Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
- Sziasztok. –köszöntött gondolom a barátainak Marcus. –Mit kerestek itt?
- Martinus hívott át minket. És te széplány ki vagy?
- Sziasztok, Niki vagyok.
- És ti most?
- Jaj, nem dehogy mi csak barátok vagyunk. Még csak ma ismertem meg. –Most vettem észre, hogy Marcus még mindig foglya a kezem. Kicsit elpirultam és kihúztam a kezem a kezéből.
- És ti kik vagytok?
- Nem ismersz fel minket. Hát ki vagy te? –nézet rám megrémülve.
- Engem sem ismert fel Lukas. Nyugi.
- Bocsi, de nem vagyok ide valósi.
- Hát, akkor szép hölgy had mutatkozzak be. Jó magam Lukas vagyok. Ők pedig itt Charlie és Leondre.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Örülök a találkozásnak.
- Jó, hogy így megismerkedtetek meg minden, de csináljunk valamit, mert halálra unom magam. –szólalt meg Marcus.
- Menjünk el sétálni. –vetettem fel az ötletet.
- Akkor, már menjünk el fagyizni. –mondta Lucas.
- De nálam nincs pénz. –néztem rájuk szomorúan.
- Ne aggódj, meghívlak.
- Köszi. –ugrottam Martinus nyakába.
- Na, akkor indulás. –mindenki felöltözött. A srácok felvettek basbolsapkát és napszemüveget. Gondolom azért, hogy ne nagyon ismerjék fel őket.
- Mehetünk. –ugrottam fel Martinus hátára.
- Te mit csinálsz? –nézet rám értetlenül.
- Én csak felugrottam a hátadra, hogy úgy vigyél egy kicsi, mert lusta vagyok sétálni. Baj? –mosolyogtam rá cukin.
- Nem, dehogy csak...
- Nem vagyok nehéz ugye? –vágtam a szavába.
- Ja persze azzal a 40 kilóddal meg fogok szakadni.
- Akkor jó, de csak, hogy tud nem 40 kiló vagyok. Csak mi?
- Csak hirtelen meglepődtem, mert nem voltam rá felkészülve.
- Gyerekek menjetek szobára. –ordított hátra hozzánk Leondre.
