amúgy sem szeretném, hogy 18 éves létemre az apám intézkedjen helyettem.
- Segíteni szeretnék.
- Nem változtatna semmin - ráztam a fejemet.
- Akkor szóljak Luke-nak?
- Apu, egyedül is el tudom intézni a dolgokat - röhögtem el magam. Értem én, hogy segíteni szeretne, de 18 éves vagyok, és jó lenne, ha önállóan állnék fel a porból, és felejteném el az összes érzelmemet Ashton iránt. - Ha segíteni akarsz, hagyd, hogy egyedül intézzem a dolgokat.
- Azért szólok Luke-nak - mondta, majd felállt és kiment a szobámból.
- Úgy sem fog csinálni semmit - kiabáltam utána.
A nap hátralévő részében úgy döntöttem elég a szerelmi drámából, ezért Így jártam anyátokkal maratont tartottam. Mikor Luke hazaért ő is becsatlakozott. Miután kivégeztük az első két évadot apu szólt, hogy most már fejezzük be. Kikapcsoltuk a tévét, és csak meredtünk magunk elé. Teljesen elmerültem a saját kis világomban, ezért rohadtul megijedtem, mikor Luke sípcsonton rúgott. Kérdőn fordultam felé.
- Mi van?
- Átugrunk Calum-hoz? - kérdezte, a kezében a telefonját tartva.
- Menjünk - pattantam fel. Luke elüvöltötte magát, hogy elmentünk, és elvittük a kocsit. Rögtön érkezett a válasz valahonnan a ház másik végéből aputól, aki csak egy "oké"-val reagált. Beszálltunk az autóba, és Luke beindította a motort.
- Apu beszélt veled? - pillantottam rá.
- Kellett volna? - egy pillanatra rám nézett, de egyből visszavezette tekinktetét az útra.
- Nem, csak...
- Tudok a jó kis délutánodról, ha erre vagy kíváncsi - szakított félbe. - És nem aputól - tette hozzá.
- Rosszabbak vagytok, mint a lányok! - akadtam ki. Bármi történik, Ashton egyből részletesen leadja neki.
- Ha te nem mondod meg mi történik veled, valahogyan ki kell derítenem.
- Miért érdekel, hogy mi történik velem?
- Összetört szívű lány vagy, nem akarom, hogy csinálj valami hülyeséget.
- A legveszélyesebb dolog amit tehetek, az az, hogy részegen hazamegyek valami idegennel.
- Megköszönöd még ezt nekem - paskolta meg a combomat, majd lefékezett, mivel megérkeztünk Calum-hoz. Kiszálltunk a kocsiból, és akaratlanul is megakadt a szemem Ashton-on, aki a kocsijában ülve nyomkodta a telefonját. Az érkezésünkre felnézett, és odasietett hozzánk.
- Lány van nála - kezdte köszönés nélkül.
- Basszus. Most már tényleg kezelni kéne a hormonjait - túrtam a hajamba kicsit ingerülten. Luke csak elismerően bólintott. - Attól még bemehetünk, nem? - kérdeztem értetlenül, mert senki nem mozdult semerre. Ashton és Luke némán meredtek egymásra.
- Persze, csak smárolnak, meg kicsit letapizta a csajt. Michael is bent van, és túlzottan nem zavarja őket - vonta meg a vállát Ashton.
- Oké, akkor én bemegyek - tettem pár lépést, de a fiúk ugyanúgy álltak. - Ti nem jöttök? - torpantam meg.
- Van egy kis megbeszélnivalónk - mondta Luke szárazon, nekem meg óriási gombóc keletkezett a torkomban. Ne már. Földbe gyökerezett a lábam. Egyszerűen nem tudtam tovább menni. Mind a ketten kifejezéstelen arccal meredtek rám, és várták, hogy egyedül hagyjam őket. Elkaptam Ash tekintetét, ami azt sugallta, hogy nem lesz semmi gond. Erőt vettem magamon, és az ajtóhoz lépkedtem. Bekopogtam, mire Michael egyből az ajtóban termett, és beengedett. Miután megölelt, a nappali felé vettük az irányt, ahol ott volt Calum, az ölében egy lánnyal. Egy pillanatra elszakadtak egymástól, de csak annyira, hogy Cal kinyögjön egy "helló"-t. Michael leült a másik kanapéra, én meg mellé. Felpakolta a dohányzóasztalra a lábát (látom mindenki pajtában nevelkedett), és megkérdezte mi volt délután. Komolyan mondom, Ashton pöcs nélkül fog meghalni.
Sziasztok! :) Ez elég unalmasra sikeredett. :D Csak szerettem volna megköszönni nektek a sok pozitív reakciót, és a sok reading list-hez adást. Nagyon sokat jelent nekem. :)
