martinus és niki (befejezett)

Megint egy sulis nap

Március 28. (hétfő)

− Jó reggelt! –szólalt meg valaki mellettem
− Te mit keresel itt? –ültem fel hirtelen az ágyban és körbetekertem magamon a takarót.
− Itt aludtam este.
− Mért? És én mért nem emlékszem rá, hogy idefeküdtél mellém?
− Régen aludtunk már együtt és azért nem emlékszel rá, mert már aludtál, amikor bejöttem.
− De legalább megrúgtalak este?
− Niki, te kiskorod óta úgy alszol, hogy rugdosol.
− Ez igaz. De ugye tudod, hogy szeretlek?
− Én is szeretlek. –nyomott egy puszit az arcomra. –Na, én megyek készülődni.
− Thomas várj.
− Igen?
− Nem csapunk ma egy filmes estét?
− Ma sajnos nem tudok, fellépésem van a bandával.
− De szuper. Mikor, hol és én is mehetek?
− Egy bárba lesz. 11-kor kezdődik, és nem mert későn lesz.
− Ez nem ér. –szomorodtam el.
− Majd a legközelebbire eljöhetsz.
− Szuper. –ugráltam az ágyon.
− Készülj, mert mindjárt indulnod kell a suliba.
− Nee. –Thomas kiment a szobámból én meg elvégeztem a reggeli rutinomat. Lementem a nappaliba és megreggeliztem. Felvettem a cipőm és átmentem Lunához, hogy együtt menjünk suliba.
− Jó napot! –köszöntöttem egy nőnek, aki ajtót nyitott.
− Szia, mibe segíthetek?
− Luna egyik barátnője vagyok és Lunát keresem, hogy együtt menjünk suliba.
− Várj egy percet szólók neki.
− Köszönöm.
− Szia. –jött ki Luna és megölelt.
− Szia. Mehetünk?
− Persze.
− Az anyukád nyitott nekem ajtót?
− Igen.
− Nagyon szép.
− Köszi. Nézd, ott van Jack.
− Menjünk oda hozzá.
− Szia. –ugrottunk a nyakába.
− Sziasztok.
− Nem is tudtam, hogy deszkázol.
− Mert nem nagyon járok vele csak a deszkaparkban szoktam deszkázni.
− Mutatsz valami trükköt?
− Persze. –Jack elindult a deszkával és csinált egy trükköt.
− Aszta ez szuper volt. –tapsoltuk meg.
− Köszi. –pirult el egy kicsit.
− Na, indulás. –a suliba így hárman mentünk. A suliba, amikor bementünk az osztályba azt vettük észre, hogy nem a mi osztályunk van bent.
− Nem mi vagyunk itt? –néztem a többiekre.
− De én is úgy tudtam.
− Jack hívj fel valakit.
− Mért pont én?
− Mert nekem nincs meg senkinek a száma.
− És Luna?
− Siess, mindjárt becsengetnek.
− Oké. –Jack elővette a telefonját és tárcsázott valakit. Épen befejezte a beszélgetést, amikor becsengettek.
− Na, hol vagyunk?
− A tetőtéren.
− Ne, én nem bírok addig felmászni.
− Jack felviszel? –ölelte át Luna Jacket.
− Várj, had gondolkozzak. Nem.
− Na, de légyszí.
− Nem.
− Ne veszekedjetek, mert már becsengetek és fel kéne érnünk az órára. –Szóltam rájuk. –Egy-kettő indulás. –elindultunk fölfelé. Az óra felére éppen beértünk. Bekopogtunk és bementünk a terembe. Az óra második felét végig veszekedte velünk a tanár. Óra után lementünk az udvarra.
− Fú, egyszer lerúgom ezt a nőt. –ültem fel az asztaltetejére.
− Mi történt? –fordult felém Cam.
− Az óra feléről késtünk, mert nem tudtuk, hogy hol vagyunk, erre a tanár végigveszekedte velünk az órát. Éhes vagyok. –váltottam gyorsan témát.
− Mi ez a gyors váltás?
− Nem ettem ma még semmit. Elmegyek büfébe. Kér valaki valamit.
− Kávét.
− Én is.
− Meg én is.
− Akkor három kávé. Még valami?
− Én egy csokit. –szólalt meg Luna, mikor már majdnem elmentem.
− Rendben. –fölfutottam a terembe a pénztárcámért és lementem a büfébe. Megvettem, amit kellet és indultam vissza a többiekhez.
− Vegyétek el. –mondtam a számba a csokival. –Valaki.
− Ja, bocsi. –Luna felpattant és elvette a csokiját. A többieknek meg oda adtam a kávét.
− Ez nem ér. –mondtam, mert becsengettek és nem tudtam enni. Feltápászkodtam és kezdődhetett a borzalmas fizika óra utána meg egy annál is rosszabb földrajz óra.
− Szünet. –ordítottam fel, mikor vége lett a földrajznak.
− Ms. Turner kérem, ne kiabáljon.
− Elnézést.
− Testnevelés. –követte a példám Eric.
− Ön se Mr. Müller.
− Tesink lesz? –fordultam Eric felé.
− Igen.
− Neee. –kiabáltam megint.
− Jó, magukkal nem lehet semmit se kezdeni. Viszlát.
− Viszont látásra. –mondtuk együtt Ericel. A lányokkal lementünk átöltözni. Éppen vettem fel a pólóm és a nadrágom, amikor Eric és a többi fiú benyitott hozzánk.
− Áááá. –sikított fel az összes lány.