Changes In My Life ~ Max V. |✅|

39.

Nem beszélgetünk, csak némán figyeljük az előttünk lassan csordogáló folyót. Körülöttünk csak néhány ember lézeng és ők se nagyon foglalkoznak velünk és mi se velük. Egészen egy bizonyos pontig.

A nevetés valahonnan oldalról jön. Tökéletesen ismerem már ezt a hangot, annyit hallottam az évek során. Bár biztos vagyok benne, hogy Max is felismerte, mivel keze kicsivel erősebben szorít meg. Nem akarok oda nézni, mégis látni szeretném.

- Ne tedd Rosie – mintha megérezné, mit akarok. – Nem ér ennyit.

- Látni szeretném kivel pótol minket – sziszegem a fogaim között. Nem ellenezi, inkább elenged és arrébb lép.

Szőke haja kontyba van felfogva. Enyhe smink van az arcán, de pont elég ahhoz, hogy feltűnő legyen. Nevetnek. Boldog mellette. Nem viseli meg, hogy ott kellett hagynia minket. Túllépett rajtunk.

Érezem, hogy a határtalan boldogságom eltűnik és helyette valami keserű érzés szokik a számba. Felénk tartanak, de még nem láttak meg. Max megfogja kezem és magához ránt. Kék szemei aggódóan csillognak és hol engem hol pedig a mögöttem lévőket figyeli.

- Szemét dolog lenne most megcsókolni? – kérdezi és kiveszi a kezemből a forró csokit és mellettünk lévő korlátra rakta.

- Igen – mondom felháborodva.

- Pedig most meg foglak csókolni, Rose – néz mögém. – Sajnálom.

Ajkait az enyém ellen nyomja. Bármennyire nem szeretném, nem ellenkezem. Hagyom, hogy a melegség újra átjárja a testem és minden problémámat kitörölje.

Határozottan csókol. Azt akarja, hogy boldognak és szerelmesnek lássanak minket. Pedig mennyire össze vagyok törve.

Percekig faljuk egymást és már én érezem magam kellemetlenül, hogy itt van Apám és percek óta mást sem csinálok, mint hagyom, hogy Max a számban kutakodjon. Dagadó ajkakkal válunk el egymástól és szerelmes tekinteteket küldünk egymás felé. Tudom, hogy itt áll és figyel. Max csak egy másodperce pillant ki, mint akinek csak most tűnik fel az egész. Micsoda színész.

- Mr. Cartr – lép el tőlem. – Micsoda meglepetés!

Nem mertek hátra nézni. Vagy inkább nem akarok, de ez részletkérdés.

- Max, te itt? – Apa úgy tesz, mint aki nem vesz észre.

- Igen. Rosieval egész nap a várost jártuk. Igaz kicsim? – a szívem nagyot dobban erre a megszólításra. Álmosollyal az arcomon pördülök meg.

- Persze csodás volt – pislogok szerelmesen Max felé. – Ennél jobb nem is lehetett volna. Szia Apa.

- Örülök, hogy látlak Rosie. Ő itt a barátnőm Sara – karolja át az említettet.

- Akkor a mai egy csodás nap. Eric, Sara. Van még valaki? – nem így terveztem, de eltörik nálam valami. – Te is jössz, majd a sablon szöveggel, hogy Apa sokat mesélt rólam?  Fogadjunk azt se tudod ki vagyok...

- Andrew lánya – mondja sértetten.

- Ezt csak abból következtetted ki, hogy Apának szólítottam – forgatom meg a szemem.

- Szerintem mennünk kéne, Rose – Max próbálja menteni a menthetőt.

- Ne most, Max – morgom. – Éppen készülök kiosztani valakit és ez nem te szeretnél lenni.

- Mi az, hogy kiosztani? – értetlenkedik Apa. – Én elviselem a pasidat, de te nem viseled el Sarat? Nem is ismered!

- És? Pont elég, hogy tönkre tette a családunk! – csattanok fel. Max ekkor teszi a vállamra a kezét.

- Szerintem ezt nyugodtabb körülmények között kellene megbeszélni – utal arra, hogy hagyjam ezt az egészet.

- Én nyugodt vagyok! – szinte a képébe ordítom. Még csak meg sem rezzen.

- Rendben az vagy – higgadt marad. – Én is az vagyok és itt mindenki az. Nem szeretnék veled veszekedni Rose, úgy, hogy ne bonyolítsuk jobban a helyzetet.

- Mi lenne, ha holnap eljönnétek hozzánk ebédre – mondja Sara.

- Elfogadjuk a meghívást – szorítom össze a szám.

Idegesen bámulom magam a tükörben. Szőke tincseim szabadon omlanak a vállamra. A lány, aki visszanéz rám csupa kétség. Percekig keresem magamon a hibákat és mit ne mondjak elég sokat találtam. Úgy érezem magam, mint akit pillanatok alatt el lehet felejteni. Akire, ha ránézel az utcán nem jegyzed meg, csupán egynek tartod a sok közül. Az vagyok. Egy a sok millió közül.

- Szép vagy – ijedten kapom felé a fejem. Az ajtónak támaszkodva figyel. Egyszerű farmer és egy fekete hosszú ujjú van rajta. Nehéz megszokni, hogy nem hord semmilyen sapkát és a haját sem fedi semmi.

- Szerintem nem – nézek vissza a tükörben. – Olyan átlagos vagyok.

- Átlagos? – nevet fel. – Minden vagy csak nem átlagos. Hány lány mondhatja el magáról, hogy lovagol? Hogy titokban egy zongora virtuóz?

- Szerintem elég sok – vonom meg a vállam.

- Akkor máshogy kérdezem. Szerinted hány lány dobbantotta meg eddig a szívem igazán?

- Ahogy elnézlek, nem akarom tudni – húzom el a szám. – Túl nagy számuk lehet.

- Ezt most bóknak veszem és megmondom, hogy összesen hárman – lép mögém és hajamat kezdi piszkálni. – Te vagy második amerikai barátnőm.

- Tényleg? – nézem őt a tükörben. – Nem tudtam.

- Még Mikaela előtt – karolja át a derekam. – Szép lány volt, de nem hasonlított rád. Semmiben. Autóversenyző, erős jellem. Pont az lett a vége, mint Mikaelaval. Nem tudtunk megmaradni egymás mellett. A vége elég csúnyára sikeredett, de nem bánt a dolog. Annyira nem melegedtünk össze.

- Mikaela bántott? – tudni akarom a választ.

- Az bántana a legjobban, ha veled szakítanék – ujjai újra és újra végigsiklanak a vállamon. – Túl sok érzelem köt már hozzád. Te ebben vagy tökéletes. Nem zavar, hogy egy elég cseszett családból jövök.

- Az enyém is az – a bőröm már forr az érintésétől. – Miért ítélnélek el érte?

- Miért ne? Az embereknek tökéletes pár kell és nos, én minden vagyok csak az nem.

- Tudod én téged szeretlek és nem a családod – kék szemei érdeklődőn néznek rám a tükörből.

- Nem félsz? – suttogja. – Nem félsz, hogy én is olyan leszek?

- Nem. Tudom, hogy soha nem leszel olyan, mint ő – célozok az apja viselkedésére.

- Köszönöm – hajol a nyakamhoz és csókokkal hinti be. – Kíváncsi leszek apád családjára.

- Én is – morgom. – Csak tudnám minek fogadtam el. Miért nem tudtam azt mondani, hogy nem érünk rá?

- Mert az apád és bizonyítani szeretnél neki. Amúgy bármi lesz én képes vagyok mindenkit megverni, csak, hogy jó legyen neked.

- Ennyire azért ne vedd komolyan, oké? – ingatom a fejem.

- A barátod vagyok. Megvédelek bármi áron.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nos itt van a rész. Nagyon sajnálom, hogy nem volt, de technikai gondokkal küzdöttem😔
Viszont most már megoldódott szóval újra hozom a részeket😄😄

Remélem mindenki nézi ma a futamot😍😍