martinus és niki (befejezett)

Újra otthon

Április 3. (vasárnap).
Kinyitottam a szemem és Martinusal találtam szembe magam. Még mindig aludt. Nem kelltetem fel csak néztem. El sem hiszem, hogy pont én vagyok itt velük. Ha valaki 1 hónapja azt mondja nekem, hogy Martniusal fogok aludni, akkor biztos arcon nevetem. Istenem, de aranyosan alszik.
− Szóval aranyos vagyok? –nyitotta ki a szemét.
− Mi? Ezt most komolyan hangosan mondtam?
− Igen.
− Ne már. –pirultam el.
− Vöröske. –nevette el magát.
− Micsoda?
− Tiszta vörös vagy.
− Tényleg? –pirultam el még jobban.
− Duplán vöröske.
− Ajj. –felálltam az ágyról és elmentem fürödni. Miután végeztem észbe kaptam, hogy nem vittem be ruhát magammal. Magam köré tekertem a törölközött és kidugtam a fejem az ajtón.
− Fiúk.
− Igen? –néztek felém.
− Öhm..esetleg..Tudna valamelyikötök nekem ruhát hozni?
− Mért?
− Mert nem hoztam be magammal.
− Mért nem jössz ki érte?
− Egy szál törölközőbe vagyok.
− Minket az nem zavar. –mosolyogtak perverzen.
− Martinus légyszíves.
− Na, jó. –odament a bőröndömhöz és kivet belőle nekem ruhát.
− Tessék. –adta a kezembe a ruhát.
− Köszi. –adtam egy puszit az arcára és becsuktam az ajtót. Felöltöztem és kimentem. Lefeküdtem az ágyra és nekiálltam telozni.
− Visszatérve az előbbihez aranyos vagyok?
− Én nem mondtam semmi ilyent.
− Pedig én halódtam.
− Bizonyítsd.
-Hát ő.
-Na látod nem tudod. Mit csinálunk ma?
− Haza megyünk.
− Mi? –szomorodtam el.
− Ebéd után megyünk haza. Szóval álljunk neki pakolni.
− Rendben. –összepakoltunk, megebédeltünk és haza indultunk
− Sziasztok. –mentem be a házba.
− Szia. Milyen volt?
− Nagy jó volt.
− Örülök.
− Elmegyek hajat mosni. Kimosom ezt a kékséget a hajamból.
− Rendben. –újra barnán lementem anyához.
− Anya kérdezhetek valami furát?
− Persze.
− Amikor apa meghalt, akkor láttad az ő holtestét?
− Hát..öö..igen. Mért? –elmeséltem neki, ami tegnap történt.
− Nem tudod véletlen a nevét?
− Nem.
− Ha újra látod, szólj.
− Oké. Anyu átmehetek Martinusékhoz?
− Most jöttél tőlük.
− Muszáj velük beszélnem.
− Rendben de max 8-ra legyél itthon.
− Oké. –kirohantam az ajtón és egészen Martisnusig házáig futottam.
− Szia. –nyitotta ki az ajtót Martinus.
− Szia. Tudunk beszélni?
− Persze. –felmentünk a szobájába és leültünk az ágyára.
− Beszéltem anyával.
− Miről?
− Apuról?
− Mit mondót?
− Látta apa holtestét.
− Ez biztos?
− Igen. Nem tudja, mit akar tőlem az a férfi, de mondta, hogy vigyázzak a következő napokba és szóljak, ha újra látom.
− Vigyáz magadra.
− Biztos csak összetévesztett valakivel.
− Gondolod?
− Persze. –dehogy gondolom így. Biztos, hogy nem véletlen volt az, hogy a saját nevemen szólított. Ismer engem valahonnan, de még nem tudom honnan.
− Niki. Föld hívja Nikit. Niki jelentkezz. –legyezet az arcom előtt Martinus.
− Micsoda? Mondtál valamit?
− Igen.
− Bocsi, de elkalandoztam.
− De min?
− Nem lényeges. Csináljunk valamit.
− Mit?
− Nem tudom. Itthon van Marcus.
− Igen.
− MARCUS. –üvöltöttem fel.
-Igen? –nyitott inkább rontott be a szobába.
− Szia. –integettem.
− Szia, te mit keresel itt? –ölelt meg.
− Csak átjöttem. Baj? El is mehetek.
− Nem dehogy.
− Akkor jó. Unatkozok, csináljunk valamit.
− Mit szólnátok, ha fürödnénk a medencébe.
− 1. Nincs túl hideg hozzá? 2. Nincs fürdőruhám.
− Fűtött a medence és adunk fürdőnadrágot.
− Akkor én benne vagyok. Martinus?
− Felőle. –átöltöztünk fürdőruhába és kimentünk a medencéhez. Elkezdtünk röplabdázni és közbe csatlakozott hozzánk Leo és Charlie.
− Sziasztok. Ti is bejöttök? –integettem nekik.
− Nem mi csak 5 percre ugrottunk be. –kiszálltunk a medencéből és odamentünk hozzájuk.
− Elkérhetem egy percre a telefonod? -nyújtottam a kezem Charlie felé?
− Persze, mért?
− Csak a hajam szeretném megnézni.
− Ja, persze ezek a csajos dolgok. -miután megkaptam a telefonját Marcus és Martinus felkapták és beledobták a medencébe.
− Fiúk ezt most mért kellet? –jött fel a víz alól.