Look At My Ex {irwin}

05

Calum-ék előtt annyi autó állt, hogy örülni lehetett, ha az utcába be tudtunk menni. A ház dübörgött a zenétől. Néhány lázadó emo összecsoportosulva ült a bejárati ajtó melletti virágágyásban, szemrehányó pillantásokat vetve minden jókedvű emberre. Az ajtón belépve Cal egyből köszöntött minket, és ugyan pár órája váltunk el, úgy szólt hozzánk, mintha a háborúból tértünk volna vissza. Na igen, neki egy fél óra is elég a lerészegedésre. Cal ismertette a szabályokat, amiket már kívülről fújtunk, de attól még elmondta, mivel nagyon komolyan veszi, hogy nagy kár ne történjen.
- Anyámék szobájában nem dugunk, kivétel, ha békülni akartok Ash-sel - kacsintott rám, mire felsóhajtottam. - A medencébe nem dobálunk bele minden szart, és a kertre vigyázunk. Kérdés?
- Egy csapat emo ül a virágaitokban - világosítottam fel.
- Megmondtam annak a szarházi bandának, hogy feldugom a nyelvüket a seggükbe, ha nem tűnnek el! - idegeskedett, és már ki is rontott a kertbe, hogy leüvöltsön pár a világra dühös tinédzsert.
- Ugye nem terveztél inni? - fordított maga felé Luke, és konkrétan a képembe üvöltött, de így is alig hallottam a dübörgő zene miatt. Automatikusan megráztam a fejemet. - Helyes, én szerintem hazaviszek valakit - nézett végig a szobán Luke, a kínálatot böngészve. - Szóval, ha haza akarsz menni valakivel ne hozzánk gyertek.
- Nem zavar, hogy apu otthon van?
- Megkértem, hogy lépjen le - vigyorgott. - Na, legyél jó, de ne nagyon - paskolta meg a vállam és már el is tűnt a tömegben. Alig 5 perc alatt elverekedtem magam a konyháig, majd újabb 5 perc eltelte után az emeletre is feljutottam. A begerjedt, sokszor 5 emberből is álló csoportok kétségbeesetten kutattak szabad szoba után. Miután elzavartam Calum szüleinek a szobája közeléből egy kigyúrt srácot benyitottam. Az erkélyen egy alak felém kapta a fejét. A gyér világításban is felismertem Ashton-t. Ott állt, fekete szaggatott farmerben és barna ingben, amelynek csak a felét gombolta be. Egyedül volt, ezért odamentem hozzá.
- Megvan már a lány akit ma hazaviszel? - kérdeztem, mire bólintott, nekem meg elszorult a torkom.
- De az a lány ha részeg lenne se jönne haza velem - nézett mélyen a szemembe. - És ő nem iszik, ezért cseszhetem - rántott egyet a vállán. Egyből tudtam kire gondol. Vagyis csak reméltem, hogy jóra tippeltem. A szívem majd kiugrott a helyéről, mert komolyan, ki olyan hülye, hogy nem menne haza egy ilyen pasival? Természetesen én. Ez a jelenet tök megható lett volna, meg minden, ha az erkély nem a medencére nézett volna, ahova egyre furább fazonok ugráltak be ruhástul. Szóval így álldogáltunk mi kettecskén. Amíg ő szokás szerint felháborítóan tökéletesen festett, én úgy néztem ki, ahogy csak Hailee Hemmings nézhet ki. Egy combközépig érő, fekete szoknyát viseltem, fekete térdzoknival, és piros pulcsival. Miközben próbáltam meggyőzni magam arról, hogy nem is nézek ki olyan rémesen a társaságom közelebb lépett hozzám, ezzel berobbantva a hasamból kitörni vágyó pillangókat, amiknek legszívesebben egyesével tépkedtem volna le a szárnyukat. Ez volt az első, hogy a szakítás óta kettesben lettünk volna. Jó, mondjuk annyire mégsem voltunk kettesben, mivel az udvaron részeg fiatalok kurjantgattak válogatott szavakat, de szerintem ezt az apró tényt most igazán kizárhatjuk. - Sajnálom.
Csak ennyit mondott, de nekem ez elég volt ahhoz, hogy óriási késztetést érezzek arra, hogy ugorjak egy fejest abba a rohadt medencébe az erkélyről, remélve, hogy lefejelem a betont. Irtó ciki volt a helyzet, mivel nem nagyon értettem mit sajnált, hiszen tudtommal nem csalt meg, nem ölte meg a nem létező kutyámat, és az apámat sem nyomta fel a rendőrségen, ezért nem nagyon tudtam mit reagálni. Ennek hangot is adtam.
- Azt, hogy megbántottalak - suttogta. A medence felé pillantottam, és gyors fejszámolást végeztem, hogy mennyi az esélye annak, hogy éppségben túlélem az ugrást.
- Hát... Ö... Izé... Máskor is bántottál már meg - nyögtem ki. Mi a büdös kurva élet. Azt hiszem megérdemlek egy tapsot. - Bocs, nem úgy gondoltam - nevettem fel kínosan. Újra a medencét kémleltem, ahová éppen Michael készült beugrani.
- Azt is sajnálom, hogy elvesztettelek - motyogta, de francba már a hallásommal. Odakaptam a fejemet, és kikerekedett szemekkel meredtem rá. Kicsit elsápadt, mikor tudatosult benne, hogy ő ezt hangosan kimondta, és én mindezt hallottam. Annyira szerettem volna megcsókolni, és megmondani neki, hogy nem haragszom, és kezdjük újra, de egyszerűen nem jött ki a hang a torkomon. Na tessék, akkora szám van mint az utcakapu, az ilyen helyzetekben meg egy értelmes szótagot nem bírok kipréselni magamból úthengerrel se. Meg persze az egóm sem hagyott. Úgy gondoltam kijár nekem annyi, hogy ő lépjen, mivel 6 hónapja én közeledtem felé. - Ezt VIP-ból akarom végignézni - vigyorgott a medence irányába. Luke éppen Rebecca Gordon-t fűzte, a lányt, akit senki nem tudott megdönteni a gimiben. Rebecca-n látszott, hogy nem józan, a bátyám pedig ezt ügyesen kihasználta. - Jössz? - tartotta felém a kezét. Azért annyira nem akartam kimutatni az érzelmeimet, ezért belekapaszkodtam a karjába (inkább a bicepszébe, de ez mellékes), és úgy rángatóztuk magunkat ki az udvarra. Kint leültünk egy hintaágyba Ash pedig teljes átéléssel támogatta a bátyámat, aki a hüvelykujját feltartva jelezte neki, hogy próbálkozik. Rebecca végül beadta a derekát, minek következtében Luke egy elégedett vigyor kíséretében kerülgette az emberek, oldalán a lánnyal. Ashton büszkén felröhögött. - Na Rebecca hírnevének is annyi - kortyolt bele a nem tudom mibe.
- Ezt hogy érted?
- Ha kiderül, hogy Hemmings meghúzta mindenki felbátorodik és végig megy rajta. Neki meg nem lesz ellenére, ez olyan mint a drog.
- De jó, hogy én nem engedtem, hogy megdugj - meredtem rá hitetlenül.
- Szivi, csak azért nem basztalak még meg, mert sose volt rá alkalmunk - paskolta meg a combomat. Na álljunk csak meg. Azt mondta "még"? Ez mit akar jelenteni? Ennek az idiótának kéne egy saját szótár.
- Hőőő! - tartottam fel a kezemet védekezően, miközben fejben elképzeltem, ahogy felaprítom a gyomrom nem kívánatos vendégeit. - Azért nem tettük meg, mert én nem akartam - keltem a magam védelmére, mert valakinek azt is tudni kell. Direkt nem raktam bele azt a szót amit ő használt, hátha összezavarom. Ash-t túlzottan nem érdekelte, rámhagyta az egészet, és csak mosolygott. Na de kérem szépen, az a mosoly... Továbbra is zavart az az apró még szócska a mondatában. - Mi az, hogy még nem basztál meg? - nyomtam meg a hangsúlyt, a számomra legzavarosabb részen.
- Még tényleg nem tettem meg.
- Nem az a lényeg. Azt mondtad még nem tetted meg.
Értetlenül nézett rám.
- A kurva életbe, a méggel van a bajom! - adtam fel. Mintha valami megvilágosodás szerű futott volna át az arcán.
- Az zavar, hogy még be sem próbálkoztam?
Na tessék, már megint ez a még. Túl sok baj van vele, be kéne tiltani.
- Azért az tulzás, hogy nem próbálkoztál be - morogtam. - Az a bajom, hogy úgy beszélsz, mintha bármikor megtehetnéd.
- Miért, nem tehetem meg? - értetlenkedett. - A szexhez nem kellenek érzelmek.
- Lehet te nem tartasz a szeretetre igényt, de nekem fontos, hogy ne olyan pasi döngessen meg, aki fél óra múlva más csaj seggét fogja tapizni - háborodtam fel, szerintem jogosan. - Amúgy sincsen már esélyed - pattantam fel. Ezt sértőnek szántam, de kedvesen kiröhögött.
- Ha nincs esélyem, miért ülsz itt velem péntek este egy buliban, semmi alkohol nélkül, amikor pasizhatnál is.
A francba a hülye fejemmel.
- Ezzel mit akarsz elérni? - fontam össze magam előtt a karomat. - Lehet, hogy még mindig szeretlek, de az nem változtat a tényen, hogy bunkó módon leráztál, mert olyan kedved volt. Nekem is voltak rossz napjaim, de nem bunkóztam veled.
- Azt mondtad szeretsz - mosolyodott el. Ez az őszinte mosolya volt. Mi történik velem?! Nem, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy nem mondtam ki hangosan. Ashton felállt és közelebb lépett hozzám. Lefagyva álltam előtte. A szívem azt kiabálta, hogy csókoljam meg, a fejem viszont faképnél akarta hagyni, velem meg megfordult a világ.
- Nem mondtam ilyet - tértem vissza azonnal. Ha már a lábam nem ment ki a helyzetből, akkor majd a szám megteszi. - Nem változtatna úgyse semmin - suttogtam.
- És ha azt mondanám, hogy én is bírlak? - tette a derekamra a kezét.
- Akkor tudnám, hogy mire kellek neked - toltam el magamtól, és elsétáltam. A medencéből épp akkor kecmergett ki Michael, teljesen vizesen. Lehet, hogy nyár volt, de szinte megfagytam mikor ránéztem. Megpróbált megölelni, de miután megfenyegettem egy kiheréléssel békén hagyott. A buli szó hallatán miért minden fiatalnak a "leiszom magam a föld alá, és olyan dolgokat teszek, amiket holnap megbánok" jut eszébe? - Jól vagy? - kiabáltam teli torokból, de így is nagyon kellett figyelnie, hogy megértsen, mert nem csak a zene, de a mellettünk szeletelő srác is nagyon hangos volt. Egy könnyed mozdulattal belelöktem szegény ismeretlent a vízbe. Remélem tud úszni. Michael lepacsizott velem, bólogatott párat, majd valami érdekesebb társasághoz csapódva lelépett. A telefonomon megnéztem az időt. Még csak 11 volt, és habár határozottan haza akartam menni, inkább mégis ott maradtam, mert nem állt szándékomban a szomszéd szobából hallgatni, ahogy a bátyám eljuttatja a gimis osztálytársamat a csúcsra. A tömegból egy kar felém nyúlt, és magához rántott. Már készítettem az öklömet, de láttam, hogy csak Luke az.
- Én lépek, ha jót akarsz magadnak, minimum háromig nem jössz haza - vihogott és már el is szambázott a fal mellett várakozó Rebecca felé. Király. Szerintem megyek, megkeresem az emokat, és utálom velük a világot. A kerítésnek dőlve próbáltam lehúzni a poharam tartalmát, ami kóla volt, mert én csak azt iszom, de ez lehetetlennek tűnt. 10-ből 3 lányon volt még felső, és a fiúk kezdtek egyre jobban begerjedni, én meg azt kívántam Luke bár gyorsabban végezne. Amy-t is felfedeztem a tömegben. Ennyit a kapcsolatáról Ashton-nal. A dolgok kezdtek picit eldurvulni, ezért jobbnak láttam, ha eltűnök onnan. Az utcában az autók között szlalomoztam, valami nyugisabb helyet keresve, mikor egy jó hangos, cifra káromkodás ütötte meg a fülemet. Odakaptam a fejemet, és Ashton-t pillantottam meg, a kocsijának a zárjával küzködve. Egész jó műsornak ígérkezett. Felültem egy motorháztetőre, és onnan figyeltem. Rángatta, és ököllel verte az ajtót, végül 10 perc után feladta, és a hátát a kocsinak döntve leült az aszfaltra. Engem is kiszúrt. Elmosolyodott és a szemembe nézett.
- Tervek? - kérdezte. Megrántottam a vállamat, ezzel jelezve, hogy fogalmam sincs hol fogom eltölteni az éjszakát. - Gondoltam.
- Kösz, én is szeretlek - nevettem fel. A szeretlek szó hallatán elvigyorodott.
- Mit mondtál? - túrt bele a hajába.
- Azt, hogy kösz - húztam az agyát. Halkan elröhögte magát.
- Az után.
- Azt, hogy én - folytattam.
- Az is után mit mondtál? - állt fel és megindult felém.
- Nem emlékszem - motyogtam. Ashton megtámaszkodott a lábam mellett, az arca csak pár centire volt az enyémtől.
- Mondd ki - suttogta.
- Nem érek vele semmit - húztam el a számat. Homlokát az enyémnek döntötte, és úgy állt előttem. A lábaimat keresztbe raktam, és remegő gyomorral vártam, hogy mi lesz. Ashton hol a szemembe nézett, hol a számat csodálta, én pedig éreztem, ahogy forog velem a világ, ezért megtámaszkodtam a motorháztetőben. Ash elmosolyodott a reakciómat látva, és még közelebb hajolt hozzám. Lenézett a számra, majd újra a szemembe, mintha csak az én beleegyezésemre várna. A fülemben dobogott a vér, a levegőt szaggatottan vettem, a pillangóim tomboltak, és a szívem majdnem kiszakadt a helyéből.
- Tudod mire várok - suttogta, amibe beleremegtem.
- Szeretlek - nyögtem ki, abban a pillanatban pedig megcsókolt. Lefagytam, remegtem, minden bajom volt, és a torkomban ott csücsült a sírhatnék, amely bármelyik pillanatban kibuggyanhatott. Na igen, ilyen érzelmeket vált ki belőlem. Eltávolodott tőlem, és egy puszit nyomott a számra.
- Így elég gyenge smárolni - mosolygott, és a kezeimet felemelte az autóról. Egyik kezemet a tarkójára raktam, másik kezemmel pedig a hajába túrtam. Ő az óriási kezeivel a derekamat simogatta, és úgy folytattuk tovább. Amikor rádöbbentem mit csinálunk, eltoltam magamtól, és tovább kerülgettem az autókat.
- Hé! - Ash megragadta a csuklómat és maga felé fordított. Kiszabadultam a szorításából, és tovább indultam. - Most mi van?
- Na idefigyelj! - fordultam meg a tengelyem körül. - Rohadtul elegem van belőled! Ráveszel, hogy kimondjam az érzéseimet, amikor tudom, hogy ezeket te sosem fogod viszonozni...
- Nekem ehhez idő kell! - szakított félbe.
- 3 és fél évig türelmesen vártam, hogy te eldöntsd az érzéseidet, de tudod, elegem van. Csak akkor jelentek valamit, amikor szükséged van rám, amúgy le vagyok szarva. Elhiteted velem, hogy különleges vagyok, utána mész, és más lányokat fűzöl.
Már nyitotta volna a száját, de nem engedtem, hogy megszólaljon.
- Ne szórakozz velem, mert reggel még Amy-vel a hónod alatt kóricáltál, most meg az én torkomon dugtad le a nyelvedet! Undorító vagy! - kiabáltam. Megint megragadta a csuklómat. - Engedj már el! - tört ki belőlem a sírás. Ashton megszeppenve állt előttem. - Tudom, hogy sosem fogod viszonozni az érzéseimet, de akkor ne játszd meg magad - szipogtam. A sminkem, amivel 20 percet szendvedtem teljesen tönkre ment, de ez volt a legkevesebb. - Ha reményt adsz, akkor esélyt miért nem?
Ash magához húzott és szorosan átölelt. A dereka köre fontam a karomat, és úgy sírtam, ezzel teljesen összefestékezve a csupasz mellkasát. Miután megnyugodtam eltolt magától, és végigsimított a hajamon.
- Elvihetlek hozzánk? Ilyen állapotban egyedül nem mész sehova, és nem hinném, hogy Luke örülne neked - mosolygott rám. Csak csendben szipogtam, mire még nagyobb mosoly ült ki az arcára. - Olyan kis cuki vagy - ölelt meg újra.

Sziasztok!:)) Na igen, ez nem tudom mi volt:DDD A lényeg, hogy úgy látszik elég lesz a pontom a Kosstuhba, szóval most boldog vagyok:))) Na mindegy. Legközelebb érdekesebb lesz a rész:)