Changes In My Life ~ Max V. |✅|

23.

A szobámba fekszem és a plafont bámulom. Nic már vagy egy órája itt van. Engem felküldtek, hogy aludjak vagy írja leckét, bármit csak ne halljam a beszélgetést. Nem lett volna szabad ki mennem. De a kíváncsiság majd megölt, így egy pár perc múlva kiültem a lépcsőre és onnan hallgattam a lentről jövő beszélgetést.

- Nem Anya – a bátyám hangja idegesen cseng. – Legalább annyi eszed lehetne, hogy odafigyelj rá!

- Nem lett semmi baja – hallom Anya hangját, ami ugyan olyan feszült, mint Nicholassé.

- Gondolkozz már... Szerinted nem lett semmi baja? Álomba sírta magát... érted? Még, hogy semmi baja. Nevetséges – Nic egyre feszültebb lesz.

- Kamasz. Hormonok. Szerinted nincsenek hangulatingadozásai? – horkant fel Anya. – Ő legalább nem olyan hülye, hogy elköltözzön.

- De vannak ingadozásai... Miattad! Milyen szülő az, aki rákényszeríti a gyerekét a szerelemre – akad ki a bátyám.

- Én csak segítek neki megtalálni a megfelelő utat. Benjaminban nem fog csalódni – pöröl vele Anya.

- Persze – röhög a bátyám. – Soha nem fogja szeretni.

- Miből gondolod? – Anyám hangja kezd egyre hisztérikusabb lenni.

- Mert kibaszottul szerelmes másba – szakad el a cérna a bátyámnál, én pedig a szám elé kapom a kezem. – Csak a vak nem látja. Neked tényleg nem tűnt fel, hogy órákra eltűnt Austinban?

- Eltévedt, sétált, mindig volt valahol... - védekezik Anya.

- Pontosan... - ezután halkabb lesz a beszélgetés, én pedig pánikba esek. Elmondta. Anya soha nem fogja megengedni, hogy bármi legyen köztem és Max között. Idegesen pattanok fel és indulok a fürdőbe. A hideg víz szinte már ráfagy az arcomra, de nem hagyom abba. Nem lehet. Nem lehet vége. A kopogás miatt majd kiugrok a bőrömből. Apa szomorúan néz rám az ajtóból és kitárja a karjait. Hangosan zokogva fúrom a fejem a vállába.

- Sajnálom kicsim... - hangja megtört és fáradt. – Nem ezt érdemled.

- Tudja... - sírom a vállába. – Nem fogja engedni. Soha többet nem fogom látni.

- Shh – csitít. – Meg fogom vele beszélni. Látni fogod még bőven. Csak legyen vége ennek az egésznek.

- El fogtok válni – suttogom sokkos állapotba. Tudtam és már tegnap este Max is tudta, hogy ez lesz a vége. – Sajnálom, hogy nem mondtam.

- Semmi baj... Megértelek. Én se szívesen beszéltem volna a helyedben – simogatja a hátam.

- Te is? – húzódok el és beharapom az ajkam.

- Sajnálom – suttogja. – Ez már elveszett régen. Mindketten menteni akartuk a menthetőt. Hiányzott a vágy a kapcsolatunkból. Én... Jól esett, hogy végre valaki úgy ér hozzám, mint a legelején Anyád. Kellett, Rosie. Te most már tudod milyen a szerelem. Tudod, milyen mikor valaki óvatosan ér hozzád és minden érintése égeti a bőröd.

- Tehát akkor megcsaltátok egymást. Igaz? – őrülten beszélni akarok Maxszal erről. Azt akarom, hogy valaki támogasson és tudja mire van szükségem.

- Igaz – sóhajtotta. – Már egy ideje éreztem, hogy így fogjuk befejezni. Csak sajnállak titeket.

- Baj lenne, ha most? – kérdezem. Megrázta a fejét.

Némán húzódok el Apától és indulok a szobámba. Szerintem még soha nem zárkóztam be. Most viszont szükségem van rá. A nyugalomra, a hangjára, mely drogként hatott rám. Egyre jobban hiányzik.

Már tudta miért hívom. Nem tudom honnan, de tudta. Aznap hosszan beszéltünk. Leginkább a válás utáni életéről. A fájdalomról, amit a féltestvére okozott és az apja új házassága. Beszélgettünk, hogy Ő milyen borzalmasan érezte magát, mikor az anyja távol tartási engedélyt kért. Megértett és tudta, hogy most akárhogy vigasztal én sírni fogok. Érezte. Tudta. Tudta, hogy még csak most kezdődik el. Tudta, hogy az életem a darabjaira fog hullani és össze fogok törni. Már csak abban reménykedett, hogy nem lesz késő elkapni.

Másnap reggel fáradtan kelek az ébresztőmre. Igazából csodálom, hogy aludtam valamit is az éjszaka.Egyáltalán nincs kedvem semmihez. Lassan csoszogok ki a konyhába, ahol rettentően fagyos a hangulat.

- Jó reggelt – köszönök erőtlen, rekedt hangon. Apa felnéz a tányérából és egy sajnálkozó mosolyt küld felém.

- Arra gondoltam, hogy a héten nem mennél iskolába – mondja biztatóan. Megvonom a vállam. Átlátja a helyzetet és tudja, hogy ez egy nehéz időszak lesz.

- Már miért ne menne? – csattan fel Anya a konyhából. – Tanulni meg persze te fogsz helyette, mi?

- Én csak látom, hogy ez nehéz neki – Apa higgadt marad.

- Neki nehéz? Nem Ő válik el! – Anya hangja hisztérikus. – Ő egy gyerek. Még csupán azt se tudja milyen problémák vannak az életben!

Némán állok fel az asztaltól. Valahogy semmi kedvem ehhez.

- Köszönöm – motyogom. Semmi étvágyam nem volt.

- Nem is ettél – mered rám Apa. – Egyél valamit Rosie – megrázom a fejem.

- Egyél – Anya hangja parancsoló, szeme pedig villámokat szórt.

- Te akarod nekem megmondani mit tegyek? – röhögök fel hirtelen. Már nem bírtam magamban tartani.

- Rosie... - Apa látja, hogy nem lesz ennek az egésznek jó vége. – Ne csináld.

- Te, aki nem akar mást, csak irányítani? Nevetséges vagy és undorító – csak úgy köpöm a szavakat Anya felé. – Te, aki azt se tudod mi a hűség? Borzalmas ember vagy! – csattanok fel. Anya pár lépéssel közelebb jön és már szinte előttem állt. – Utállak! Ennél rosszabb Anyát nem is kívánhatnék! – Anya megemeli a kezét, de bennem olyan szinten dolgozik az adrenalin, hogy nem foglalkozom vele. – Üss csak meg! De akkor ne csodálkozz, ha soha többet nem látsz! – leejti a kezét és meredten bámul rám.

- Rosie... - Apa halkan szólal meg. – Az lenne a legjobb, ha...

- Nem kell befejezni – még mindig feszült vagyok. – Elmegyek én kérés nélkül is.

Az utam a ház alagsorába vezet. Régen sokat voltunk itt. Itt van Apa zongorája. Még most is emlékszem, hogy felültettet a tetejére és úgy játszott nekem. Így ismerte meg Anyát.

Apa egy kávézóban játszott zongorán, mikor egyik nap Anya betoppant. Azt mondták első látásra szerelem volt. Megismerkedtek, összeköltöztek és örömteli életet éltek. Aztán mikor Nicholas megszületett Apa kénytelen volt felhagyni a zenével és valami komoly állást keresni. Ekkor jött jól a gazdasági iskolája. Utána már csak hobbiból zenélt, de az évek folyamán az is elfelejtődött. Engem még megtanított, hiszen imádtam, ahogy játszik. Most pedig már csak én akadályozom meg, hogy eme csodás hangszer a feledésbe vesszen.

~~~~~~~~~~~~~~~

Remélem tetszik nektek ez a rész, bár igaz, most nem történt sok minden.

Ééés elkezdődtek a tesztek. Be kell vallanom, hogy kicsit megijedtem tegnap a Red Bull hibájától. De hál' istennek ma már nem volt semmi és Max is nagyon ügyes volt, harmadikként zárt. Remélem a holnapi nap is ilyen jól fog sikerülni nekik.😍😍😏😏

🏎🏎24 nap🏎🏎