Changes In My Life ~ Max V. |✅|

22.

Ismerős érzések kavarognak bennem, mikor bekanyarodok az utcába. Egyetlen egyszer voltunk, itt, mikor Nic megvette a házat. Akkor csúnyán összevesztek Anyával, így utána soha többet nem látogattuk meg őt. Most viszont szükségem van valakire, aki megért. Persze ott van Max is, de az Ő vállán kicsit nehéz lenne most sírni. Feszülten nyomom meg a csengőt és várom, hogy valaki ajtót nyisson. Nic autója a bejárón áll, így biztos vagyok benne, hogy itthon van. Már éppen megfordulnék, mivel senki sem akarta beengedni, de legnagyobb meglepetésemre az ajtót kinyílt. Nos, igen. Azt gondoltam, hogy majd a bátyámmal találom szemben magam. Tévedtem. Egy viszonylag magas, barna hajú lány nyitott ajtót. Zöld szemei furán mérnek végig.

- Segíthetek? – néz rám. Őszintén azt hittem, hogy a tekintetével megöl.

- Én... - dadogom, még csak bele sem gondoltam, hogy Nicnek lehet barátnője. – Szerintem eltévesztettem a házszámot... Bocsánat.

- Kit keresel? – dől neki az ajtófélfának. Komolyan mondom én érezem hülyén magam, olyan szinten parancsol tekintélyt magának.

- Nicholas Cartrt... - harapom be az ajkam.

- Akkor fáradj bentebb – forgatja meg a szemét. Óvatosan lépek be a házba, ami már így is annyit változott, hogy alig akarom felismerni. Felnőtt a bátyám ez nem kétség.

- Ki volt az szívem? – hallok meg egy mély hangot, amit már álmomban is felismernék. Szívem? Ez most komoly? Elpuhultál Nic.

- Téged kerestek – szólal meg a női hang mögöttem. – Előre – mondja én pedig elindultam. Tényleg alig ismerem fel a házat. A falak más színűek lettek, a bútorok is teljesen mások. Minden megváltozott.

Nic az asztalnál ül és a laptopján néz valamit. Érkezésünkre felkapja a fejét. Arcán enyhe döbbentet látszódik, mikor meglát, rögtön feláll az asztaltól és elindul felém. Valahol itt török meg teljesen.

- Rosie – lepődötten ölel meg. Nem bírom tovább. Az egész nap tartogatott könnyeim útjukra engedem. – Hé, mi a baj? – tol el magától, majd átnéz a vállam felett. – Natali csinálsz nekünk teát?

Leültet magával szemben és arrébb rakja a gépet. Egy ideig fürkészi a könnyes arcom. Nem igazán tudja hova tenni az itt létem.

- Minden rendben otthon? – dönti oldalra a fejét, mire én nemlegesen rázom az enyém. – Tehát ezért sírsz. Mi történt?

- Anya... – közben Natali letette elém és Nic elé a teát. – Tegnap este le akartam menni a konyhába... és lent egy férfival csókolózott... én... észrevettek.

- És? – kerekednek el Nic szemei. Nem igazán van tisztában azzal, hogy mi is a helyzet otthon.

- Miért kérdezi mindenki, hogy és? Szerinted miért vagyok itt? – csattantok fel. Mikor kimondom jövök rá, hogy ez így nagyon csúnya volt. – Bocsánat... Kicsit ideges vagyok.

- Úgy értem elmondtad Apának? – kortyol egyet a teájából.

- Nem... Én ma még a családból csak veled találkoztam... - iszok én is.

- Beszélni fogok Anyával, rendben? – mosolyog rám és megfogja azt a kezem, ami tehetetlenül pihen az asztalon. – És mi van a legjobb húggal a világon?

- Sok minden – sóhajtom. – Voltunk Austinban.

- Gondoltam. Milyen volt?

- Hát... Izgalmas. Igen az volt – kezdek vörösödni. Rájövök, hogy egy nagyon rossz témát hoztam fel. – Izgalmas volt.