Changes In My Life ~ Max V. |✅|

46.

- Megcsókolhatlak? – hangjára összerezzenek és fel sem tűnik, hogy ennyire közel vagyok hozzá.

- Ennyi idő után még mindig engedélyt kérsz? – karolom át a nyakát.

- Csak gondoltam úriember leszek – ajándékoz meg egy mosollyal. – De ha nem kell annak lennem...

- Nem kell – szinte magamhoz rántom és megcsókolom.

Percekig faljuk egymást. Bevallom nem sok fiúval csókolóztam, de az ő csókja tökéletes. Az igazi, aki megdobbantja a szívem.

- Akkor elkezdhetünk ajándékozni? – néz rám Kelly.

- Persze – mosolygok. Elindulok a nappali felé és lehuppanok a fotelba. Max ölébe Jaye ül és csillogó szemekkel figyelte a fa alatt lévő ajándékokat. Be kell vallani rettentően aranyos húga van.

Sorra nézem, ahogy mindenki átadja az ajándékot a másiknak. A Maxtől kapott ajándékokon az én nevem is szerepel, mintha kettőnktől kapnák, pedig arról sincs fogalmam, hogy ki mit kap. Persze én is kapok pár általános dolgot. Pulcsit és egy drága smink készletet. Egyedül Maxtől nem kaptam még semmit, így kezdek egy kicsit kétségbe esni, hogy mégsem kellet volna bejárnom a fél várost ajándékért.

- Rose tudnál jönni egy kicsit – adja át az ölében lévő kislányt.

- Persze – motyogom.

Az előtérbe állunk meg és kicsit félek, hogy pontosan mit is akar. Arcán semmilyen érzelem nem látszik.

- Valami baj van? – szívom be élesen a levegőt.

- Nincs. Gyere – nyújtja ki a kezét és magához húz. Óvatosan fordít szembe a tükörrel, így néz rám. – Hunyd le a szemed.

- Miért? – nem akarok ellenkezni, de még is kíváncsi vagyok.

- Majd meglátod – suttogja.

Nagy levegőt veszek és lehunyom a szemeim. Hideg ujjai a tarkómnál piszkálnak valamit. Egy pillanat alatt feszülök meg és ráz ki a hideg.

- Mi az? – kérdezi hitetlen hangon.

- Hidegek az ujjaid – fura érzés kavarog bennem.

- Oh... Nos, már ki is nyithatod – ad oda egy puszit, ahol az előbb ujjaival piszkált.

Félve nyitom ki a szemem, de rögtön meglátom a különbséget az ez előtti képpel sezmben. Hirtelen kapok a számhoz. Egyszerűen káprázatosan néz ki a nyaklánc, amit Max tett a nyakamba.

- Max – suttogom elhaló hangon. – Ez gyönyörű.

Egy egyszerű, arany szív, melyet egy nagyobb és több apró kristály díszített. Egyszerű és mégis lélegzet elállító volt.

- Tetszik? – mosolyog mögöttem.

- Viccelsz? – fordulok meg. – El sem fogadhatom.

- Miért? – húzza fel a szemöldökét.

- Ez nagyon drága lehetett – simítok végig rajta. – Nem lehet.

- Nos, el kell fogadnod – hajol közel. – Amúgy meg ezért a látványért megérte megvenni.

- De én... Ha tudom, hogy ilyet kapok én is mást veszek neked – rázom meg a fejem.

- Vettél valamit? – kerekednek el a szemei. – De hiszen megbeszéltük...

- Tudom, de annyira átlátszóan mondtad, hogy nem vettél semmit és én tisztára pánikba estem és akkor mikor várost néztünk igazából neked vettünk ajándékot – hadarom.

- Jó, jó. Értem Kicsim nem kell magyarázkodni – nevetve húz magához és ad egy puszit a homlokomra. – Megmutatni nem akarod?

- Nem hiszem, hogy tetszik majd – suttogom.

- De azért én látni szeretném. Hol van? – motyogja nekem.

- Fent az emelten – nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt, hogy elmondtam neki.

Max lassan enged el indul meg felfelé. Látni akarja, hogy pontosan mit is vettem neki karácsonyra.

- Várj már – a szobaajtóban érem utol. Egy pillanatra megáll és körbe néz a szobában. – Azt se tudod hol van.

- Kérlek – fordul meg. Fejemet rázva indulok meg a bőröndömhöz. Lassan húzom ki az oldalzsebet és veszem ki a kis dobozt.

- Tessék – nyújtom felé. – Boldog karácsonyt!

- Köszönöm – néz először a kezemben lévő tárgyra, majd rám. – Kinyissam?

- Hát végül is arra van, hogy kinyisd – egy ideig forgatja a kezében, majd óvatos mozdulatokkal kinyitja.

- Ez... - nem veszi ki, csak nézegeti.

- Egy karkötő. Nem tudtam mi másnak örülnél – harapdálom az ajkam – Remélem tetszik.

- Miért ne tetszene? – néz fel a dobozból.

- Nem tudom. Nem a te stílusod vagy valami ilyesmi – egyre jobban feszült vagyok. Az arcáról semmi érzelmet nem tudok kiolvasni és ez megőrjít.

- Nekem tetszik – veszi ki és az ujjai között forgatja. – Még ha nem tetszene akkor is hordanám miattad. De tetszik.

- Valóban? – hőkölök hátra. Azt hittem valami olyan lesz, hogy jaj de jó, meg szép és aztán soha a büdös életbe nem veszi fel.

- Igen – lép felém és magához húz. – Legalább annyira, mint akitől kaptam.

- Most megnyugodtam – suttogom a mellkasába.

- Hogy tetszel vagy amiatt, hogy az ajándék tetszik? – kuncog fel.

- Mindkettő – sóhajtom és mélyen elbújok a karjaiban.

A bőröndömmel a kezemben állok és várom, hogy Max el búcsúzzon. Victoria mellettem nagy mosollyal áll, kezében Zazával, aki szintén izgatott. Max még utoljára megöleli az apját, majd hozzánk lép.

- Mindent bepakoltatok? – elősorban a húgára néz.

- Igen – forgatja meg a szemét Victoria. – Nem kell játszani a felnőtett.

-Jól van na – teszi fel nevetve a kezét Max. – Csak senki sem szereti mikor nyávogsz, hogy otthagytál valamit valahol.

- Nagyon vicces – ölt nyelvet. Max fejét rázva kapja fel a saját és az én bőröndömet. – Az enyém nem viszed?

- Nem – int még egyet a bent lévőknek, majd becsukja az ajtót. – Te nem vagy vendég.

- Valamilyen szinten az vagyok – próbálkozik.

- Akkor nem vagy a barátnőm – teszi be a csomagtartóba a bőröndöket. – És ne mond azt, hogy a húgom vagy. Erre már egy ideje rájöttem - Victoria szemét forgatva teszi a bőröndjét a többi mellé.

Csendben figyelem az éjszakai tájat. A zene halkan szól a rádióból, mivel senkit sem érdekel igazán, hogy mi szól. Victoria hátul a telefonját nyomogatja és nem igazán foglalkozik velünk. Max ujjainkat összekulcsolva vezet. Bevallom én még nem vezettem, de akkor is fura volt, hogy simán csinál mindent egy kézzel. De megbízok benne. Akár az életemet is rábíznám.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Itt is lenne a következő, ahogy ígértem. Nem tudom, hogy lesz időm, de megpróbálok még egyet hozni nektek a héten.

Remélem nem lett olyan rossz az élmény beszámoló és tetszett nektek. 💕

És már nincs sok a nyári szünetből, ami egyszerre jó is meg rossz is. De legalább lesz Forma 1.😍😍