martinus és niki (befejezett)

Békülés + epilógus

-Mért csinálod ezt?
-Micsodát? -tette az értetlent.
-Azt hogy azért haragszol rám azért mert szeretem Tinust.
-Csak nem akar hogy bármi bajod essen.
-De nem fog semmi bajom esni. Ő szeret és én is őt.
-Biztos hogy nem fog bántani? -enyhült meg.
-Biztos.
-Akkor legyetek boldogok.
-Tényleg?
-Persze. -ölelt meg. -De ha sírni fogsz miatta én kitekerem a nyakát.
-Rendben. -nevettem fel. Miután mindent megbeszélnünk Thomasal elfutottam Tinusékhoz.
-Szia Niki. Mit keresel itt. -nyitotta ki nekem az ajtót Marcus
-Tinushoz jöttem.
-És mi az a nagy öröm?
-Kibékültem Thomassal és végre elfogadta hogy együtt vagyok Tinussal.
-Ennek örülök. -ölelt meg. -Tinus fent van a szobájában.
-Köszi. -felfutottam a szobájába és egyből berontottam. Láttam hogy telefonnál. Nem akartam zavarni ezért inkább kimentem a szobájából és leültem a lépcsőre. Pár perc múlva egy kezet éreztem a derekamon. Hátra fordultam és szembe találtam magam vele. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Szia. -mosolygott bele a csókunkba.
-Szia.
-Mi szél hozott?
-Van egy jó hírem.
-Mi az?
-Kibekültem a bátyámmal és elfogadta hogy szeretjük egymást.
-Ez szuper.
-Ugye.
-Ezt meg kell ünnepelnünk.
-Mit csináljunk?
-Menjünk el bulizni.
-De akkor hívjuk a többieket is.
-Persze.
Az este folyamán nagyon jól éreztük magunkat.

Rég éreztem magam ennyire boldognak.
Van egy szerető családom akik bármi van mellettem állnak és mindent megtesznek annak érdekében hogy boldog legyek. Végre összejöttünk Martinussal ami sok küzdelemmel járt de most már boldogok vagyunk. A sok hazug barát után végre vannak igaz barátaim akiket egyszerűen imádok. Túl tudtam magam tenni apa halálán amibe a barátaim segítettek. Még mindig nagyon hiányzik de már nem sírok annyit miatta.

Martonussal még nagyon sokáig együtt voltunk és még vagyunk is. Még sosem voltak nagy vitáink csak kisebb veszekedéseink amit még aznap tisztáztunk. Nagyon boldogok vagyunk együtt és ez sose fog változni.