Changes In My Life ~ Max V. |✅|

Epilógus

Az ember életét a döntések határozzák meg. Azok, amelyeket ő hoz és ő követ egy életen át. Csak reménykedünk benne, hogy jó irányba terelődik az életünk és semmi probléma nem lesz. Én hittem benne, hogy ez így van. Hogy jó döntéseket követek vakon és szerelmesen. Hittem benne. Bennünk. Az első szerelemben. Abban, hogy minden, ami körülöttem folyik az jó és szép. Hittem abban, hogy megtaláltam azt a lányt, akit akartam. Azt a Rosie Cartrt, aki tizenhét éven keresztül akartam lenni. A lányt, aki boldog és elégedett az életével. Hittem, hogy mellette vagyok jó ember. Hogy ő az, akivel az életem legfontosabb pillanatait fogom megosztani. Szerettem. Szerettem az ajkait, amiket szerelmes szavak, őszinte gondolatok és néha perverz viccek hagyták el. A szemeit, melyek olyan őszinték voltak. Szerettem, ahogy kiállt mellettem és hitt bennem. Bennem és egy jobb világban. Hogy van élet a monoton hétköznapokon túl. Hogy lehet még egy boldogabb és szebb életünk.

Hogy szépen néztünk-e ki egymás mellett? Jó kérdés. Hiszem, hogy ha bárkit megkérdezek erről úgy sem mondaná el a valóságot. Nem mondaná meg, ha nem. Szerettem-e? Minden porcikámmal. Minden apró, rejtett gondolatommal. Mindenemmel.

Rá kellett jönnöm, hogy az élet soha nem ígér boldog befejezést. Senki sem lesz élete végégi szerelmes. Én mindvégig egy reménnyel teli álmot kergettem. Egy álmot, melyben magamat láttam. Egy csodás dolgot, ami jobb jövőt ígért, minden feltétel nélkül. Egy illúziót. Ő egy illúzió számomra. Egy illúzió, mely megváltoztatta az életem.