Changes In My Life ~ Max V. |✅|

45.

Úgy két órát voltunk oda Victoriaval. Persze szóltunk, hogy elmegyünk a városba, de az indokot nem mondtuk meg. Mikor megjövünk Max a nappaliban ül és telefonját nyomkodja. Eléggé el van merülve, így csendben hajolok a füléhez.

- Hiányoztam? – suttogom.

- Rosie – rezzen össze. – Hol voltál? Vagy hol voltatok? – néz a húgára szúrósan.

- Körbe néztünk a városba – vonja meg a vállát. – Tudod kicsi csajos program, ha már egyfolytában pasikkal lóg.

- Igaz? – néz rám Max, én pedig nagy bőszen bólogatok.

- Én felmentem – szólal meg Victoria. – Hagyom, hogy bepótoljátok, ami kimaradt.

- Nagyon vicces vagy – vágja rá Max.

- Ó bátyus én mindig az vagyok – mosolyodik el gúnyosan és eltűnik az emeleten.

Megkerülöm a kanapét és lehuppanok Max mellé, aki valószínűleg nélkülem is elég jól terpeszkedik. Magam alá húzom a lábam és úgy dőlök hátra.

- Tehát várost nézni voltatok? – teszi fel a lábát az előttünk lévő dohányzóasztalra.

- Aha. Igazán szép környék – próbálom feleleveníteni az emlékeimet. Minden mást figyeltem a városon kívül.

- Tudod nekem is szólhattál volna és akkor együtt néztük volna meg – kapcsolja be tévét.

- Nem akartalak felkelteni. Meg amúgy is most már mindegy – terelem a témát. – A többiek merre vannak?

- Apámék? – néz rám. – Elmentek a városba.

- És te nem mentél? – elég szemét dolog, hogy én csak úgy lelépek és ő ezért nem megy el.

- Nem – ajkaival kicsit csücsörít és megvonja a vállát.

- Max miattam nem mentél velük? – kérlek csak mond, hogy nem.

- Részben. Amúgy meg én nem illek oda – feláll és a fotelben lévő, össze hajtott, krém színű, polár takarót hozza ide és a lábunkra teríti. – Apa azért van Kellyvel, mert mellette és Jaye mellett boldog. Hogy nézne ki, ha az előző házasságából lévő fia is velük tartana? Csak eszébe juttatnám a múltat – itt egy kicsit megáll. A némaságát egyedül a tévéből szóló műsor zavarja meg. – Mindkettőnknek.

- Sajnálom. Mióta vagy egyedül itthon?

- Pont annyi ideje, hogy tudjam, a társaságod sok mindent elfeledtet velem – sóhajtja és a vállamra hajtja a fejét. – Szeretlek – annyira könnyeden és őszintén hangzik ez a szó a szájából, hogy alig tudom megállni a mosolygást.

- Én is szeretlek Max – suttogom és egy puszit nyomok a fejére.

Kint már sötét van mikor felkelek és egyedül a karácsonyfa világítja meg a nappalit. Elég kicsi a hely a kanapén, és ezt az is bizonyítja, hogy Max kis híján leesik róla. A takaró egészen a vállunkig fel van húzva, ami alatt egész kellemes meleg lett. Arca csak pár centire helyezkedik el a sajátomtól, így minden lélegzetvételét érzem. Egyik keze az arcom alatt pihen még másik szorosan tartja a derekamat. Lábaink össze gabalyodva lógnak ki a meleg nyújtó, puha pléd alól.

- Max – suttogom. Tudom, hogy felkelt, mivel hangosan sóhajt egyet.

- Karácsony van? - morogja kicsit rekedtesen.

- Nem – motyogom. – De elaludtunk.

- És? – nagyon nem áll szándékában felkelni. – Nekem nagyon jó, ahogy most vagyunk, szóval nem lehetne még egy kicsit maradnunk?

- Felőlem, de nem akarsz ugye vissza aludni? – fáradtan nyitja ki kék szemeit.

- Amúgy se hagynád – ujjait lassan kezdi mozgatni a fejem alatt. – Jót aludtál?

- Veled mindig jót alszom – nyomok egy csókot a szájára.

- Mindig – nem hagyja, hogy elhúzódjak, inkább keze szorosabban von magához és finoman megcsókol.

Nedves puszik érintésére a nyakamon kelek. Max elég kitartóan próbál felkelteni, de én nem igazán akarok. Ma van karácsony, ami magában okot ad arra, hogy egészen estig ne csináljak semmit. Vagyis régebben mindig későn keltem és sokáig fent voltam, de úgy látszik ez az unatkozó holland mellett lehetetlenség.

- Abbahagyhatod fent vagyok – kezemmel megpróbálom ellökni, de nem sikerül.

- Karácsony van, kelj fel – suttogja a nyakamba. – Milyen ember az, aki ilyen sokáig alszik mikor ünnep van?

- Fáradt Max. Fáradt – morgom a párnámnak. – Nem akarod befejezni? – emelem meg magam, mikor Max még mindig a nyakam csókolgatja.

- De mivel már felkeltél – vigyorog. – Örülök, hogy hajlandó vagy felébredni.

- Tudod magamtól is ment volna – fordulok a hátamra.

- Gondoltam, de nem élvezted? – nyalja meg a száját. – Nekem tetszett. Én akarnék, így felkelni.

- Nem a móddal, hanem az időponttal van bajom – nyújtózkodok.

- Az a te bajod – dől le mellém. – Meg kell tanulni korán kelni.

- De nem akarok – nyűglődök és az oldalamra fordulok.

- Rosie! – Max keze becsúsznak a takaró alá és megérintik a bőröm egyik elég csikis részét, ami miatt akaratlanul is összerándulok. – Hoppá! Valaki csikis?

- Nem – pattannak fel a szemhéjaim, de akkor már késő.

Max ujjait az oldalamba fúrja és ördögi mosollyal figyeli, ahogy nevetve próbálom ellökni magamtól.

- Ne – vihogom.

- Mi a jelszó? – nevetésünk betölti az egész szobát.

- Fel kell az egész ház – a mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed, miközben össze-vissza ficánkolok, hogy elkerüljem az ujjait.

- Már felkelt. Szóval mondj mást – bevallom jó érzés kicsit felszabadulni és gyerekesen viselkedni.

- Kérlek Max – már fáj a hasam a sok nevetéstől.

- De csak azért, mert ilyen szépen kérted – kék szemei élénken csillognak és teljesen megtelnek boldogsággal.

Egy pillanatig gyerekek vagyunk, akik nem gondolnak az élet problémáira. Egy percre két fiatal vagyunk, akiknek nem létezik csak a másik. Egy másodpercre magát a fiatal, bulizni vágyó fiút láttam, aki élni szeretne, de nem mer. Akinek minden vágya, önfeledten élni és nem gondolni másra. Elveszni a boldogságban. Arra gondolni, hogy nincs semmi, ami megakadályozhatná. Elkövetni azokat a hibákat, melyeket más is. Járni a maga útját és nem hallgatni senkire. Úgy lenni, hogy nem mondják meg mit kell tenned. Önálló akar lenni. Olyan, aki a saját bőrén tapasztalja meg az élet pofonjait. Aki saját maga küzd meg dolgokért és nem egy csettintésre adják meg neki. Küzdeni akar. Őt ez élteti, ez neki az élet. Küzdeni még meg nincs, amit akar. Harcolni az utolsókig, majd győztesen felállni és elmondani, hogy sikerült. Elesni, felállni, tovább küzdeni. Ez volt a lételeme.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sajnálom, hogy mostanában megint nem volt rész, de versenyeim voltak, ezek mellett voltam fent a Magyar Nagydíjon is.

Hihetetlen, hogy halad felfelé az olvasottság, aminek nagyon örülök és köszönöm szépen. Igyekszem még egy részt hozni a héten💕💕💕

Lenne egy kérdésem hozzátok. Szeretnétek-e élménybeszámolót a hétvégéről? Ha igen kérlek jelezzétek és akkor még az is jön a héten.