Changes In My Life ~ Max V. |✅|

28.

- Megjöttem – szólalok meg, mikor kinyitom a ház ajtaját. A kinti hidegből jól esik belépni az otthon melegébe.

- A konyhában – hallom Apa hangját. Utam a konyhába vezet, ahol nekidőltem a falnak és onnan néztem mit csinál Apa.

- Vacsora lesz? – mosolygok. Apa a válla felett rám néz.

- Ha minden jól megy, akkor igen – motyogja és tovább kevergeti az ételt.

- Segítsek? – húzom fel az egyik szemöldököm.

- Nem kell, megoldom – nevet fel.

- Akkor jó – ülök le a pulthoz. – Én csak kérdeztem.

Egy ideig nézem, hogy ügyetlenkedik, és mélyen elgondolkozom azon, hogy milyen lesz az új családja. Vajon fognak, így együtt főzni? Át fogja ölelni az új barátnője derekát, úgy, mint Max nekem? A nyakába fogja suttogni, hogy szeretlek? Lesz mostoha testvérem?

- Min gondolkozol annyira? – ereszt meg egy félmosolyt felém.

- Sok mindenen – megrázom a fejem, hogy kiverjem belőle ezt a sok kérdést.

- Például? – érdeklődik.

- Rajtad... - suttogom halkan. Kicsit fura ezt, így kimondani.

- Rajtam? – fordul meg teljesen.

- Igen... - mondom bizonytalanul.

- Miért? – látom rajta, hogy kicsit megijedt. 

- Csak – vonom meg a vállam. – Semmi különös indoka nincs.

- Rosie... - dönti oldalra a fejét. Már Ő is túl jól ismer.

- Láttalak – nem igazán akartam elmondani. Még a végén azt hiszi követem.

- Mikor? – kerekednek el a szemei. Érzi, hogy ebből már nem tudja majd kimagyarázni magát.

- Ma. Délután a városban voltam... – húzom el a szám, mikor visszagondolok az esetre.

- Mit láttál? – idegesen morzsolja az ujjait. Fél a válaszomtól.

- Pont eleget – mosolyodom el keserűen.

- Rosie – kezdi. – Én tényleg sajnálom...

- Mióta? – kapom el róla a tekintetem és kinézek az ablakon. Kint már nagyon sötét lett.

- Még bőven Austin előtt találkoztunk – lép közelebb. Úgy érzem, újra egy sírni van kedvem. – Igazán kedvelem. Kedves nő olyan, mint Anyád volt.

- Azt hiszem ez a tény nélkül is megvoltam – nézek újra a szemeibe.

- Rosie... Kérlek. Nagy lány vagy már – rázza a fejét. – Ne legyél gyerekes. El kell fogadnod, hogy már nem szeretjük egymást Anyáddal. Mindketten elfogadtuk, hogy van más.

- Egy nevető harmadik, mi? – röhögök fel keserűen. – Aki kiélvezi, hogy elváltok és szabad utat kap.

- Nem erre gondoltam – lép még közelebb. A kezem után nyúl és megfogja. – Inkább arra, aki megmutatta, hogy ez nem élet így.

- És velünk mégis mi lesz? – fakadok ki. – Anya ki nem állhatja Maxot. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja megengedni a kapcsolatunkat.

- Ami most is van – emlékeztet. – Nem kell ehhez Anyád vagy én. Tudom, hogy bármit tesz ellenetek az a fiú ki fog állni melletted. Nem fogja feladni egy ilyen gyerekes dolog miatt, mint Anyád. Nem így szokta meg, ahogy te sem.