Changes In My Life ~ Max V. |✅|

25.

A ház időközben teljesen üres lett. Anya és Apa is elmentek dolgozni, Kathy pedig suliban van. Az pedig fel sem tűnt, hogy egy egész napot töltöttem lenn. Unottan nyitom ki az ajtó, de nem számítok Ben furcsa arckifejezésére.

- Miért nem jöttél suliba? – lép be. Valószínűleg, úgy gondolja, hogy a szüleim tudta nélkül lógok a suliból.

- Neked is szia, Ben – morgom és becsukom mögötte az ajtót. – Hogy vagy?

- Ne szórakozz Rosie – húzza el a száját. – Nem voltál suliban.

- Na nem mondod. Most aztán megleptél – gúnyolódok.

- Engem is. Miért nem voltál? – dobja le a táskáját a kanapé mellé.

- Mert – nem igazán akarok pont neki mesélni ezekről a dolgokról. Hihetetlen, hogy az emberhez milyen gyorsan kerülhetnek közel, és milyen gyorsan távolodhatnak el. – Nem mindegy?

- Nem – néz rám szúrós szemekkel. – Rosie...

- Elválnak, oké? – csattanok fel. – Nem kell egyből az ördögöt a falra festeni.

- Elválnak? – döbben meg. – Mikor?

- Mit tudom én, Ben. Most vagy a jövőhéten a fene tudja – idegeskedek.

- Nem akarsz beszélni róla? – próbál segíteni. Sajnos Ő nem tud róla, hogy erről már régen lecsúszott.

- Megvagyok anélkül is – dobom le magam a fotelba. Ha valakivel beszélni akarok erről az egészről, az egyedül Max. Ben a tökéletes családjával nem hiszem, hogy megértené a helyzetet. Most komolyan mit mondana? Majd jobb lesz? Kétlem. Biztos kibékülnek, csak egyszerű összezörrenés volt? Persze. Én is kibékülnék, mikor tudom, hogy megcsaltak.

- Rosie az ilyenekről beszélni kell... - szerintem tényleg elhiszi, hogy most majd lelkizni fogok vele. – Én meghallgatlak.

- Kösz Ben, de megvagyok. Tényleg – bizonygatom. – Elhoztad a leckét?

- Ismersz. Nem én lennék, ha nem hoztam volna el neked mindent – mosolyodik el.

Ezek után még hosszasan tanulunk. Nincs sok kedvem hozzá, de mégis mit csináljak? Ha nem tanulunk, akkor a szüleim válásáról beszélgetnünk.

Ben még sokáig ott volt a tanulás után, pedig nem igazán volt miről beszélgetnünk. Ez meg is látszott, mivel volt szó az időjárásról, arról, hogy valamikor elmehetnénk elmehetnénk moziba. Tehát minden értelmetlen dolog felmerült, én pedig már kezdtem szétunni a fejem. Komolyan mondom, hogy festek valamit a plafonra, ha már ennyit bámulom. Ben meg csak mondja, mondja és mondja. Te. Jó Ég. Hogy tud ennyit beszélni a semmiről. Valami nagyon izgalmas dolgot akart nekem mutatni, mikor felvillant mellettem a telefonom.

*Max képet küldött*

M.: Azt mondtad még nem gondoltál bele...

Hát most már nem is kell"

Gyorsan oldom fel a telefonom, igaz, nem számítottam, hogy ilyen képet küld. Abu Dhabi valamelyik gyönyörű hoteljének a fürdőszobájában készülhetett, hiszen mögötte teljes luxus volt. A hollandon nem volt póló, így látszott a felsőteste. Valószínűleg arra gondolt, hogy még nem fantáziálok róla.

M.:„Remélem tetszik...

Nem vagyok az a fajta, aki szereti magát fényképezni fél órán keresztül

Most mégis megtettem érted...

De lehet, hogy nem kellett volna...

A francba!"