martinus és niki (befejezett)

LA

− Nem láttad, hogy alszok?
− Ha aludtál volna, akkor most nem beszélgetnénk.
− De majdnem elaludtam.
− Hogy hívnak? Én Jason vagyok.
− Niki vagyok.
− Szia, Niki. Van barátod?
− Mi közöd van, hozz? Nem is ismerjük egymást.
− Tudom, hogy hívnak, ennyi nem elég?
− Nem.
− Akkor most van vagy nincs?
− Nincs.
− Pedig, azt hittem, hogy ilyen csinos lánynak van barátja.
− Nem kell kedvesnek lenned.
− Nem kedves vagyok, hanem őszinte. Ha leszálltunk van kedved eljönni velem egy randira?
− Nem érek rá.
− Mért?
− Programom van.
− Az nem jó.
− Nekem igen. –fordítottam el a fejem. Az út további részében nem beszéltünk. Mikor leszállt a gép egyből odamentem Martinusékhoz. Megfogtuk a bőröndöket és mentünk ki, de valaki utánam kiabált.
− Niki.
− Igen? –fordultam meg.
− Hol laksz?
− Titok.
− Úgyis meg foglak találni. - kacsintott rám.
− Sok sikert hozzá. –ütögettem meg Jason vállát.
− Jössz? –jött oda hozzánk Martinus.
− Igen. Szia.
− Ja, hogy ezért nem érsz rá. –ordított utánunk.
− Ki volt az a srác? –nézett rám Martinus.
− Mellettem ült a gépen. Jasonnek hívják. Amúgy hol vagyunk?
− Los Angelesben.
− Most komolyan? –sikítottam fel.
− Aha.
− Mindig is el akartam jönni ide. –kimentünk a repülőtérről és szálltunk volna be a kocsiba, de letámadtak minket a rajongok. Fél órát álltunk ott, mire a fiúk elszabadultak.
− Mindig így megy?
− Aha.
− Ez durva.
− De jó érzés, hogy enyien szeretnek. –mindenki beszállt az autóba és indultunk a hotelba.
− Hogy vannak a szobák? –néztem rá Annere
− Két szoba van. Mindegyik szobába egy franciaágy és egy egyszemélyes ágy van. Úgy gondoltuk, hogy te leszel egy szobába Marcusal és Martinusal. Mi meg így hárman. –mutatott végig rajta Eriken és Emmán. –Neked úgy jó?
− Nekem igen, ha nektek is.
− Rendben. Tessék, itt vannak a kulcsok. –felmentünk a szobába. Én egyből kiterültem a franciaágyon.
− Ez az én ágyam ez meg a tiétek. –mondtam nevetve és rámutattam az egyszemélyes ágyra.
− Az kizárd dolog. Nem férünk el ketten egy ágyon.
− Az a ti bajotok lesz. –nevettem megint. –Én most elmegyek fürdeni. Aki hozzáér a táskámhoz az halál fia. –kivettem a bőröndömből tiszta ruhát és bementem a fürdőbe. Bezártam magam mögött az ajtót nehogy valamelyik fiú bejöjjön. Alig álltam 2 percet a zuhany alatt, amikor valaki kopogott.
− Igen?
− Kész vagy már?
− Nem.
− Bejöhetek?
− Persze, majd bejössz miközben én fürdők.
− Akkor ezt most egy igen?
− Nem ez most egy nem.
− De nagyon kell pisilnem.
− Használd a teraszt.
− Nem fogok kipisilni a teraszról.
− Akkor meg kell várnod, amig végzek.
− Mikor végzel?
− 10 perc. –lefürödtem és elkészültem. Kinyitottam az ajtót és Marcus már egyből be is rontott. Még ki se mentem a fürdőből, de Marcus már le is tolta a nadrágját.
− Nem tudtál volna addig várni, amíg kimegyek? –feküdtem le az ágyra.
− Nem. –jött ki ő is és rám feküdt.
− Kicsi a rakás. –üvöltött Martinus és ő is rám feküdt.
− Fiúk. –nyöszörögtem.
− Igen? –néztek rám.
− Leszállnátok, nem kapok levegőt.
− Ja, persze. –szálltak le rólam.
− Köszönöm. –könnyebbültem meg és kimentem az erkélyre telefonálni. Felhívtam anyát és elmondtam neki, hogy minden rendben van. Miután végeztem a telefonálással vissza akartam menni, de be volt zárva az ajtó.
− Fiúk. Hahó, engedjetek be.