Changes In My Life ~ Max V. |✅|

16.

A fejem a mellkasán pihen, miközben Ő a hajammal játszadozik. Még így az overálján keresztül is hallom, ahogy a szíve ütemesen ver. Az arcom már kezd megszáradni a percek óta tartó álldogálásom miatt. Igaz, hogy a levegőt még kicsit szaggatottan veszem és a sírás is kerülget, de valahogy olyan nyugodtnak érezem magam mellette.

- Mikor mész el? – ez a kérdés már egy ideje nem akar elengedni. Talán ez az a gondolat, amely meghatároz körülöttem mindent.

- Mióta gondolkozol ezen? – suttogja a hajamba.

- Elég régóta. Miért? – nézek fel rá.

- Csak kérdeztem – nyomott puszit a számra. – Nincs kedved velem vacsorázni?

- Mikor? - húzódok el egy kicsit. Mégis mit ért azon, hogy vacsorázzunk együtt?

- Ma... Nem valami puccos étteremben. Hanem a hotelszobában... Veszünk valamit és ketten összedobjuk a vacsit. Már, ha lehet.

- Nem tudom... Holnap kora délután indulok vissza – harapom be az ajkam.

- Hol laksz? - kérdezi halkan.

- Atlanta – húzom el a szám.

- Felhívhatom az Apád? – mondja hirtelen.

- Mi? Minek? - lepődök meg. Nem értem miért jó neki, ha beszél Apával.

- Beszélni szeretnék vele... - idegenkedve veszem elő a telefonom és hívom Apát.

- Szia Apa.

- Rosie. Minden rendben?

- Persze... Anya ott van a melletted?

- Most már nincs... Miért? Mi a baj?

- Semmi. Figyelj kihangosítalak...

- Oké...

- Jó napot Mr. Cartr.

- Kivel beszélek?

- Max Verstappen vagyok.

- Verstappen?

- Igen.

- És miért akarsz beszélni velem?

- Nos... Rosie szeretne velem vacsorázni... A kérdés az, hogy lehet-e?

- Hol?

- Nálam, a hotelba.

- Ez nem valami kecsegtető...

- Nem áll szándékomban bármit csinálni a lányával... Még csak nem is kell ott aludnia. Csak egy vacsora.

- Nem. Nem ismerlek személyesen... és nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

- Nézze, nem az a fajta ember vagyok, aki magába bolondítja a lányokat és aztán felviszi a hotelszobájára, hogy megerőszakolja őket. Mert, ha így gondolja akkor összekever valakivel.

- Legyen...de ha bármi történik, nem fogod megköszöni.

- Ez természetes. Viszlát Mr. Cartr.

- Viszlát.

Egy ideig még a kinyomott telefonom bámulom megbabonázva. Mégis, hogy a fenébe beszélte rá olyan könnyen? És Apa, hogy engedett ilyen gyorsan neki? Max előttem kezdi magát egyre kínosabban érezni, mivel egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát.

- Mindjárt jövök... letusolok oké? – szólal meg végül. - Pár perc az egész. Akkor legalább már nem kell a hotelban ezzel bajlódnom.

- Oké – bólintok gyorsan. – Majd addig elfoglalom magam valamivel.