Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egész este forgolódtam, így nem sokat aludtam. Fáradtan oda mentem egy ruhásszekrényemhez és kiválasztottam egy minta rövidnadrágot, egy fehér tételt és egy fehér pulcsit. Miután felöltöztem lementem a földszintre, ahol mindenki ott volt. Leültem Thomas mellé. Ellövettem egy kedves mosolyom és oda fordultam hozzá.
- Thomas szeretnél nekem egy kávét csinálni?
- Kérd meg anyát.
- Anyu csinálsz nekem egy kávét?
- Persze.
- Látod Thomas anya kedves. - Csak vágsz egy grimaszt és felment egy szobájába. Miután megittam egy kávém, felmentem a szobámba és felkentem egy szolid sminket, fogat mostam, bepakoltam a táskába és már indulhatunk. A suli előtt megijedtem és nem tudtam bemenni, azon a ponton voltam, hogy inkább elfutok, de Szani átkarolt és berángatott a suliba. Elindultunk az igazgató felé, mert alá kellett írni valami papírt. Amikor már majdnem ott voltunk, de szokásom szerint nekimentem valakinek és elestem.
- Bocsi, nem akartam neked menni. -mondta és felém nyújtotta a kezét.
- Nem a te hibád, nem figyeltem oda, bocsánat. -hajtottam le a fejem.
- Még nem láttalak még itt új vagy?
- Igen tegnap érkeztünk meg. De bocsi de mennem kell a tesómhoz, mert még be kell mennünk az igazgatónak.
- Rendben, szia, remélem, még találkozunk.
- Szia. - Köszöntöttem és oda rohantam Szanihoz.
- Köszi. -néztem rá mérgesem.
- Hol voltál? -nézet rám, úgy, mint akinek nem látszott, hogy nem megyek mellette.
- Neki mentem valakinek és elestem. Nem láttad?
- Bocsi, de nem nagyon figyeltem. Amúgy nem te lettél volna, ha az első nap nem mész neki senkinek.
Az igazgatóhoz érve bekopogtunk és egy női hang szólt ki:
- Szabad!
- Jó napot kívánok. -mondtuk kórusba.
- Mibe segíthetek?
- Mi vagyunk az új diákok és anyukánk azt mondta, hogy még alá kell írnunk valamit.
- Igen emlékszem. Nikolett és Szabina Turner?
- Igen.
- Várjanak, egy percet megkeresem a papírokat.
- Rendben.
Miután aláírtunk minden papírt, az igazgatónő elkísért minket a termünkhöz.
