Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Március 22. (kedd)
Reggel boldogan ébredtem fel. Kibékültem Martinussal, megismerem, a testvérét és nem kellet még egy éjszakát végigsírnom. Vidáman leszökkentem a lépcsőn be a nappaliba.
- Mért vagy ilyen boldog kora reggel? –nézet rám rémülten Thomas.
- Mért? Nem lehetek boldog kora reggel?
- De csak nálad ez olyan fura.
- Köszi. –húztam hamis mosolyra a számat –Amúgy azért vagyok boldog, mert jól aludtam. –füllentettem egy kicsit.
- Ja, értem. –megittam a kávémat és visszamentem a szobámba készülődni. Úgy döntöttem ma sétálva megyek suliba, így felvettem a cipőm és a táskám és már indultam is. Mikor kiléptem a házból két ember állt a kapuban. Közelebb érve hozzájuk észrevettem, hogy Luna és Martinus állt ott.
- Sziasztok, ti mit kerestek itt? –néztem rájuk értetlenül, mert semelyikükkel sem beszéltem meg, hogy együtt mennénk iskolába.
- Nem is mondtad, hogy az a Martinus ez a Martinus. –mutatott végig Martinuson.
- Mert nem tudtam. Csak tegnap tudtam meg. –tetem fel védekezően a kezem –Mért fontos lett volna?
- Hogy fontos lett volna? Persze. Ő és a testvére a világ legcukibb és legjobb hangú fiúk a világon.
- Én nem ismertem őt, mint énekes így nem is tudtam mondani.
- Sziasztok, lányok én is itt vagyok. –integetett nekünk Martinus.
- Szia –fordultam hozzá és megöleltem –te mit keresel itt?
- Csak gondoltam elkísérlek a suliba, de mivel van, társaságod én megyek is.
- Nem kell elmenned. –kaptam el a kezét –mehetnénk hárman is, ha neked jó?
- Én benne vagyok. –ugrándozott Luna.
- Mért is ne. –egyezett bele Martinus is.
- Amúgy Martinus te nem jársz suliba? –fordultam felé.
- Mikor a tesómmal híresek lettünk a szüleink úgy döntöttek, hogy legyünk magántanulók.
- Az menyivel jobb.
- Hát nagyrészt igen. –bólogatott.
- És nem szeretnél suliba járni? Például a mi sulinkba. –húzódott hatalmas mosolyra Luna szája.
