martinus és niki (befejezett)

Titok kulcsa

Gyere. –szóltam ki.
− Beszélhetnénk? –dugta be a fejét Liam.
− Miről? Nincs kedvem veszekedni veled.
− Nekem sincs. De muszáj beszélnem veled, mert nem had nyugodni a múlt.
− Én már elfelejtettem.
− De nekem muszáj róla beszélnem.
− Hát akkor gyere be.
− Tényleg? –lepődőt meg.
− Ha ennyire szeretnél róla beszélni, akkor beszéljünk. –ültem át az ágyamra ő meg leült velem szembe. –Na, akkor kezd.
− Bocsánat. Hülyeség, volt tőlem, hogy egy kis apróság miatt azt a hülyeséget csináltam.
− Akkor mért csináltad? Én megbíztam benned.
− Tudom, csak mikor a szüleimtől szobafogságot kaptam te és a hülye haverjait, miatt ideges lettem.
− Mért?
− Mert hétvégére volt jegyem egy kosármeccsre és ez volt az utolsó dobásom a szüleimnél.
− Egy kosármeccs miatt tetted tőnkre az életem?
− Első sorba szólt.
− Te idióta vagy.
− Így utólag belegondolva igen. Lehetnénk újra barátok?
− Megpróbálhatjuk. –meg akart ölelni, de én eltoltam magamtól. –Ezt még ne.
− Rendben. –kiment a szobámból én meg megint nekiálltam tanulni. Mikor végeztem elmentem fürdeni és csináltam egy nagy tál ennivalót. Evés után pedig elmentem aludni.

Április 1.

Hm, április elseje van. Jaj, de gyűlölőm ezt a napot. Felkeltem az ágyból és kimentem a szobámból. Mikor kinyitottam az ajtót valami a fejemre eset. Odanyúltam és levettem a fejemről. Mikor megláttam, hogy egy hatalmas csótány az sikítottam egy hatalmasat.
− Hahaha. –nevetett mellettem valaki. Oda fordultam és Liam nevetett egy ajtó mögött.
− Nagyon vicces mondhatom. –lettem mérges.
− Képzeld tényleg az volt. –nevetett megint.
− Hagyjál, most mérges vagyok rád.
− Nem is csináltam semmit. –erre már nem válaszoltam csak leviharoztam a nappaliba.
− Sziasztok. –ültem le a többiekhez.
− Mi volt ez a nagy sikítás?
− Liam megijesztett egy csótánnyal.
− Ja, csak ennyi. –rántotta meg a vállát Thomas.
− Képzeld nagyon megijedtem.
− Persze, hogy megijedtél te egy csomó mindentől megijedsz.
− Ez igaz. –gondolkodtam el. Megittam a kávém és felmentem a szobámba elkészülni. Mikor elkészültem lementem. Thomas már ott várt engem.
− Elviszlek a suliba.
− Köszi, de mért?
− Arra van dolgom.
− Csak nem egy lány? –böktem meg a könyökömmel.
− Nem. –jött zavarba.
− Persze.
− Ha nem fejezed be, akkor nem viszlek el.
− Lakat van a számon. –Szanival beültünk a kocsiba és indultunk a suliba. Ahogy beértem az osztályba valamelyik fiú elém dobott egy banánhéjat. Ki akartam kerülni, de egy másikra ráléptem és elcsúsztam.
− Melyik idióta volt az? –álltam fel mérgesen.
− Szerintem fuss Lee. –ordított neki Jack.
− Lee. –kiabáltam neki.
− Igen? –fordult felém.
− Jacknek igaza van. Fuss.
− Mi? –akadt fent a szemöldöke.
− Fuss, mert most kapsz. –ledobtam a táskám és nekirohantam Leenek ő meg menekült.
− Valaki segítsen. Egy őrdögi nőszemély kerget.
− Egy őrdögi nőszemély mi?
− Niki, elég. –fogott meg Eric.
− Eric engedj el. Meg kell vernem Leet.
− Nem engedem.
− Köszi, jó barát vagy.
− Én, csak megvédelek attól, hogy kikapj.
− Te is kezded?
− Mit?
− Semmit. –ültem le a helyemre.
− Most mért sértődtél meg?
− Én nem sértődtem meg, csak fájt.
− Mi?
− Az, hogy nem hiszed el, hogy le tudnám győzni egy fiút.
− De én elhiszem, csak féltelek.
− Cuki vagy, hogy féltesz, de meg tudom védeni magam.
− Elhiszem. –befejeztük a beszélgetést és kezdődhetett az óra. Óra után lementem az udvarra.
− Sziasztok. Úr isten Cam. –néztem rá a hajára. –Nagyon jól áll a rózsaszín haj. –nevettem el magam.
− De neked nem kék. –nézet rám mérgesen.
− Elfelejtettem. –bigyeztettem le a számat.
− Ne aggódj, pont van nálam kék kimosható hajfesték.