Changes In My Life ~ Max V. |✅|

4.

Egész éjszaka az ágyamban forgolódtam. Féltem mindentől, de leginkább a holnapi naptól és attól, hogy biztos nem kerülhettem el a Verstappennel való találkát. Talán leginkább azon agyaltam, hogy mit fog gondolni mikor esetlegesen egymásba botlunk a nagydíjon. Ő úgy tudja, hogy nem vagyok rajongó, főleg nem az övé. Ha most találkozunk, akkor vagy elküld azonnal melegebb éghajlatra, mint tette korábban is. Vagy kiröhög, és azt gondolja, hogy hazudtam neki. Nem is igazán tudom, melyik lenne a jobb. Persze az lenne a legjobb, ha mindkettőt elkerülhetném, de sajnos erre nincs nagyon lehetőség. Biztos sikerülne megoldanom, de ahhoz nagyon meg kellene húznom magam, ez pedig Kathy mellett lehetetlenség, így bele kell kalkulálnom minden lehetséges forgatókönyvet. Átfordulok a másik oldalamra és reménykedem egy jobb napban és hogy holnap nem fogom leégetni magam.

Némán baktatok a lift felé. Elől Kathy lépdel nagy büszkén és nyomja meg a gombot. Mikor én már felkeltem fent volt és a ruháját válogatta. Nem. Ez ne úgy képzeljétek el, hogy a Ferraris és a Mercedeses között vívódik. Jó is volna. Farmereket és pólókat válogatott és azt figyelte melyik-melyikhez illik. A sminkje már akkor kész volt. Legalább arra már nem kellett várnunk. Őszintén nem értem minek kell kifesteni magát, mikor tudhatná, hogy bármikor leszakadhat az ég. Aztán meg el kell kísérnem, hogy lemossa mivel már teljesen elmosódott. Igen. Ma is egy izgalmas napnak nézzünk elébe. Hurrá.

Az út a pályáig csendben telt. Már, ha Kathy fecsegését nevezhetjük annak. Őt aztán tényleg feldobta a mai nap, ellenben velem. Olyan szinten nem érdekelt, hogy miket magyaráz, hogy kis híján bealudtam. Nos, igen, ez van, ha az ember egész éjszaka csak agyal a holnapon. Tényleg reméltem, hogy mindenféle hülyeség nélkül megúszom a napot.

Mikor kiszálltam a kocsiból megcsapott a hideg őszi levegő. Nem ez a fajta, mikor hétvégén korán kimegyek a lovardába, hogy lovagoljak vagy segítsek. Az a fajta hideg mindig felébresztett és jól esett. Ez viszont most egészen a csontjaimig férkőzőt be és átjárta az egész lényemet. Dideregve húztam lejjebb a kezemen a pulcsim ujját.

- Nem hoztál kabátot? - kérdezte Anya. Megráztam a fejem, de azért még a fejemmel a húgom felé böktem. Ő sem vett fel kabátot, így nem voltam egyedül, aki fagyoskodik.

- Még nem keltem fel. Később jobb lesz - szépítettem az igazságon. Apa mellettem megrázta a fejét és elindult a beléptető kapu felé.

A bokszutca látogatás egészen jól kezdődött. Érdekes volt látni, hogyan dolgoznak egy ilyen érzékeny autóval. Mindig is tudtam, hogy a Száguldó Cirkusz csillogó világa, csak kívülről szép. Egy hiba és látni lehet a szerelők arcán, hogy ma sem fognak aludni. Kegyetlen lehetett az egész. Soha nem értettem, hogy mégis ilyen munka mellett lehet valakinek családja? Jó persze, hogy lehet, e azért akkor is szar. Egész évben utazgatni és alig látni a szeretteidet elég megterhelő lelkileg. És ha ez nem volna elég fizikailag is a toppon kell lenned, hiszen azért mégsem egy egyszerű munka szerelőnek lenni. Néztem, amint egymásra rakják a kereket a holnapi nap első szabadedzésére.

Izgalmas világ ez az egész. A legtöbb ember, úgy képzeli a munkahelyét, hogy elmegy egy állandó épületbe és ott tölti a fél napját. A Forma-1 nem ilyen. A legtöbb esetben, minden héten más-más országban vagy, messze az otthonodtól. Ez nem az a hely volt, mikor a főnököd mond valamit te meg csak egy morgást engedsz meg felé. Itt, ha nem azt csinálod, amit kérnek, nagy bajok lesznek. Mindenki tisztában van, hogy apró dolgokon múlnak a pilóták élete. Egy-egy el nem végzett feladat, pedig akár halálos is lehet. Ezzel persze mindenki tisztában van, csak nem mondják ki hangosan.

- Elmegyek, WC-re mindjárt jövök - mondtam halkan Anyának, aki bólintott.

- Siess és vigyázz. Nem szeretném, ha bármi bajod lenne - suttogta vissza.

- Mi bajom lehet? - értetlenkedtem. Azért annyira nem vagyok, már gyerek, hogy ne tudjak egyedül közlekedni, a nélkül, hogy keresztülhajtana rajtam egy kamion. Ezt teljes biztonsággal állítom.

- Mit tudom én? Itt bármi előfordulhat - magyarázta. Megráztam a fejem és elindultam megkeresni a WC-t, mert már igazán kellet. Nem kellett volna meginnom azt a nagy teát. Ráadásul már el is múlt a hatása és a hideg újra végig járta minden porcikámat. Amilyen határozottan indultam el, olyannyira nem tudtam, hol is keressem az WC-t. Valahol a motorhomeok között mászkáltam és bevallom olyan volt, mint Csodaország. Csak ne kellett volna pisilnem.