Changes In My Life ~ Max V. |✅|

10.

Még bő két óra volt hátra az időmérő hivatalos kezdéséig, Kathy pedig egy pillanatra sem akar leszakadni rólam és akárhova megyek mindig követ.

- Befejeznéd? - fordultam felé. Igazán idegesítő volt, mert egy árva percre se hagyott magamra.

- Mégis mit? - kérdezte ártatlan fejet vágva. Pontosan tudta, hogy mennyire idegesít, ha valaki a sarkamban lohol. - Nem értelek Rosie én nem csinálok semmit.

- Nem csinálsz semmit? - háborogtam. - Mást sem csinálsz, csak követsz, mint egy pincsi kutya a gazdáját.

- Te most azt mondtad, hogy olyan vagyok, mint egy pincsi? - kerekedtek el a szemei.

- Eltaláltad a lényeget - vigyorogtam.

- Beköplek Anyának, hogy egy kutyához hasonlítottál - próbált fenyegető lenni.

- Csak nyugodtan - mondtam higgadtan. Tudtam, ha most meglátja, hogy megijedtem akkor azzal csak neki teszek jót. Így legalább előtudtam venni a telefonomat és Maxnak írni.

„Itt vagy?" Pötyögtem. Sajnos hiába vártam a választ nem érkezet, de még csak meg sem nézte.

„Max nem haragudj...

Nem tudtam írni, túl sokan voltak körülöttem"

Próbálkoztam újra, de semmi. Reménykedtem benne, hogy amiatt nem ír, mert nincs nála a telefonja és nem azért, mert én írtam. A farzsebembe süllyesztettem a telefonom és elindultam az Anyának nagyon magyarázó Kathy felé. Lassan kényelemesen sétáltam oda. Nem igazán akartam részt venni a beszélgetésben.

- Igaz? - fordult felém Anya mikor odaértem.

- Mi? Az igaz, hogy azt mondtam rá, hogy egy pincsi, de Ő is követett. Szóval... - mondtam. Nem igazán próbáltam kimagyarázni magam, hiszen akkor elismerném, hogy rosszat tettem. Én viszont nem igazán csináltam semmit.

- Értem... - meredt anya maga elé. - Akkor Kathy legközelebb hagyd békén a nővéredet.

- Tessék?! - nézett furán a húgom. - Az Ő pártján állsz?

- Persze - húzta össze a szemöldökét Anya. - A nővérednek igaza van. Folyton utána mászkálsz. Gondold el, ha ez fordítva lenne - magyarázta Anya nagy bőszen. Eközben a szememmel Apát kezdtem el keresni. Tőlünk pár méterre ült és valószínűleg egy kávét iszogatott. Mosolyogva indultam meg felé, pedig Anya még mindig mondta a magáét. Leültem mellé és Anyát és Kathy kezdtem el én is figyelni.

- Hasonlítanak egymásra, nem? - kérdeztem egy idő után.

- De, Kathy kiköpött Anyád - mondta. - És, ahogy elnézem ugyan olyan makacs is. Bár igazából te is az vagy.

- Én makacs? - néztem rá. - Mikor voltam én makacs?

- Elég sokszor. Gondolj csak a lovaglásra. Ha te eldöntöd, hogy kimész, akkor akár torlaszt is építhetünk az utadba, akkor is kimész. Na, meg türelmetlen vagy. Nagyon.

- Ez nem is igaz - vigyorogtam. - Én és a türelmetlenség két külön dolog vagyunk.

- Akkor mond, ezt mikor már konkrétan berángatsz, az autóba, hogy induljunk már el - mondta el a véleményét. Nem arról van szó, hogy nem tudtam a rossz tulajdonságaimról, egyszerűen jó volt húzni egymás agyát. Kuncogva néztem Anyát és a húgomat, akik még mindig egymás igazán veszekedtek.

- Tudod nem lesz könnyű dolga a húgod jövőbeli barátjának - dörzsölte meg a borostás arcát - De azt hiszem nekünk se.

- Úgy gondolod? - nevettem fel halkan. Kathy egy igazán nehéz személyiség. - Miért velem jobban jártok?