Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hol vagyok és mi történt velem?
- Végre, hogy felébredtél.
- Mi történt? Mit keresek én itt? Hol vannak a barátaim?
- Kezdjük az elején. Szia, én Martinus vagyok és én találtam rád, mikor összeestél egy New Yorkerben. Nem tudtam, hogy egyedül vagy, vagy valakivel jöttél így a szüleimmel hazavittünk és vártam, hogy felébredjél.
- Mióta vagyok itt?
- Úgy egy órája.
- És hány óra van? -ültem fel ijedtembe, de olyan gyorsan keltem fel, hogy megszédültem és majdnem leestem a kanapéról, de szerencsém Martinus elkapot.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
- A kérdésedre válaszolva 5 óra van.
- Mi? Az nagyon késő nekem most haza kel menem. -próbáltam felállni, de nem nagyon sikerült.
- Ilyen állapodban nem indulhatsz el. -nézett rám aggódva
- De anyukám már biztosan aggódik, hogy hol vagyok.
- Jó, akkor legalább had hozzak egy pohár vizet és utána megbeszéljük, hogy lesz tovább.
- Rendben. -Martinus a vízzel gyorsan vissza ért.
- Köszönöm.
- Szóval kezdjük elölről téged , hogy hívnak, és merre felé laksz?
- Nikolett Turner vagyok és fogalmam sincs, hogy merre felé lakok.
- Ezt, hogy érted?
- A családommal tegnap előtt költöztünk ide és még semmi sem tudom, hogy hol van.
- Hívj fel valakit vagy írj valakinek, hogy mi címetek és mi majd hazaviszünk.
- Nem akarok gondot okozni ezzel.
- Nem okozol gondot.
- Biztos?
- Persze. -írtam egy nővéremnek egy SMS-t, hogy mi a címünk. 1 perc sem telt el, de már jött is a válsz. Megmutattam Martinusnak címet.
- Nincs olyan messze tőlünk, ha gondolod, sétálhatunk, ha már vagy olyan jól.
- Nem akarok a szüleidnek gondot okozni ezért inkább sétáljunk, ha nem baj.
- Rendben, ha gondolod.
- Köszönöm, hogy haza kísérsz.
- Semmiség.
Felvettük a kabátunkat és a cipőnket és már indultunk is. Az út elég csendesen telt. A kínossá vált csendet Martinus törte meg.
- Két napja költöztettek ide?
- Igen Magyarországról.
- Az elég messze van.
- Ha az egész utat összeszámoljuk, akkor csak 6 óra az út. - legyintettem a kezemmel.
- Huh, az nem kevés.
- És tudod mi a legparább?
- Micsoda?
- Hogy még sosem ültem repülőn.
- És milyen elsőre milyen volt?
- Eleinte nagyon féltem, de szépen lassan hozzászoktam. Te ültél már repülőn?
- Nem is egyszer.
- És milyen volt az első?
- Arra már nem nagyon emlékszem, mert, olyan 8 lehet, de már elég jól bírom.
Az egész utat végig beszéltük, így nem nagyon figyeltem az útvonalat.
- Szerintem megjöttünk. Ez a ti házatok? -mutatott a házunkon végig.
- Igen, nagyon szépen köszönöm, hogy haza kísértél, és nem hagytál ott feküdni a földön.
- Nagyon szívesen. -egy hirtelen ötletből megöleltem Martinust. Miután megöleltem és rájöttem, hogy nem fog visszaölelni káromkodtam magamba egy sort. Mielőtt elhúzódhattam volna megölelt, így már nem volt ilyen kínos.
- Nekem most mennem kell, mert minden bizonnyal aggódak, már értem. Szia és köszönet még egyszer mindent.
- Szia és szívesen.
Berohantam a lakásba, ordítottam egyet, hogy megjöttem. Anya egyben oda rohant hozzám. Egyről számon kérte, hogy hol voltam. Nem mondtam el neki, hogy elájultam a plázába ezért inkább azt mondtam, hogy sokáig húzódott a vásárlás. Mikor már bent voltam a szobámba, a drága nővérkém rontót be.
- Beszélnünk kell. -ugrott az ágyamba.
- Történt valami? -néztem rá ijedten.
- Velem nem, de veled igen.
- Mert mi történt velem?
- Láttalak mikor megjöttél és láttam, hogy egy fiút ölelgettél. Ki volt az a fiú?
- Martinus.
- Ki az a Martinus?
- Várj, elkezdem elölről. -elkezdtem mesélni neki onnan, hogy elmentünk a lányokkal vásárolni. -Ennyi.
- Ez nem ér két napja vagyunk itt és már fiúkkal találkozgatsz.
- 1 nem találkozott fiúkkal 2 csak segíteni akart.
- Persze.
Egy kicsit még beszélgetünk Szanival. Elmentem fürödni és fogat mosni. Mielőtt lefeküdtem volna még felhúztam az órámat, nehogy újra elaludjak reggel.
