martinus és niki (befejezett)

Újra otthon

Április 18 (hétfő)

Már 2 hete, hogy itt vagyok ezen a helyen. Utálok itt lenni állandóan csak ugráltatnak és ha valamit nem csinálok jól egyből megütnek. Délután van és most végeztem az utolsó szobával.
− Niki. Beszélnünk kell. -jött be a szobába Alex.
− Nem érdekel. Már ép elég bajt kevertél ebben a két hétben.
− Velem kell jönnöd.
− Nem akarok.
− Muszáj. -elkapta a kezem és magával vonszolt ki a házból. Az utcán állt egy taxi, amibe belökött.
− Hova megyünk?
− Haza viszlek.
− Mi?
− Megtudtam, hogy apám elraboltatott és ebben a 2 hétben azon voltam, hogy megkeressem hol laksz.
− Ez most komoly? -sírtam el magam.
− Igen.
− Köszönöm. -nem kellet sok idő és már a házunknál is voltunk. El sem hiszem, hogy itthon vagyok. Már azt hittem, hogy sose juttok haza. Kiszálltunk a taxiból és egymás felé fordultunk.
− Köszönök szépen mindent. -öleltem meg.
− Szívesen. Ugye tartjuk majd a kapcsolatot?
− Majd meglátjuk. Szia. -elindultam a ház felé és az ajtó előtt megálltam. Mi van, ha nem is hiányoztam senkinek? Nem érdekelt végre itthon vagyok és ez a lényeg. Nehezen kinyitottam az ajtót és bementem. A nappaliban megláttam anyát a kanapén ült és sírt.
− Anya. -szólaltam meg halkan.
− Niki? -nézet fel könnyes szemmel.
− Igen én vagyok az.
− Istenem. Hol voltál? -ölelt meg.
− Anya ez fáj.
− Bocsánat.
− Üljünk le és mindent elmesélek. -a kanapén ülve belekezdtem a mesélésbe. A mesém végén elsírtam magam.
− Ne aggódj kicsim. Most már itthon vagy és nem eshet többet bántódásod. -ölelt meg megint.
− Anyu én is szeretlek, de ez még mindig fáj. -öleltem meg én is.
− Sajnálom elfelejtettem. Most pedig bemegyünk a kórházba és megvizsgáltatunk nincs-e komolyabb bajod.
− Rendben. Anyu?
− Igen?
− A többiek hol vannak? Szani, Thomas.
− Most nincsennek itthon de szólok mindenkinek és bejönnek a kórházba.
− Köszönöm. -mosolyogtam rá. Beültünk anyával a kocsiba és elmentünk a kórházba. Megvizsgáltak az orvosok és kiderült, hogy az egyik bordám megrepedt és kisebb nagyobb zúzódásaim vannak. 1 hétig bent tartanak a kórházba. Már majdnem elaludtam, amikor valaki benyitott a szobámba.
− Jó napot. A rendőrségtől jöttem. Zavarhatom egy percre?
− Persze. Miben segíthetek?
− Az elrablásáról tennék fel pár kérdést.
− Rendben.
− Mikor rabólták el?
− Úgy 2 hete.
− Ki rabólt el?
− Azt mondta Davnek hívják és hogy apukám testvére.
− Értem. Mit csináltál, amíg ott voltál?
− Úgymond takarítónő voltam. Mindent meg kellet tennem, amit mondtak és ha nem csináltam valamit jól akkor megütöttek. -gyűlt könnyek a szemembe.
− Bocsánat, hogy felzaklattam.
− Semmi baj. Végeztünk?
− Még 1 kérdés. Hogyan szökött meg?
− Alex segített nekem ő Davnek a fia.
− Köszönöm, hogy válaszólt a kérdésemre. -rázott velem kezet. -Viszont látásra.
− Várjon. Én is kérdezhetek valamit?
− Persze. -fordult vissza.
− Ugye lecsukják?
− Mindent megteszünk.
− Köszönöm. Viszlát. -kiment a szobából én meg megpróbáltam aludni kicsit. Álmomban megint azon a borzalmas helyen voltam. Éppen futottam Dave elől, de egy zsákutcába értem és nem volt hova menekülnöm.
− Niki, kelj fel. -ébresztgetett valaki.
− Nyugi Niki. Semmi baj. -ölelt meg valaki.
− Mi történt? -sírtam el magam.
− Csak rosszat álmodtál.
− Hol vagyok?
− A kórházban.
− Ja tényleg. Ti mit kerestek itt? -néztem a testvérimre.
− Anya mesélte, hogy mi történt veled és minél előbb be akartunk jönni.
− Örülök, hogy itt vagytok. Már nagyon hiányoztattok.
− Te is nekünk. -öleltek meg.
− Mi történt veletek amig nem voltam itthon? Szani a modellkedés?
− Nagyon szuper volt. Címlapot kaptam és visszahívtak még egy fotózásra.
− Örülök neki, hogy tudsz ilyen jól modelkedni?
− Majd egyszer eljössz velem.
− Tényleg?
− Aha.
− Az szuper lesz.
− Akkor ezt megbeszéltük.
− És te Thomas? Mi van a bandával?
− A fellépés óta még kétszer felléptünk és egyre több meghívást kapunk.
− Ugye mehetek a következő fellépésre?
− Ez csak természetes.
− Szuper. -nagyon sokat beszélgetünk még. Mikor vége volt a látogatásnak indulni készültek, de megállítottam Szanit.
− Szani, várj egy kicist.
− Igen?
− Megkérhetlek valamire?
− Bármire.
− Emlékszel Martinusra?
− Igen.
− Tudnál neki szólni, hogy mi van velem, mert vele beszéltem mikor elraboltak. -szomorodtam el.
− Persze szólók neki.
− Köszönöm. -öleltem meg.
− Pihend ki magad. Holnap találkozunk. Szia.
− Szia. -próbáltam elaludni, de nem nagyon sikerült. Bekapcsoltam valami filmet, de a felénél bealudtam.