martinus és niki (befejezett)

újra találkozás Emmával

- Amúgy Martinus a szüleid és a kis Emma nincsenek otthon?

- Még otthon vannak, de este elmennek.

- Szuper akkor még tudok találkozni Emmával.

- Már hiányzol neki. Mindig nyaggat minket, hogy mikor hívunk át téged. –szólt közbe Marcus.

- Akkor csak szólnotok kellet volna aztán már repültem volna Emmához. –még egy kicsit sétáltunk aztán oda is értünk Martinusékhoz. Bementünk a házba és én egyből felszaladtam Emma szobájához. Bekopogtam és bementem hozzá. Az asztalánál ült és rajzolgatott.

- Emma. –álltam meg mögött. –Nagyon szép lesz, amit rajzolsz.

- Niki. –fordult meg.

- Igen.

- Itt vagy. –ugrott a nyakamba.

- Igen itt vagyok.

- Olyan jó, hogy itt vagy. Már hiányoztál. A fiúk sose akartak áthívni mikor mondtam nekik.

- Te is nagyon hiányoztál.

- Meddig maradsz?

- Amíg el nem mész a szüleiddel.

- De jó, akkor játszunk valamit?

- Persze csak először menjünk le a többieknek is köszönni.

- Oké. –felálltam és felvettem Emmát. Így mentünk le.

- Megjöttünk. –álltam meg a többiek előtt.

- Sziasztok. –integetett Emma az egyik kezével, a másikkal pedig a nyakamba kapaszkodott.

- Szia, Emma rég találkoztunk.

- Charlie. –leugrott rólam és odafutott hozzá.

- Hé, meglátott Charliet és lecserélsz engem?

- Nem téged soha.

- Akkor megnyugodtam.

- Mehetünk játszani? –futott oda hozzám megint.

- Persze.

- Niki. –állított meg Tinus.

- Igen? Emma menj fel mindjárt megyek én is.

- Rendben.

- Te foglal le Emmát mi meg elkezdjünk szervezni az esti buli.

- Megértettem. –vettem viccesre a formát.

- Anya most mondta, hogy olyan 3 körül mennek el.

- Oksi. Ha kell, valami fent leszek Emmával. –ezzel hátat fordítottam nekik és felmentem Emmához

- Mit játszunk?

- Mit szólnál, ha kimennénk az udvarra?

- Rendben menjünk. –felöltöztünk és kimentünk. Egy csomót futkostunk, nagyon jól éreztük magunkat és nagyon elfáradtunk így felmentünk a szobájába pihenni és egy kicsit elszundítottunk.

- Jó reggelt Csipkerózsikák. –simogatott meg valaki.

- Álmos. –fordultam át a másik oldalamra.

- De mindjárt kezdődik a buli.

- Akkor indulás. –pattantam fel.

- Ébreszd fel Emmát.

- Oké. Emma ébresztő. –pusziltam meg az arcát.

- Szia. –dörzsölte meg a szemét.

- Szia.

- Emma most indultok a mamához. Anyáék lent várnak.

- Tinus.

- Igen hugi.

- Ugye leviszel.

- Persze. –mosolygott.

- Tinus. –néztem rá nagy szemekkel.

- Igen Niki.

- Engem is leviszel Emmával együtt?

- Hát..

- Légyszi. –mondtuk egyszerre Emmával.

- Na, jó gyere.

- Köszi. –engem felvett a hátára Emmát meg az ölébe fogta és úgy indult le velünk. –Elbírsz minket?

- Persze. –már csak pár lépcsőfok volt mikor Tinus megállt én meg mielőtt továbbindult volna leszálltam róla.

- Köszi, hogy lehoztál.

- Nagyon szívesen.

- Szia, Emma érezd jól magad.

- Ugye máskor is eljössz?

- Persze.

- Szuper. Szia, Niki. –ölelt meg.

- Szia. –pusziltam bele a hajába. -Kezdődhet a buli? -mentem oda a többiekhez.

 - Persze, de ahhoz kellenek még emberek és még csak 3 óra van.

- Ja, tényleg. Bocsi aludtam és nem tudtam mennyi az idő. Mit csinálunk addig?

- Nézzünk valami filmet.

- Oké. De akkor valami romantikust.

- Nem, nem. –ellenkeztek egyből a fiúk.

- Tegnap ti döntöttetek ma én. –nevettem ördögien.

- Légy szíves Niki ne tedd ezt velünk. Bármit megteszünk csak ne keljen romantikus filmet néznünk.

- Lányok szerintetek megessen rajtuk a szívem? –fordultam a lányok felé.

- Nem is tudjuk. Ezt a nagy döntést inkább rád hagyjuk.-nevették el magukat.

- Na, jó. –egyeztem bele. –De akkor vígjátékot nézünk.

- Abban benne vagyunk.