Changes In My Life ~ Max V. |✅|

26.

Anya idegesen pakolja ki, amit vásárolt. Hallom, hogy enyhén szipog tehát mielőtt haza jött sírhatott. Egy ideig tehetetlenül állok és azon gondolkozok, hogy mit tegyek.

- Szia – köszönök erőtlen hangon.

- Oh... Szia kincsem – fordul hátra. Egész biztosan sírt.

- Anya... Én sajnálom, amit reggel mondtam. Nem gondoltam komolyan – sokat agyaltam ezen, hiszem mégis csak az Anyám.

- Semmi baj kicsim – magyarázza fáradtan. – Ez az egész mindenkit felkavar.

- Mikor váltok el? – kérdezek rá. Azt hiszem ez lesz a következő hetek legérzékenyebb a témája.

- Nem tudom – sóhajtja szaggatottan. – Heteken belül. Annyi mindent kell megbeszélnünk még Apáddal. Például, hogy kinél lesztek vagy, hogy ki marad a házban. Ez bonyolult dolog Rosie, nem lehet egyik percről a másikra megtenni.

- Értem – suttogom. – Segítsek?

- Megköszönném – húzza hamis mosolyra a száját. – Haragszol rám?

- Nem... vagyis nem tudom – habozom. -Most, úgy érzem, hogy úgy mindenkit utálok...

- Kivéve őt? – néz vissza rám a hűtőből.

- Igen – harapom be a szám. – Annyira bonyolult az egész.

- Tudod, én csak a csalódástól akartalak megvédeni. Ne gondolj úgy rám, mint a gonosz anyára, aki nem szeretné a jót. Csak idő kérdése és talán talál jobbat.

- De csak talán! – háborodom fel. – Én szeretlek Anya, de nem hagysz élni. Én még soha nem voltam ilyen szerelmes még senkibe.

- Ott van a senkibe – húzza el a száját. – Rosie, az első szerelem erős, de soha nem tart örökké.

- És ha Bennel jövök össze az mivel jobb? – értetlenkedem. – Ő is az első lenne.

- De nem lennél nagy dobra verve – gesztikulál idegesen. – Ő híres és így a kapcsolatotok is azzá fog válni. Én nem szeretném, ha az egész világ rólad beszélne.

- Nem fog Anya – suttogom könnyes szemekkel. – Én szeretem. Rá nézek és úgy érzem, hogy Ő jelenti a világot. Az első szerelem tart a legtovább, Anya...

- Rosie... - lép egyet felém.

- Nem – folynak végig az arcomon a könnyek. – Hallgass meg. Én szeretem. Mindenét. De te ezt nem tudod elviselni. Miért nem? Miért baj az, ha szerelmes vagyok? Ha kötődők valakihez, aki viszont szeret?

- Mert kihasznál és eldob! – csattan fel. – Rosie én csak ettől szeretnélek megvédeni! Az ilyen fiúk egyszerűen elcsábítanak és eldobnak! Mit gondolsz, nem kaphatna meg bárkit? Gondolkozz! Szerinted, hány gyönyörű lány veszi körül nap, mint nap? Biztosan pont te kellesz neki. Micsoda véletlen! Unatkozik! Hülyít. Egy kicsit szórakozik, majd egyszer csak azt mondja szia...

- Nem – próbálom bent tartani, a belőlem hangosan kitörni készülő zokogást. – Nem ismered.

- Csak hiszed – rázza a fejét.

- Megjöttünk – lép be Apa a konyhába. Valószínűleg ő hozta haza Kathyt is, aki már a szobájában beszélget az osztálytársaival. – Mi történt?

Szó nélkül rohanok fel és csapom be a szobám ajtaját. Neki dőlök az ajtónak és hangosan zokogva csúszok le a földre. Nem, nem és nem. Nem lehet igaza. Nem tartom vissza. Sírok, hangosan, fájdalmasan, félve. Nem akarok senkiről hallani. Nem lehet. Mi van, ha igaza van? Mi lesz, ha tényleg azt mondja viszlát? Mi lesz velünk?