Changes In My Life ~ Max V. |✅|

14.

Idegesen figyelem az időmérő – mint utóbb kiderült – végső köreit. Ujjaimmal az előttem lévő korlátott ütögettem, ami megakadályozta, hogy esetleg betörjem az üveget, ami az épület ezen részét fedte.

A kockás zászló után Max a tizedik helyen állt, ami igazából a határát súrolta a Q3-ba való bejutásnak. Már, ha lenne volna Q3. Csak remélni tudtam benne, hogy a versenyt azért megtartják, hiszen az eső nem igazán akar elállni. Az egész testemen kezdet eluralkodni a kellemes izgulás, mivel Max igazán jó formában van és remélhetőleg ezt meg is tartja a mai napra. Össze-vissza mászkálok a VIP részlegben. Hol az ablakokon néztem kifelé, hol pedig valami meleg italt kérek. Szerintem már néhányan elég furán néznek rám, főleg Kathy, aki az asztalunknál ül és csak néha pillant fel a telefonjából. Már magamban kezdek lemondani a nagydíjról, mert az eső nem akar alább hagyni. Legalábbis nekem ablakon keresztül így tűnt. Éppen arra gondolok, hogy milyen borzalmas lehet most kint, mikor rezzen egyet a telefonom. Sejtésem már van, hogy mégis ki az egyetlen ember, aki ilyenkor ír nekem. Óvatosan bazsalyogva veszem elő és néztem meg.

M.:„Szomorú vagyok...

Igazán lejöhetnél hozzám

Carlitos is így gondolja"

R.:„Túl feltűnő lenne..."

M.:„Miért?"

R.:„Szerinted nem tűnne fel senkinek, hogy egy idegen lánnyal lógsz?"

M.:„Nem vagy idegen...

Én inkább közeli ismerősnek neveznélek

Nagyon közelinek... khm"

R.:„Pont ez az, amiért nem megyek le

Amúgy ügyes voltál"

M.:„Hogy érted?"

R.:„10. hely

Nem rossz"

M.:„Lehetnék jobb is...

Tudod én MAXimalista vagyok..."

R.:„Meg igazán vicces..."

M.:„Ezt más nevével nem tudod megcsinálni

Szóval csak nekem van ilyen csodálatos nevem"

R.:„Max Verstappen

Tényleg csodálatos..."

M.:„Na...

Mi bajod van Rose?"

R.:„Semmi"

M.:„Persze...

Amúgy meg nem ez a teljes nevem..."

R.:„ Mi? Nem is tudtam, hogy van másik neved..."

M.:„Max Emilian Verstappen"

R.:„Emilian?

Ezentúl így foglak hívni"

M.:„Elmondom neked a teljes nevem erre te kigúnyolod?

Hát milyen barátnő vagy?

R.:„Barátnő???"

M.:„Az, hogy hivatalosan nem vagyunk együtt nem azt jelenti, hogy nem vagy az

Rosie...

Rosszat mondtam?

Rose

Válaszolj...

Vagy legalább nézd meg

Rendben értem én

Megyek megkeresem Carlitost..."

R.:„Tudod, legalább lenne benned annyi gerinc, hogy elém állj és megkérdezd, hogy leszek-e

Ne értsd félre... leszek csak nem így...

Még csak egy nyamvadt randink se volt, de te már a barátnődnek nevezel

Lehetnél egy kicsit férfi..."

M.:„Sajnálom

Randizni szeretnél?"

R.:„El ne merj így hívni...

Ha el akarsz hívni akkor személyesen tedd

És ne rögtön..."

M.:„Majd meglátjuk..."

Vegyes érzelmekkel zárom le a telefonom. Valahol örülök, hogy érez annyit irántam, hogy a barátnőjének hív. Valahol pedig egyszerűen elküldeném a fenébe, hogy azt hiszi ilyen könnyű eset vagyok. Lassan sétáltam vissza az asztalhoz, ahol helyet foglalunk. Megemelem a még mindig meleg, bár már nem forró teámat. Jólesően nagyokat kortyolok belőle, miközben hallgatom Anya és Apa beszélgetését.

- Mindig is rendetlen volt, Andrew. Gondold el milyen körülmények között él... - nem kell zseninek lennem, hogy rájöjjek a témára. Anya nagyon mérges volt Nicholasra, hogy az egyedüli élet mellett döntött. Még Nic el nem költözött nagyon feszült volt a kapcsolat a családban. A kellemes családi vacsorák, feszült hangulatban teltek és csak Kathy nem érezte a helyzet súlyát. Olyankor mindig egyedül Ő beszélt és ha kérdezett is, csak egy tömör és rövid választ kapott. Én persze jó húgként Nic mellé álltam és támogattam. Emlékszem akkor Anya nagyon berágott mindkettőnkre. Nic élvezte, hogy valaki kiáll érte, én pedig egyszerűen szerettem a bátyám. Volt olyan, hogy ketten az ő szobájába kajáltunk, majd után beraktunk valami filmet és ott aludtam el nála. Természetesen ez csak akkor fordult elő, mikor egy barátnője sem tartózkodott nálunk. Akkor én voltam a rossz húg, Kathyvel karöltve, aki nem hagyja békén. Persze ebből az lett, hogy berágtam rá és nem voltam halandó megszólalni. Ilyenkor mindig hozott nekem pizzát és addig nézett a majdnem fekete szemeivel, míg meg nem bocsájtottam neki. Tipikus húg báty kapcsolat.

- Felnőtt férfi. Csak tud magáról gondoskodni – mondja a magáét Apa.

- De legalább felhívhatna vagy valami – érvel Anya.

- Majd, ha úgy gondolja megosztja velünk, hogy mi van vele, akkor megteszi – sóhajtja. – Ha most felhívod akkor megint el fog zárkózni, úgy, mint mikor elköltözött.

- Nem tudom, hogy hol rontottuk el a nevelését – szomorkodik Anya, mintha valami világot rengető probléma lenne a bátyám önállósága. Úgy teszek, mint aki a telefonját bújja pedig mindvégig nagyon füleltem a beszélgetést.

- Szerintem sehol – érzem Apán, hogy egyre idegesebb. – Pont ez az, hogy jól neveltük, hiszen mindjárt 22 és már képes önállóan élni – most már Anyának is feltűnik, hogy Apa nem sokáig fogja tűrni ezt a beszélgetést, így inkább csendben maradt.

Már egy ideje a rajtrácsra meredek, azon belül is nyolcadik helyet leginkább. A holland autója körül rengeteg ember mászkált. A szerelők melegítették a gumikat és az utolsó simításokat végezték a futam előtt. Talán most a legjobb a pálya az egész hétvégén. Igaz, hogy a hőmérő kint 17 fokot mutat, de az eső legalább most nem esik. Mivel Max előtt két pilóta is kapott büntetést, így feljebb lépet két rajthelyet. Az autók szépen sorjában indultak meg a felvezető körre és szerintem jobban izgultam, mint Verstappen bármelyik versenyén. Pár perccel később már mindenki a feláll a helyére és várják, hogy a piros lámpák kialudjanak.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem olyan hosszú és elég sokat írogatnak egymásnak. Nézzétek el nekem, de valahogy beszélniük kell és nem akartam lehetetlen helyzetet teremteni. Azért remélem tetszik😏😏

Nagyon - nagyon - szépen köszönöm az ezer megtekintést és 150 csillagot. Soha nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elérjük ezt a két számot. Tényleg csodás érzés.Ti vagytok a legjobbak😍😍❤️❤️

🏎🏎56 nap🏎🏎