- Amúgy Martinus a szüleid és a kis Emma nincsenek otthon?
- Még otthon vannak, de este elmennek.
- Szuper akkor még tudok találkozni Emmával.
- Már hiányzol neki. Mindig nyaggat minket, hogy mikor hívunk át téged. –szólt közbe Marcus.
- Akkor csak szólnotok kellet volna aztán már repültem volna Emmához. –még egy kicsit sétáltunk aztán oda is értünk Martinusékhoz. Bementünk a házba és én egyből felszaladtam Emma szobájához. Bekopogtam és bementem hozzá. Az asztalánál ült és rajzolgatott.
- Emma. –álltam meg mögött. –Nagyon szép lesz, amit rajzolsz.
- Niki. –fordult meg.
- Igen.
- Itt vagy. –ugrott a nyakamba.
- Igen itt vagyok.
- Olyan jó, hogy itt vagy. Már hiányoztál. A fiúk sose akartak áthívni mikor mondtam nekik.
- Te is nagyon hiányoztál.
- Meddig maradsz?
- Amíg el nem mész a szüleiddel.
- De jó, akkor játszunk valamit?
- Persze csak először menjünk le a többieknek is köszönni.
- Oké. –felálltam és felvettem Emmát. Így mentünk le.
- Megjöttünk. –álltam meg a többiek előtt.
- Sziasztok. –integetett Emma az egyik kezével, a másikkal pedig a nyakamba kapaszkodott.
- Szia, Emma rég találkoztunk.
- Charlie. –leugrott rólam és odafutott hozzá.
- Hé, meglátott Charliet és lecserélsz engem?
- Nem téged soha.
- Akkor megnyugodtam.
- Mehetünk játszani? –futott oda hozzám megint.
- Persze.
- Niki. –állított meg Tinus.
- Igen? Emma menj fel mindjárt megyek én is.
- Rendben.
- Te foglal le Emmát mi meg elkezdjünk szervezni az esti buli.
- Megértettem. –vettem viccesre a formát.
- Anya most mondta, hogy olyan 3 körül mennek el.
- Oksi. Ha kell, valami fent leszek Emmával. –ezzel hátat fordítottam nekik és felmentem Emmához
- Mit játszunk?
- Mit szólnál, ha kimennénk az udvarra?
- Rendben menjünk. –felöltöztünk és kimentünk. Egy csomót futkostunk, nagyon jól éreztük magunkat és nagyon elfáradtunk így felmentünk a szobájába pihenni és egy kicsit elszundítottunk.
- Jó reggelt Csipkerózsikák. –simogatott meg valaki.
- Álmos. –fordultam át a másik oldalamra.
- De mindjárt kezdődik a buli.
- Akkor indulás. –pattantam fel.
- Ébreszd fel Emmát.
- Oké. Emma ébresztő. –pusziltam meg az arcát.
- Szia. –dörzsölte meg a szemét.
- Szia.
- Emma most indultok a mamához. Anyáék lent várnak.
- Tinus.
- Igen hugi.
- Ugye leviszel.
- Persze. –mosolygott.
- Tinus. –néztem rá nagy szemekkel.
- Igen Niki.
- Engem is leviszel Emmával együtt?
- Hát..
- Légyszi. –mondtuk egyszerre Emmával.
- Na, jó gyere.
- Köszi. –engem felvett a hátára Emmát meg az ölébe fogta és úgy indult le velünk. –Elbírsz minket?
- Persze. –már csak pár lépcsőfok volt mikor Tinus megállt én meg mielőtt továbbindult volna leszálltam róla.
- Köszi, hogy lehoztál.
- Nagyon szívesen.
- Szia, Emma érezd jól magad.
- Ugye máskor is eljössz?
- Persze.
- Szuper. Szia, Niki. –ölelt meg.
- Szia. –pusziltam bele a hajába. -Kezdődhet a buli? -mentem oda a többiekhez.
- Persze, de ahhoz kellenek még emberek és még csak 3 óra van.
- Ja, tényleg. Bocsi aludtam és nem tudtam mennyi az idő. Mit csinálunk addig?
- Nézzünk valami filmet.
- Oké. De akkor valami romantikust.
- Nem, nem. –ellenkeztek egyből a fiúk.
- Tegnap ti döntöttetek ma én. –nevettem ördögien.
- Légy szíves Niki ne tedd ezt velünk. Bármit megteszünk csak ne keljen romantikus filmet néznünk.
- Lányok szerintetek megessen rajtuk a szívem? –fordultam a lányok felé.
- Nem is tudjuk. Ezt a nagy döntést inkább rád hagyjuk.-nevették el magukat.
- Na, jó. –egyeztem bele. –De akkor vígjátékot nézünk.
- Abban benne vagyunk.

YOU ARE READING
martinus és niki (befejezett)
FanfictionEz a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel 2018.01.10. #99