martinus és niki (befejezett)

Kérdés

          - Akkor folytassuk a beszélgetést. Niki átadod a szobád Liamnek? –ott ültem asztalnál és nem tudtam megszólalni. Csak ültem és bámultam ki a fejemből.

- Nem. Aludjon csak velem. –mentett meg Thomas a választól.

- Biztos vagy benne Thomas.

- Persze. Elég nagy a szobám elférünk ketten.

- Liam neked jó?

- Ja. –vágott egy pofát és visszafordult a telefonjához.

- Rendben, akkor álljunk neki pakolni. –a délutánunk nagyrészt a pakolással telt. Úgy 6 körül végeztünk. Bezuhantam az ágyba és szerintem el is szundítottam egy kicsit. Arra ébredtem, hogy valaki berontott a szobámba. Komásan felültem és körbenéztem.

- Kopogni nem tudsz? –néztem mérgesen Liamre. –Amúgy meg mit keresel itt? Nem veszed észre, hogy aludtam?

- Csak be akartam köszönni.

- Oké, beköszöntél. Most meg menjél ki, mert tanulnom kell.

- Nem kerülheted el, hogy beszéljünk.

- Lehet, de per pillanat senki sincs a szobámba. –felálltam az ágyról és kitoltam a szobámból.

- De.. –nem tudta befejezni a mondandóját, mert rácsaptam az ajtót. 

- Niki engedj már be.

- Nem hallom.

- Tudtom nem vagy süket. -kiabált az ajtó túloldaláról.

- Nem tudsz te rólam semmit.

- De azért elég sok mindent tudok. -odamentem az ajtóhoz és kinyitotta. Még mindig ugyan úgy állt, mint ahogy rácsaptam az ajtót.

- Nem veszed észre, hogy nem akarok veled beszélni?

- Én pedig szeretnék.

Senkit se érdekel, hogy te mit akarsz. -flegmáztam. -Most meg menj el, mert már most elegem van belőled. -csaptam megint rá az ajtót. Hallottam, hogy motyog valamit az orra alatt és elment. Leültem az asztalomhoz, mert tényleg neki kellet volna állnom tanulni. Bekapcsoltam valami zenét és megírtam a házimat. Nem voltam képes több mindent csinálni, így lekapcsoltam mindent, arrébb dobtam a tancuccom és elmentem fürdeni. Fürdés után pedig lefeküdtem aludni.