Írói utószó

2.3K 90 43
                                    

Be kell vallanom, nem hittem, hogy eljutunk ideáig. Annyi rész, annyi nehézség. Hihetetlennek gondolom mennyien szerettétek/szeretitek ezt a történetet, melynek most a hátterét mesélem el.

Minden Maxtól indul ki és attól, hogy mikor elkezdtem írni egyetlen fanfiction volt fent róla. Szerintem egy igazán érdekes történet, bár mostanában kevés rész kerül fel, de azért ha megtaláljátok, hogy mire gondolok olvassatok bele.

A legjobb barátnőmnek ez a sztori viszont nem tetszett annyira. Sokáig győzködtük egymást, hogy melyikünk kezdjen el egyet, mikor belegyeztem, hogy én megpróbálom. Az egyetlen probléma volt, hogy semmi ötletem nem volt, hogy mit is írjak. 

És itt az én bűnöm.

A sztori alapötlete nem tőlem származik. Mielőtt mindenki kiakadna, elmondom mi nem az enyém. Az, hogy egy lány szeressen a Forma 1-et és felmenjenek a családjával, majd a nővére és Max ott ismerkednek meg. Ennyi. Minden más a saját fejemből pattant ki.

 Először nem terveztem, csak nagy vonalakban. A sztori írása hihetetlen sebességgel haladt és naponta írtam ezer szavakat és hét napból legalább ötön írtam. Az ötletek jöttek, beleépítettem őket, építettem rájuk. Hihetetlenül élveztem minden szavát. A történetnek hála sikerült Maxot olyan közelről megismernem, hogy az szinte hihetetlen. A családi hátterét, miket szeret, kiket szeret. Mit érez az apja iránt, akire még akkor is felnéz, ha az borzalmas dolgokat művelt. Egyszóval hihetetlen srác. Úgy érzem minden porcikája vágyik a győzelemre. A kisujjában, pedig szerintem annyi tehetség van, mint az én egész testemben. 

Valahol a háromnegyedénél viszont teljesen kitisztult a kép, hogy mit akarok. Hogy mi lesz a sorsuk. Rá kellett jönnöm, hogy a boldog befejezés elcsépelt. Miért legyen boldog? Miért akarjon Max Rosie mellett maradni, mikor mindenkit megkaphat? És Max nem maradt. Túl tökéletes lett volna az életük, ha nem jön Joyce. Szemétség volt, de kellett valami ütős. Aztán annyira ütős lett, hogy még én is sírtam, miközben írtam. 

Valószínűleg mérgesek vagytok rám, amiért ez lett, de mielőtt a keresésemre indulnátok, hogy megöljetek, had áruljak el valamit.

Van folytatása. Max és Rosie története nem itt ér véget. Túl egyszerű lenne, így hagyni. Az már csak rajtatok áll, hogy szeretnétek-e olvasni. Lehet nagy dolgok kérek, de te, aki ülsz és olvasod ezt. Mond szeretnéd megtudni mi lesz velük? Ha igen azt jelezd itt vagy akár privátban és már hozom is. Kérlek mindenféleképpen jelezzetek, mert ha nem kapok visszajelzéseket nem hozom.

Hoztam pár érdekességet az írással kapcsolatban:

Szószám: 53907

Oldalak száma: 213

Összes időráfordítás: 7130 perc

Kezdete word-ben: 2016. 11. 02. 9:57

És így a végére: 

Köszönöm! Minden olvasónak, aki belenézett, beleolvasott. Minden díjat és kihívást, amire sajnos nem volt időm. Minden csillagot, amit a részek kaptak. Minden kommentet, amit írtatok. Tényleg mindenért nagyon hálás vagyok és mindent köszönök. Nagyon jó érzés volt olvasni a kommentjeiteket és látni, hogy részről részre olvassátok a történetet.

Remélem találkozunk még!

Changes In My Life ~ Max V. |✅|Where stories live. Discover now