Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Március 22. (kedd)
Reggel boldogan ébredtem fel. Kibékültem Martinussal, megismerem, a testvérét és nem kellet még egy éjszakát végigsírnom. Vidáman leszökkentem a lépcsőn be a nappaliba.
- Mért vagy ilyen boldog kora reggel? –nézet rám rémülten Thomas.
- Mért? Nem lehetek boldog kora reggel?
- De csak nálad ez olyan fura.
- Köszi. –húztam hamis mosolyra a számat –Amúgy azért vagyok boldog, mert jól aludtam. –füllentettem egy kicsit.
- Ja, értem. –megittam a kávémat és visszamentem a szobámba készülődni. Úgy döntöttem ma sétálva megyek suliba, így felvettem a cipőm és a táskám és már indultam is. Mikor kiléptem a házból két ember állt a kapuban. Közelebb érve hozzájuk észrevettem, hogy Luna és Martinus állt ott.
- Sziasztok, ti mit kerestek itt? –néztem rájuk értetlenül, mert semelyikükkel sem beszéltem meg, hogy együtt mennénk iskolába.
- Nem is mondtad, hogy az a Martinus ez a Martinus. –mutatott végig Martinuson.
- Mert nem tudtam. Csak tegnap tudtam meg. –tetem fel védekezően a kezem –Mért fontos lett volna?
- Hogy fontos lett volna? Persze. Ő és a testvére a világ legcukibb és legjobb hangú fiúk a világon.
- Én nem ismertem őt, mint énekes így nem is tudtam mondani.
- Sziasztok, lányok én is itt vagyok. –integetett nekünk Martinus.
- Szia –fordultam hozzá és megöleltem –te mit keresel itt?
- Csak gondoltam elkísérlek a suliba, de mivel van, társaságod én megyek is.
- Nem kell elmenned. –kaptam el a kezét –mehetnénk hárman is, ha neked jó?
- Én benne vagyok. –ugrándozott Luna.
- Mért is ne. –egyezett bele Martinus is.
- Amúgy Martinus te nem jársz suliba? –fordultam felé.
- Mikor a tesómmal híresek lettünk a szüleink úgy döntöttek, hogy legyünk magántanulók.
- Az menyivel jobb.
- Hát nagyrészt igen. –bólogatott.
- És nem szeretnél suliba járni? Például a mi sulinkba. –húzódott hatalmas mosolyra Luna szája.
