Changes In My Life ~ Max V. |✅|

1.

A csizmám tompán puffant mikor találkozott a földdel. Egy jó edzést tudhattam a hátam mögött. Szerettem lovagolni, mert akkor ki tudtam szellőztetni a fejem. Teljesen tisztán láttam a holnapot, bár még mindig nem örültem neki. Előre léptem és megpaskoltam a szürke herélt nyakát. Castor a fejét hozzám dörzsölte, ezzel próbálva enyhíteni a viszketést.

-Na – nevettem fel mivel kis híján fellökött a fejével. Gyorsan levettem róla a kantárt és hagytam, hogy megvakarja a fejét.

- Hogy dolgozott? – jött oda Tim. Tim az egyik edzőm volt. Ő valahogy mindig meg tudod mosolyogtatni.

- Jól – feleltem. – Bár nem olyan, mint az enyém – hasonlítottam az én lovamhoz. Nos, igen elég egy óvatlan lépés és hónapokra a boksz fogja lesz a lovad. Ez történ Monacoval is. Mindig is egy ügyetlen ló volt, ennek pedig most jött meg a következménye. Sajnos erről senki sem tehet a lovon kívül. Őt meg hülyeség megbüntetni, mert ügyetlen volt, vagy csak egyszerűen túl jó kedve volt. Nem tudunk mást tenni, mint várni arra, hogy teljesen felépüljön.

- Akkor holnap mentek? – kérdezte, miközben Castor fejét simogatta.

- Nagyon úgy tűnik – mondtam miközben levettem a nyerget. – Anyával csúnyán összevesztünk, hogy nekem pontosan miért is kell mennem. A válasz az volt, hogy családi program. Ráadásul Nic sem jön.

- Nem szereted?

- De. Szeretem, de a húgom minden egyes szemben jövő pilótára rá fog akaszkodni. Most őszintén. Kell ez nekem?

- A húgod, érte tedd meg. Gondolj arra, hogy egy jó kis hétvégét fogsz a családoddal eltölteni. Ez az egy hét gyorsan el fog telni. Egy héttel kevesebb a sérülésből – mosolygott rám.

- Egy hét mi a négy hónapból? Semmi. Ez a probléma – mondtam keserűen. Ez így nem az én világom. Mindig is türelmetlen voltam.

- Rosszul látod. Sok egy hétből egyszer csak négy hónap lesz – veregette meg a vállam. – Lásd egy kicsit optimistábban a dolgokat, jó?

- Megpróbálom – mosolyodtam el keserűen.

Pár órával később már otthon ültem frissen letusolva és a családi vacsorát majszolva. Apa és Kathy éppen valamelyik pilótáról tartottak megbeszélést. Apáról tudni kellet, hogy kitűnően értett az autókhoz, így Kathy jó partnert talált benne a vasárnap délutánokhoz.

- Milyen menő már, hogy csak 17 és ennyi mindene van – bevallom őszintén kezdtem egy kicsit félni. Ez után szokott jönni, hogy: ,, Én is ilyen akarok lenni"

- Jó kis élete van – mondta anya. – De nem lehet egyszerű ezt feldolgozni.

- Már, hogyne lenne az? Nem kell mást csinálnia, csak utazgatni, meg élni – háborodott fel Kathy. Úgy érezem mindjárt bomba fog robbanni.

- Meg vezetni – feleltem nemes egyszerűséggel. – Ezt az egy dolgot kihagytad. Amúgy meg nem csak úgy adják alá a pénzt. Ő azért megdolgozik – oktattam ki a húgomat.

- Jaj. Mert az annyira megterhelő – forgatta szemét.

- Igen, az. De ezt nem nekem kellene tudnom – néztem mélyen Kathy barna szemeibe, majd felálltam az asztaltól. – Köszönöm szépen.

- Egészségedre – mondta Anya. Én viszont még mindig Kathyvel néztem farkasszemet. – Bepakoltál? – kérdezte. Csak most szakítottam el a tekintettemet a húgomról és néztem anyára.