Kilépve Calum-ék hátsó kertjében olyan látvány tárult elém, amihez hasonlót még nem igen láttam, és reméltem, hogy nem is kell majd látnom többet. Calum hullarészegen állt az asztal tetején és éppen torka szakadtából üvöltött tósztot a barátnőjére. Néhányan a telefonjukat a magasba tartva rögzítették az eseményeket, voltak, akik le se szarták Calum-öt, a legtöbben figyelmesen hallgatták, de olyan lányt is láttam, aki direkt a másik irányba fordult, jelezve, hogy neki nem tetszik ez a barátnősdi. És sokadjára is kiderült, hogy a legtöbb pasi elbújhat Calum mögött, még akkor is, mikor illuminált állapotban van. Calum már majdnem befejezte a barátnőjének fényezését, mikor a tömeget pásztázva észrevett engem és Ashton-t, amint a teraszajtónak préselődve figyeljük, és még gyorsan hozzátette:
- És örülök, hogy nem voltam olyan balfasz, mint Ashton és megkértelek, hogy légy a barátnőm - ordította, mire Ashton szélesen vigyorogva felmutatta neki a középsőujját. - Igyunk! - üvöltötte befejezőleg, és a fejét hátra döntve kezdte el nyelni a sörét, a tömeg tapsolva ujjongott, akiknél volt pohár, azok vele együtt ittak.
- Mire iszunk? - kérdezte Jenna izgatottan mögülem. Ashton jóízűen felröhögött. - Mi az?
- Kisanyám, a pasid az előbb konkrétan szerelmet vallott neked az asztal tetején. Aztán ittak rád - paskolta meg a vállát, amolyan gratuláció képpen Ashton. Jenna kikerekedett szemekkel meredt maga elé.
- Ne már. Pont lemaradtam róla? - biggyesztette le a száját. - Mármint, tudni, hogy szerelmet vallott nekem elég szívmelengető, meg minden, de jobban örültem volna, ha én is hallom, miket mondott rólam, nem csak azt, mikor koccintottak rám - magyarázta. - Odame...
- Nem kell. Idehívom - legyintett Ash és a fél karját a magasba nyújtva, hogy még jobban kitűnjön a tömegből üvölteni kezdett. - Calum, itt a csajod.
Cal leugrott az asztalról és felénk közelített. Mikor már a látóhatárunkon belül volt Jenna elindult felé, aztán félúton összetalálkoztak. Michael mellénk lépett.
- Na látod, Ashton?! Te is lenyomsz egy ilyen műsort, aztán...
- Rád haragszom - bökte mellkasba Ashton.
- Jaj, most komolyan Sandy miatt fogsz berágni rám? Tesó, gondolkozz már! Nagyobb problémád is van nála.
- Például? - vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, mert Ashton-nak mostanság elég jó élete van.
- A családod - mondta Mike kapásból.
- A családom? - ráncolta a homlokát Ashton. - Nem értem. Mi van a családommal?
- Ott az a pasi...
- Áh - nevetett Ash. - Nem érdemes vele foglalkozni. Ahhoz túl kicsinyes és unalmas.
- Aztán ott van Hailee - folytatta tovább Mike.
- Én? - fontam össze magam előtt a karomat.
- Vele is minden rendben - bólintott Ashton.
- Meg...
- Listát írtál, vagy mi? Annyira nem vág gyorsan az agyad, hogy ennyi dolgot tudj összeszedni - oltotta be Ashton.
- Éhes vagyok - váltott témát hirtelen Mike.
- Ja, én is tudnék enni - bólogatott maga elé meredve Ashton.
- Lelépünk? - vonta fel a szemöldökét Mike.
- Aha. Hailee? - fordult felén Ash.
- Mehetünk - vontam meg a vállamat. És így indultunk el hármasban, éjjel fél tizenkettőkor valami kaját venni.
- Hová menjünk? - kérdezte Ashton, miközben az utcán kikerültünk egy üvöltöző társaságot. Jó, hogy eszébe jutott, mert ezt az apró részletet elfelejtettük megbeszélni.
- Mekiben már régen voltam - dugta zsebre a kezét Michael.
- Nekem oké - biccentett Ashton, és a vezetőülés ajtajához lépett, én pedig mellette elhaladva, automatikusan mentem volna hátra, de megragadta a karomat és visszahúzott. - Ülj előre nyuogdtan, biztos vagyok benne, hogy Michael szívesen ül hátra - nézett át a kocsi felett, a haverjára, aki éppen az anyósülésre készült leülni. Mike egy grimasszal a fején beült hátra, én meg elfoglaltam a helyét. Középre csúszott és előre hajolt a két ülés között. Ashton beindította a motort.
- Aludhatok a kocsidban? - kérdezte. Értetlenül ránéztem. - Ezek az emberek állatok. Itt lesznek hajnali hatig is, nekem meg nincs kedvem bulizni.
Ashton beletaposott a fékbe. Michael majdnem előre zuhant a műszerfalra, és rémülten meredt a sofőrünkre.
- Meg akarsz ölni? - dőlt hátra az ülésben, és bekötötte magát.
- Most komolyan azt hallottam, hogy Michael Clifford-nak nincs kedve bulizni? - kapta felém a fejét egy pillanatra Ashton, majd gázt adott, mert rádudáltak, amiért megállt az út közepén.
- Látom, nektek sincsen, ha simán leléptetek velem... - jegyezte meg.
- Neki sosincs kedve bulizni - mutatott rám Ash -, én meg veled, vagy nélküled, de leléptem volna.
- Hova akartál menni? - kíváncsiskodott Michael.
- Haza - válaszolt, én pedig a válaszából egyből rájöttem, hogy miért volt kedvetlen. Balhé volt otthon.
- Minek jöttél el, ha máris haza akarsz menni? - folytatta tovább Mike.
- Hosszú - ködösített Ashton. Hátrafordultam és óvatosan megráztam a fejemet, jelezve Michael-nek, hogy fejezze be a kérdezősködést. Határozottan bólintott egyet, én meg előrefordultam.
- Na és szeretitek a kenyeret? - próbálta életben tartani a beszélgetést a hátsó utas, hamár az őt érdeklő témát lezártuk, és egyikünk se szólalt meg.
- Ma miért mindenki ilyen fura? - kérdezte Ash értetlenül, utalva arra, hogy aznap én és Jenna már felkavartuk valamivel.
- Hát... Én szeretem. De ha szendivcsről van szó, akkor inkább kifli párti vagyok - próbáltam meg komolyan venni a kérdést. Már amennyire lehetett. - És te?
- Én is.
- Ezt nem hiszem el - motyogta elképedten Ashton.
- Éppen beszélgetnénk - forgatta a szemét unottan Mike és rám nézett. - Mondd meg a barátodnak, hogy fogja vissza magát, különben... - akadt meg.
- Különben...? - kérdeztem, mert még mindig nem mondott semmit.
- Nem tudom, ti nem szexeltek. Mit lehet még megvonni egy pasitól? - tűnödött hangosan.
- Együtt sem vagyunk - jegyezte meg Ashton csakúgy mellékesen az egyébként szomorú valóságot.
- Attól még dugni lehet - mondta Mike teljesen természetesen.
- Jussonk túl a dugáson - javasoltam zavartan.
- Kinél mennyi lóvé van? - nyúlt a zsebébe Michael. A telefonom tokját leszedve elővettem a 20 dollárt, amit indulás előtt odarejtettem, hátha jó lesz valamire. Ott volt még a személyim is, nem tudom minek. - Nekem van egy tízesem - lobogtatta meg a levegőben a vagyonát, mire én is felmutattam a nálam lévő összeget.
- Nálam is lesz valami - ígérte Ash. Az út többi része azzal telt, hogy Michael további idétlen kérdéseire válaszolgattunk. Mikor pedig Ashton leparkolt, az egyébként szinte teli parkolóban, villámgyorsasággal pattantunk ki a kocsiból. Kicsit lemaradtam a fiúktól, mert elfelejtették, hogy a cipőm nem éppen tempó barát, meg egyébként is ők háromszor akkorát lépnek, mint én.
- Hé! Várjatok meg! - kiáltottam rájuk, mire megálltak és várták, hogy beérjem őket. - Köszi - húztam össze magamon Luke dzsekijét.
- Michael, megmondtam, hogy ne engedd, hogy bepasizzon! Szörnyű vagy ma, semmit nem lehet rád bízni! - rázta a fejét Ashton, mikor észrevette, hogy a kabát nem az én méretem.
- Mikor megjött már nála volt - tárta szét a karját Mike, jelezve, hogy ő nem tehet semmiről.
- Ugye tudjátok, hogy ez Luke-é? - szóltam közbe.
- Akkor miért van rajtad? Lauren sose nyúlja le az én cuccaimat - kontrázott Ash.
- Mert nem engeded neki.
- Azért nem engedem, mert te mindig ellopsz valamit, és ha Lauren is ezt csinálná már nem lennének pólóim meg pulcsijaim, meg minden ilyesmi, és akkor félpucéron kéne járnom.
Az automata ajtó kinyílt előttünk, és ahogy beléptünk az éjfélkor is nyüzsgő gyorsétterembe három lány egyből elénk pattant.
- Csinálhatunk egy képet? - csavargatta egy hajtincsét, az egyik lány, erősen Ashton-ra koncentrálva.
- Persze - bólintott Ashton mosolyogva, és lehajolt a lány mellé, hogy csináljanak egy szelfit. Feleslegesnek éreztem magam, ebben a szituációban, ezért pár lépéssel odébb álltam. Amíg az egyébként igen dekoratív lányok Michael-lel fotózkodtak, Ashton mosolyogva pislogott rám, és a kezét felém nyújtotta. Az ujjaimat rákulcsoltam az övére, és szorosan mellé húzódtam. Mikor a lányok félig Ashton felé fordultak, átkarolta a derekamat, úgy, hogy jól látható legyen az oldalamon pihenő keze. Az egyik tűzvörös hajú lánynak egyből meg is akadt a szeme, azon a ponton, amit Ashton hangsúlyozni szeretett volna.
- Nem is tudtam, hogy barátnőd van - pislogott értetlenül. Már nyitottam volna a számat, hogy ellenkezzek, de Michael közbeszólt
- Pedig már régóta együtt vannak - mondta rezzenéstelen arccal.
- Ja, láttam Instán a közös képeiteket, csak már régen nem raktatok ki semmit. Azt hittem szakítottatok - vonta meg a vállát.
- Megvan! - kerekedett el a szöszi lány szeme, és a szája elé kapta a kezét. - Azért vagy ilyen ismerős, mert te vagy Luke húga! - bökött felém. Kicsit kellemetlenül kezdtem érezni magamat.
- Ne bazz. Azt hittem egy groupie, mert mindenkivel van fent képe - kezdtek el társalogni, mintha én ott se lennék.
- Te hülye! Nem láttad, hogy a vezetékneve Hemmings? - verte vállba az előbbi szöszi az értetlenkedő barátnőjét.
- Lányok, szívesen beszélgetnénk még veletek, de sietünk - terelt Ashton, mielőtt még jobban kivesézték volna a témát.
- Ó, rendben. Köszi a képet, nagyon bírunk titeket. Sziasztok! - mosolygott ránk a szöszi, és elsétáltak.
- Úgy nézek ki, mint egy groupie? - biggyesztettem le a számat csalódottan.
- Azt hiszik ennyire híresek vagyunk? - röhögött Michael.
- Az a lényeg, hogy te tudod, hogy nincs igazuk. Nem kell adnod a véleményükre, mert sosem fogják rendesen átlátni a dolgokat ahhoz, hogy ítélkezzenek - vonta meg a vállát Ashton.
- És fognak még rád rosszabbakat is mondani - tette hozzá Michael, miközben beálltunk a sorba.
- Ezt hogy érted? - fordultam felé.
- Most mennek Twitterre meg Instagramra és kirakják a képeket, és téged fognak szidni, hogy ránk voltál tapadva, mert nem álltál arrébb, mikor oda jöttek hozzánk, meg ilyenek és milyen bunkó voltál, mert meg sem szólaltál - vázolta fel a helyzetet Michael. - De neked ezt tudnod kéne, te is fangirl vagy - oltott be.
- Klassz - húztam el a számat.
- De mint mondtam ne zavarjon. Nem ismernek - próbált megnyugtatni Ashton. Annyira nem ment neki. - Most ez nehogy már elvegye a kedvedet - rázta a fejét, mivel ő és Michael elkezdtek poénkodni én pedig faarccal figyeltem őket. - Még itt vannak. Szeretnéd, hogy menjek oda és beszéljek velük? - nézett mélyen a szemembe.
- Nem kell - ellenkeztem.
- Jó, akkor megyek - került ki és elindult a gyorsétterem egyik sarkában lévő asztalához, ahol a lányok vígan beszélgettek, majd mikor látták, hogy Ashton pontosan rájuk néz és elindul feléjük elhallgattak és kíváncsian várták mi következik.
- Ashton! - ragadtam meg a csuklóját. Lerázta magáról a kezemet és egyenesen a lányok asztalához ment.
- Rémlik, mikor azt mondtam sokat jelentesz neki? - szólalt meg Michael, aki ugyanolyan zavarodottan álldogált, mint én. Aprót bólintottam. - Azt nem tudtam, hogy ennyire - mosolygott rám.
- Mit csináljak? - suttogtam letaglózva.
- Mi van? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem tudom, mit csináljak - tűrtem a fülem mögé egy kósza hajtincset. - Baromira hiányzik és nagyon szeretnék vele lenni, de... - haraptam be a számat - De nem akarom, hogy megint csalódnia kelljen bennem. Mert nagyon sokat jelent nekem, és... És azt hiszem szerelmes vagyok belé - fejeztem be a könnyeimmel küzködve, és én is nehezen hittem el, hogy konkrétan szerelmet vallottam Ashton-nak, habár nem hallotta, fél egykor, egy belvárosi McDonald's-ban, miközben a mellettünk lévő sorban egy pasi éppen telefonon üvöltözött valakivel. És az is meglepett, hogy Michael-től kértem tanácsot.
- Ha szerelmes vagy belé, mit vacakolsz? - ocsúdott fel a hallottak sokkjából Michael.
- Egyszer már elcsesztem - magyaráztam.
- És? Az ember a saját hibáiból tanul.
- Te mikor lettél ilyen bölcs? - néztem rá nevetve. Ashton visszaindult az asztaltól. - Egy szót se! - néztem a szemébe határozottan.
- Elmagyaráztam nekik, hogy te vagy a világon a legártalmatlanabb lány, és megkértem őket, hogy ne bántsák meg a kis lelkedet valami negatív kommenttel, mert nem vagy az ismerettséghez hozzászokva, és ha már nem teszik meg érted, tegyék meg értem - hadarta Ashton, miután visszaért. - Most már nem görcsölsz?
Michael a szemével azt üzente, hogy csókoljam meg. Ashton-ra néztem, aki zsebre tett kézzel ácsorgott előttem és a válaszomra várt.
- Nem. Köszönöm - öleltem át a derekát.
Bocsánat az ilyen kevés és gyenge részekért, de Fanni szerelmes és jelenleg mindenfelé áll az agya.
