martinus és niki (befejezett)

Suli

Ekkor hirtelen felkapta valaki Lunát és elkezdte pörgetni. Luna annyira megijedt, hogy elkezdet kiabálni.

- Tegyél le. Nem tudom ki, vagy de esküszöm, ha most nem teszel, le nagyon megbánod. - mondta Luna üvöltve.

- Már meg sem ismered a legjobb testvért a világon?

- Te idióta mért kell ezt csinálnod mindig?

- Mert szeretlek. Amúgy ki az új barátnőd?

- Szia, Niki vagyok.

- Szia, én meg Dimitri.

- Niki bemutatta neked az idióta testvéremet.

- Ő egy bátyád?

- Igen.

- Örülök, hogy megismertelek. - Mondtam Dimitrinek.

- Én is. Mért nem láttalak eddig az iskolába? Pedig én mindenkit ismerek.

- Niki a költözött ide a szüleivel és a testvéreivel.

- Igazából csak anyukámmal apukám nem ér. - mondtam szomorúan.

- Ó basszus Niki nem tudtam. - oda jött hozzám és megölelt.

- Honnan tudhattad volna?

- Hogy-hogy már nem él? - kérdezte Dimitri.

- Hát erről most nem nagyon beszélnem.

- Mért?

- Ne nyaggasd, ha nem akarja, nem mondja el.

- De én kíváncsi vagyok. -nyafogott, mint egy kisgyerek.

- Fejezd már be -szólt rá Luna.

- Én nem tudok erről beszélni. -szöktek könnyek a szemembe. Amikor a két testvér meglátta oda és jöttek hozzám és megöleltek.

- Sajnálom Niki, hogy erőtettem, ha nem akarod nem muszáj elmondanod. - egy puszit nyomott az arcomra és megölelt.

- Niki azt gondolta, hogy holnap eljöhetnél velem meg még két barátnőmmel plázázni. Legalább őket is megismered

- Rendben, benne vagyok.

- Szuper. -húzódott hatalmas mosolyra a szája. -de nekünk mennünk kell, szia, tesó.

- Sziasztok.

- Szia Dimitri.

Egy nap további részében nem történt semmi érdekes a suliba. A suliból haza érve bementem a szobámba és még egy kicsit pakolgattam. Mikor már úgy éreztem, hogy teljesen jó a szobám elkezdtem sorozatozni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki bejön egy szobámba és rám feküszik.

- Szia, Niki -köszönt nekem a bátyám még mindig a hátamon feküdve.

- Szia, Thomas. Nem szeretnél leszállni rólam?

- Nem nagyon terveztem.

- Akkor legalább forduljak meg, hogy lássalak.

- Rendben. -  mikor kicsit elemelkedett rólam, hogy át tudjak fordulni a hátamra, meglöktem és leeset az ágyról. Arra viszont nem gondoltam, hogy magával fog húzni így mindketten a földön kötöttünk ki.

- Áu ez fáj. Belekönyököltél a bordámba.

- Most ne már, hogy az én hibám volt. Te rántottál magaddal.

- Amúgy mizu a suliba? -  megkérdezte, miután már mindketten az ágyon ültünk.

- Minden rendben képzeld meghívót az egyik osztálytársam, hogy menjek el vele és két barátnőjével plázázni.

- Tényleg?

- Aha.

- Ez szuper

- Aha. És neked, hogy telt a napod?

- Hát próbáltam valami új bandát keresni, mert így,  hogy elköltöztünk nem tudok játszani.

- És találtál már valamit?

- Még nem, de nem adom fel.

- Ezt így kel csinálni bátyó.

Egész este beszélgetünk és sorozatoztunk. Beszélgetés közbe annyira elfáradtunk, hogy mindketten bealudtunk.