Changes In My Life ~ Max V. |✅|

3.

Már egy ideje a szálloda előtt ácsorgok. Bevallom, hogy megrémít, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Sőt, viszonylag sokan állnak a hotel előtt és tartanak egy-egy füzetet, lapot vagy esetleg valami ruhadarabot. Tudjátok, hogy mi az ijesztő ebben az egészben? Az, hogy ezek már reggel óta itt várják, hogy a kedvencük kitolja a kényelmes kis seggét a meleg szobájából, miközben ők itt fagyoskodnak. Igazából magam sem értem, hogy sikerült Kathynek erre az egészre rávennie.

Sóhajtva könyökölök rá az előttem lévő kordonra, ami megakadályozz, hogy bármi hülyeséget tervezzek. Igen, én már csak ilyen vagyok. Magamat ismerve teljes biztossággal ráugranék valamelyik Red Bullos pilótára. A mély gondolkodásomból a tömeg zúgódása ébreszt fel. Azonnal felkapom a fejem, mivel nem igazán szeretnék lemaradni Kathy egyik kedvencének az aláírásáról. Valahol kicsit messzebb megpillantom a vastag ruhákba felöltözött pilótákat, akik kényelmesen kezdenek el aláírásokat osztogatni, miközben ezer wattos mosolyt varázsolnak az arcukra. Amint elkezdenek közeledni felém én is mosolyt öltök az fejemre, pedig attól félek, hogy rá fog fagyni. Hozzám először Danill ért oda. Rám mosolygott és barna szemeit rám emelte. Én is rá mosolyogtam, mert ugyan, hogy nézne ki, ha egy érzéketlen paraszt lennék vele szemben? Gyorsan alá is firkantotta Kathy füzetét, amit még mielőtt elváltunk nyomott a kezembe, hogy ezt írassam alá. Mire feleszméltem az orosz már jóval arrébb írogatta alá a rajongok által a kezébe nyomott dolgokat. Elnéztem a másik irányba, hogy mégis mennyi időm van a következő pilótáig. Daniel még elég messze volt így bátorkodtam elővenni a telefonomat és ránézni, hogy mégis mennyi ideje várok rájuk. Először csak az időt szándékoztam megnézni, de később az ujjaim automatikusa nyomtak rá a böngészőre és a közösségi oldalak ikonjára.

- Aláírjam? - kérdezte egy hang, én pedig kis híján kiugrottam a bőrömből annyira megijesztett az előttem álló pilóta. Pár rajongó mellettem nevetve nyugtázta az ügyetlenségemet az ausztrállal szemben.

- Igen. Persze. Köszi - hadováltam össze vissza. Olyan szinte nem tudtam hol vagyok és mégis ki áll előttem, hogy csak, na. Daniel hál' Istennek jó fej volt és vigyorogva írta alá a füzetet kicsivel Danill aláírása alatt.

- Köszönöm - mondtam utána. Az ausztrál mosolyogva vonta meg a vállát. Már ha lehet ennél jobban mosolyogni.

- Ez a dolgom és a rajongókért bármit - kacsintott és elvette a mellette álló lány telefonját és készített egy képet. Lenéztem a kezembe lévő füzetre és fejben kipipáltam két pilóta aláírását. Ha mázlim van, akkor a másik kettő is ilyen gyorsan és könnyen fog menni.

A másik két pilótára legalább fél órát kellet várni Daniellék után. Azt hiszem, hogy ennyire még sosem szidtam senkit, mint most a másik kettőre. Fázok és kezdem azt hinni, hogy mindjárt itt helyben elalszom. Erre pedig csak ráadás volt a fülemben halkan szóló, viszonylag lassú zene. Az engem körbe vevő tömeg ismét mocorogni kezdett, ez pedig arra késztettet, hogy kicsit én is felébredjek. Keresztülhajoltam a kordonon, hogy megnézem magamnak a két Torro Rossost. Közben a zene is egy kicsit pörgősebre váltott ezzel egy kis életet lehelve belém.

Kényelmesen lépett elém, az arcán pedig magabiztos mosoly ült. Nem az a fajta magabiztosság, mint mikor a tanár bejelenti, hogy dolgozatot írat és te pont akkor tanultál, ellenben a körülötted ülőkkel szemben. Nem. Az a magabiztos, pimasz mosoly, mikor az ember tisztában van a hatalmával és teljes mértékben ismerte a határait. Sőt, talán még a mi határainkat is ismerte. Legalábbis így gondolta.

- Aláírjam szépségem? - kérdezte. Köpni-nyelni nem tudtam, mikor megszólalt. Csodáltam, hogy még a földön állt és még sétálni is tudott. Szerintem egy jó három méterrel feljebb képzelte magát, ha nem többel.

- Tessék? - pislogtam rá. Nem azzal volt baj, hogy nem értettem meg. A megszólításon volt a hangsúly. Szépségem. Na, még mit nem, majd biztos én leszek a szépsége. Hát, hogy is ne.

- Azt kérdeztem, hogy aláírjam-e. De ha nem, akkor nem. Rengetegen vannak még rajtad kívül - mondta teljes nyugalommal. Már éppen készült továbblépni, mikor észbe kaptam.

- Várj - szóltam utána. Pimasz vigyorral lépett vissza hozzám. Tisztában volt azzal, hogy kell a kézjegye. Pont úgy, mint mindenki másnak itt.

- Na, csak kell az az aláírás? - mondta. Legszívesebben letöröltem volna az öntelt mosolyát az arcáról egy szép kis ütéssel. Ezzel csak az volt a baj, hogy azt nem igazán sikerült volna kikerülnöm egy nagyobb büntetés nélkül. Meg, amúgy is sokkal nagyobb erőfölényben volt, mint én. Mivel magasabb volt így kicsit le kellet nézni-e rám. Azt hiszem, minkét módon értelmezhetjük a lenézést. Kék tekintetével felvette velem a szemkontaktust.

- Kell - sóhajtottam és kezébe adtam a füzet.

- Gondoltam - felelte. - Ki nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget?

- Mit? - meresztettem rá a tekintetem. Az nem lehet, hogy valaki ennyire beképzelt legyen. Valaki csípjen meg gyorsan.

- Lehetőséget, hogy egy ilyen embertől - itt magára mutatott - szerezzen aláírást - hangosan felnevettem.

- Te tényleg ennyire nagyra tartod magad? - nevettem az arcába. Egy pillanatra, mintha megingott volna a határozottsága, de azonnal vissza is tért.

- Miért szerinted nem kellene? - kérdezte. Hangja mély volt és hűvös. A hideg végigfutott a gerincemen, majd kiteljesedett a teljes testemre. Szemei most már ijesztően világoskéknek tűntek. Biztos voltam benne, ha most elvesztem én is a határozottságot, akkor itt mindenki előtt fog röhej tárgyává tenni.

- Ennyire nem... - mondtam halkan. - Nem igazán van mire ilyen szinten beképzeltnek lenned. Hamiltont még talán megértem, de téged? - Arcán megrándult egy izom, a kijelentésemet követően. - Csak, hogy tud, nem vagyok rajongó.

- Akkor? Mégis mit keres itt egy ilyen lány, ha nem rajongó? - kérdezte hevesen. Egy pillanatra oldalra nézet és tétován vette elő a telefonját. Egy kicsivel arrébb lépet és készített egy képet a tömeg előtt.

- Ez mégis mire volt jó? - nevettem újra ki. - Ja, várj, megvan. Nem vagy elég biztos. Egy kis önérzet erősítés - mondtam a szemébe. Láttam rajta, hogy valószínűleg most unt meg.

- Cseszd meg, jó? - hajolt közelebb. - Tudod, az a vicces, hogy fogalmad sincs, ki vagyok, és most mégis ki akarsz oktatni. Előbb talán kicsit el kéne gondolkozni, hogy pontosan ki is vagy és csak azután bíráskodni felettem. Gyerekes vagy tudod? Szóval csak baszd meg, oké? Remélem eljutott az agyadig - felegyenesedett és elindult a többi rajongóhoz, akik már türelmetlenül várták a kedvencüket.

- Te is - mondtam határozottan utána. A hangom a helyzethez képest nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Leginkább magamnak akartam megjegyezni, de ahogy láttam Ő is meghallotta.

- Rendben, majd, ha lesz időm, jó? - szólt még vissza, hiába állt már egy-két méterrel arrébb. Feszülten törtem utat a mögöttem lévő emberek között. Közben pedig Apát hívtam, hogy most már igazán szeretnék eltűnni innen.

Izmaim ellazultak mikor beleültem a kádba. Az agyam még mindig ezerrel pörgött. Max Verstappen szavai újra és újra lejátszódtak az elmémben. Előbb talán kicsit el kéne gondolkozni, hogy pontosan ki is vagy és csak azután bíráskodni felettem. Nem igazán gondoltam végig, hogy akkor ott mit is jelentett ez. De így utólag, elég kiábrándító. Szóval csak baszd meg, oké? Sóhajtva csúszok lejjebb egészen addig, hogy csak az arcom legyen ki a forró vízből. Nem igazán várom a holnapot. Főleg az után, hogy Kathy egy fél órát ordítozott velem, mert Calros Sainzot kihagytam az aláírásgyűjtésből. A telefonomból most is halkan szólt a zene. Muszáj volt egy kicsi leeresztenem a gőzt. Ezért is jöttem én legutoljára fürödni. Nagyon reméltem, hogy sikerül rávennem Anyát, hogy ne kelljen holnap ki mennem, de sajnos nem engedett, így sajnos előfordulhat, hogy újra találkozok Verstappennel. Biztos vagyok benne, hogy ezek után nem igen van rólam, jó véleménnyel. Ezután nem igazán van kedvem újra a kék szemeibe nézni, bármennyire is tartottam szépnek őket. Egy pillanatra elgondolkozom. Tényleg szépnek tarom a szemit. Te jó Isten. Mi lett velem? Szerintem a hideg egy kicsit megártott a fejemnek. Vagy már rám is ragályos Kathy elvetemült rajongása? Nagyon remélem, hogy nem.

.