Changes In My Life ~ Max V. |✅|

31.

Homlokunkat összeérinti és úgy hagyja. Óvatosan nyitom ki a szemem, de az övé még mindig csukva van. Mintha megérezné, hogy nézem és kinyitja csodás kék szemeit.

- Kegyes hazugság volt - suttogom.

- Nem érdekel - nyom puszit az ajkaimra. - Szeretném, ha többet hazudnál ilyet.

- Így lesz megígérem - kuncogok fel.

Nem igazán van kedvem kiszállni az autóból, de muszáj. Kézen fogva sétálunk az ajtóig, amit megpróbálok minél tovább nyújtani. Ezt Max egy halk nevetéssel nyugtázza, majd konkrétan Ő húz az ajtóig. Nagy levegőt véve nyomom le a kilincset és lépünk be.

- Megjöttem - ordítom el magam. Max lesegíti rólam a kabátot, majd miután mindketten levettük a cipőnket elindulunk befelé. Idegesen lépdelek a konyha felé, ahol valószínűleg van valaki. Arra viszont nem számítok, hogy mindketten ott lesznek.

- Anya, Apa - szólalok meg erőtlen hangon - Szeretném bemutatni nektek a... - egy kérdő pillantást vetek Max felé, aki biztatóan bólint. - A barátom.

Apa és Anya összekapják a tekintetüket és kérdőn kémlelik egymást, majd ránk néznek. A pillanat egy kicsit kínosra sikeredik.

- Hello - köszörüli meg a torkát Apa és lépett Maxhoz. - Andrew Cartr. Ő pedig a fele... - egy másodpercig elgondolkozik, hogy ki is mondja vagy inkább hagyja. - Feleségem, Jessica.

- Max Verstappen - ráz kezet Apával. - És nem kell aggódni. Tudok mindent.

Idegesen fújom ki a levegőt. Apa láthatólag egészen megbarátkozott a ténnyel, hogy a barátom áll előtte. Anya viszont elég csúnya pillantásokat küld a holland irányába.

- Rosie drágám, mondhattad volna, hogy vendéged lesz. Akkor nem hívom meg Benjaminékat - ahogy Anya kimondja bennem megáll az ütő.

- Hogy mi? - fut ki a vér az arcomból. - Mond vissza. Most nem alkalmas.

- Ez lenne az utolsó... - hebegi Anya. - Tudod. Közös vacsora, mikor mindannyian itt vagyunk.

- Nem - rázom a fejem. - Itt van Max.

- Engem nem zavar - szól bele a holland. - De, ha úgy van el is mehetek.

- Nem - meredek rá. - Nem mész el. Nem ezért jöttél ide, hogy egyedül kuksolj a hotelszobában. Azt otthon is megtudod tenni.

- Rose - fordít szembe magával. - Nem haragszom, ha el kell mennem.

- De... És mi lenne, ha Max is velünk vacsorázna? - nézek kérlelőn Apára. Tudom, hogy nem a legjobb ötlet, de szükségem van Maxra.

- Én nem látok semmi kivetni valót - tudom, hogy Apa benne lesz. - Max?

- Nekem megfelel - mosolyog. Közelebb lépek hozzá és nyomok egy puszit az arcára.

- Nos, én megmutatok valamit Maxnak - fogom meg a kezét és kezdem el húzni.

Az utunk a pincébe vezet. Max szófogadóan követ, közben pedig néha-néha rákérdezett dolgokra.

- Itt vagyunk - lépdelek le a lépcsőn. - Ez érdekelni fog téged.

Utam rögtön a zongorához vezet és lehuppanok az előtte lévő padra. Ujjaimmal végigsimítom a billentyűket, amik halkan szólalnak meg. Max ott áll pár méterre és néz.

- Jaj ne csináld már - kuncogok és megpaskolom a mellettem lévő helyet. - Ülj le.

- Nem akarlak megzavarni - harapja be az ajkát.

- Azzal zavarsz, ha ott állsz. Ülj már le!

Kelletlenül ül le mellém, én pedig egy rövidebb darabot kezdek el játszani. Kérdőn nézek fel rá mikor vége lett.

- Tetszett?

- Igen - suttogja.

- Akkor mutatok valamit - állok fel és mögé lépek. - Tedd rá a kezed. Így - teszem rá én is. Alig tudom átfogni Max kezét. Óvatoson nyomom meg az egyik ujját, ami egy billentyű felett van. Majd sorra játszom végig Max kezével az egyszerűbb dallamokat. Államat a vállára illesztettem és onnan figyeltem, hogy mit is nyomok meg. Mikor végigjátszok mindent, amit akarok egy óvatos csókot adok a nyakára és visszaülök mellé.

- Rose... - suttogja egész közel hajolva. - Hazudj nekem.

- Azt szeretnéd? - nevetek fel. - Legyen. Nem akarlak megcsókolni.

- Gondoltam - mondta. Ajkai súrolják az enyém.

Elég volt egy centit közelebb hajolnia, ahhoz, hogy megcsókoljon. Ajkaink újra tökéletes táncba kezdenek.

A pillanatot egy elég erős köhintés szakítja félbe. Mintha tűzhöz értünk volna, úgy rebbenünk szét. Apa karba tett kézzel áll és elég szúrós pillantásokat küld felénk. Vagy inkább Max felé.

- Ben kérdezte merre vagy - mondja hűvösen. - Még jó, hogy nem küldtem le.

- Sajnálom Mr. Cartr - előz meg Max. - Az én hibám. Kicsit elragadott a lánya.

Megdermedek mikor Apa elindult lassan Max felé.

- Jó srác vagy Verstappen. Addig nem érdekel mit csinálsz a lányommal, még nem teszed tönkre és boldog melletted - teszi a vállára kezét. - És hívj Andrewnak. Kész a vacsora. Anyád ideges lesz, ha nem jöttök.

Max engedelmesen indulna Apa után mikor megragadom a karját. Valószínűleg nem esett le neki elsőre, hogy ki is az Ben.

- Tudod, hogy ki van fent? - tartom vissza. Megrázza fejét és érdeklődőn kémleli az arcom. - Ben. A barátom, aki... tudod.

- Á, az a Ben - kerekednek el a szemei, majd győztes vigyor kúszik az arcára. - Akkor gyerünk.

- Ne csináld Max - húzom el a szám. - Most teszem tönkre az egyik legjobb barátságom.

- Ki mondta, hogy tönkre teszed? - nevet fel. - Csak megmondod neki, hogy foglalt vagy. Hozzáteszem ezt már rég megkellett volna tenned és akkor nem nyomulna.

- Ez nem olyan egyszerű.

- Miért? - húzza fel a szemöldökét. Fentről hangos nevetés hallatszik. - Rosie ez a te életed. Nem szólok bele, csak közlőm, hogy most még elnézem, de később már nem biztos.

- Most kényszerítesz? - hőkölök hátra.

- Nem - von hanyagul vállat. - Csak mondom, hogy nem fogom mindig ölbe tett kézzel nézni, hogy legyeskednek a barátnőm körül.

- Nem vagyok a tulajdonod! - csattanok fel.

- Nem vagy az - nem húzza fel magát. Nyugodt marad és engem ez egyre jobban kiakaszt. - Közöltem egy nagyon egyszerű tényt. És ha azt hiszed, hogy csak én nézem rossz szemmel ezt, akkor tévedsz. Minden pasi, így kezeli ezt.

- Tudom - sütöm le a szemem.

- Nem akarlak megsérteni, de nem - lép közelebb. Óvatosan az állam alá nyúl és megemeli. - Annyira... Annyi mindent nem tudsz az életről, Rose.

- Úgy gondolod? - veszek el csodás szemeiben.

- Nem gondolom. Látom és érzem. Az esetlenséget, mikor közelebb kerülök hozzád. Nem tudod, hogy mit csinálj a kezeiddel vagy mennyire mehetsz messzebbre - suttogja. - Gyerünk, mert most még bír apád, de ha még egyszer ránk kell szólni, már nem biztos, hogy rajongani fog értem.

Félve sétálok az étkező felé, ahol minden bizonnyal a Harris család ül. Nem igazán örülök neki, hogy Max és Ben találkozni fognak. Tudom, hogy hatalmas lesz a feszültség kettejük között és nem fogják nagyon csípni egymást.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Túl vagyunk Ausztrálián, ami sajnos nem úgy sikerült a Red Bullnak, ahogy arra számítani lehetett. Ettől függetlenül bízom benne, hogy legközelebb már valamivel jobban tudnak teljesíteni.