Changes In My Life ~ Max V. |✅|

33.

Még kabátot sem veszek fel, úgy rohanok Ben után, aki a kapuban áll és idegesen figyeli az utcát.

- Ben – kiáltok utána. – Kérlek, hadd magyarázzam meg. Olyan bonyolult ez az egész.

- Mégis mi benne a bonyolult? – hangja rideg. – Hazudtál. Szerinted nem fogtam volna fel, hogy van valakid?

- De, csak... - harapom be az ajkam. – Én meg akartam tartani magamnak. Sokáig Anya se tudta.

- Oh és azt várod, hogy vigasztaljon a tény, hogy még anyádnak sem mondasz el fontos dolgokat? - vágja hozzám gúnyos hangnemben.

- Nem várom – húzom összébb magam. Hülye ötlet volt kijönni kabát nélkül. – Örülnék, ha megértenél.

- Megértenélek? Szerintem nem nekem kellene megérteni téged – hangjából csak úgy árad a megvetés. – Tudod én még mindig szeretlek és Ő – mutat a hátam mögé a házra. – Nem fogja megváltoztatni a véleményem. Nem látsz Rosie.

- Hogy érted, hogy nem látok? – kérdezem kicsit már-már hisztérikusan.

- Elveszi az eszed – rázza a fejét. – Hol van az a lány, aki mindig reálisan látta az életet? A boldog, tisztelettudó, kedves lány.

- Hogy hol van? – nevetek fel. – Megölték. Szerinted legyek boldog két folyamatosan veszekedő szülővel. Egy élettel, ahol minden álarc mögé van rejtve?

- Már miért lenne elrejtve? – értetlenkedik.

- Szerinted új keletű dolog ez a megcsalás? Szerinted nem volt nekik szeretőjük? – csattanok fel. – Te nem látsz Ben! Nem látod az élet valós oldalát. Az álomvilág, amiben a szüleid tartanak nem fog mindig megvédeni. És lehet, hogy őrültnek nézel, de szeretem azt az embert!

- És ugyan mit szeretsz benne? Mondj valamit, ami benne megvan és bennem nincs. Mondj egy nyomorult indokot, Rosie! Mit tud nekem adni, amit én nem. Pénz? Megvan. Kötődés? Megvan. Stabil élet? Megvan. Mit akarsz még Rosie?

- Szerelmet, Ben. Az Istenért, hogyan mondja el? Szeretem – tárom szét a karom. – Szeretem a gondolkozását. A személyiségét, hogy tudja mit érzek. Az egész lényét. Nem kell a pénze, a hírneve. Én csak egyszerűen...

- Szereted – suttogja megtörten. – Te csak egyszerűen szereted. Rosie én értelek, de nem látod, hogy körülötted mindenki fél? Féltenek, hogy elesel. Hogy ez az egész csak valami színjáték. Mond mennyi esélye van, hogy valóban szeret? – most megfogott. Igaza van. Félek a ténytől, hogy Max nem táplál felém valós érzelmeket. Hogy az egész csak egy jól felépített játék és végig csak megvezet. – Sejtettem, hogy erre nem tudsz válaszolni. Rosie én tudom, hogy jó hozzád és megért. De meddig? Mikor fogja azt mondani, hogy vége? Nekem elhiheted, hogy én nem fogok ilyet mondani.

Némán állok és Bent bámulom. Barna szemében tükröződnek a házból kiáramló fények, amik élénken világítanak meg minket. Igaza van. Tudom, hogy nekem soha nem mondana véget, még, ha akarna se. De nem akarom. Élni akarok. Élni és boldog lenni. Lehet, hogy ezt Ben mellett is megtalálnám, mégis inkább Max felé húz a szívem. Hozzá és az élethez. Ő az, aki mellett magam vagyok. Tudom, hogy a tűzzel játszok és ennek az egésznek csúfos vége lehet, mégis őt akarom. Olyan vagyok, mint valami kisgyerek. Minél jobban mondod neki, hogy ne tegye, annál jobban akarja majd. És én akarom. Eszeveszett módon.

- Sajnálom Ben – suttogom én is.

- Én is sajnálom. Ha meggondolnád magad, akkor szólsz? – érdeklődik. Bólintok, pedig tudom, hogy soha nem fogom meggondolni magam.

- Barátok?

- Barátok – mosolyodik el. – Bocs, hogy kiakadtam.

- Nem zavar – hazudom. Rettentően zavar, hogy nem bírja elviselni Maxot. – Visszajössz?

- A szüleim megölnének, ha ilyen udvariatlan lennék – nevet fel.

Vegyes érzelmekkel sétálok vissza a házba Bennel az oldalamon. Mikor beléptünk mindenki felénk kapja a fejét. Talán legjobban Max tekintetétől félek. Félek, hogy nem örül, hogy Ben megbékélt, de nem látok az arcán semmit. Egy árva rezzenést sem. Kék szemei viszont olyan szinten fúrják bele magukat a szemembe, hogy úgy éreztem nincs előtte titkom. Vagy ha van is pontosan tudja annak minden részletét.

Feszülten ülök vissza mellé. Nem szól egy szót sem, csak maga elé kezd bámulni.

- Én azt hiszem megyek – áll fel.

- Ne – mondom talán kicsit gyorsabban a kelleténél. – Úgy értem minek. Egyedül feküdni a hotelszobába nem valami kecsegtető dolog. Maradj még – nyúlok a keze után.

- Nem tudom Rose – húzza el vastag ajkait. – Nem vagyok benne biztos, hogy szívesen látnak még itt.

- Legalább jól látod a helyzetet – horkant fel Anya.

- Kérlek – pislogok fel rá. – Olyan régen láttuk egymást és ez is elég kevés idő volt, amit most töltöttünk együtt.

- Rose... - próbálkozik, de nem akarok, így elválni tőle.

- Szerintem is maradhatsz még – segít be Apa. – Nem jobb társaságba lenni, mint egyedül. Amúgy meg úgy is Rosie-val beszélgetnél. Nem jobb élőbe, mint telefonon?

- De persze, hogy jobb – ül vissza. – Legalább nem vagyok egyedül.

A lelkem megnyugszik, hogy nem megy el csak úgy. Talán ez jelentette volna a kapcsolatunk végét. Ki akarna egy olyan barátnőt, aki megbocsájt egy olyan embernek, akinek talán nem kéne? Szerintem senki.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hétvégén Forma 1! Én már nagyon várom, hibába nem jó a Red Bull. Olyan jó Maxot újra versenyezni látni😍😍