Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Egész este forgolódtam, így nem sokat aludtam. Fáradtan oda mentem egy ruhásszekrényemhez és kiválasztottam egy minta rövidnadrágot, egy fehér tételt és egy fehér pulcsit. Miután felöltöztem lementem a földszintre, ahol mindenki ott volt. Leültem Thomas mellé. Ellövettem egy kedves mosolyom és oda fordultam hozzá.
- Thomas szeretnél nekem egy kávét csinálni?
- Kérd meg anyát.
- Anyu csinálsz nekem egy kávét?
- Persze.
- Látod Thomas anya kedves. - Csak vágsz egy grimaszt és felment egy szobájába. Miután megittam egy kávém, felmentem a szobámba és felkentem egy szolid sminket, fogat mostam, bepakoltam a táskába és már indulhatunk. A suli előtt megijedtem és nem tudtam bemenni, azon a ponton voltam, hogy inkább elfutok, de Szani átkarolt és berángatott a suliba. Elindultunk az igazgató felé, mert alá kellett írni valami papírt. Amikor már majdnem ott voltunk, de szokásom szerint nekimentem valakinek és elestem.
- Bocsi, nem akartam neked menni. -mondta és felém nyújtotta a kezét.
- Nem a te hibád, nem figyeltem oda, bocsánat. -hajtottam le a fejem.
- Még nem láttalak még itt új vagy?
- Igen tegnap érkeztünk meg. De bocsi de mennem kell a tesómhoz, mert még be kell mennünk az igazgatónak.
- Rendben, szia, remélem, még találkozunk.
- Szia. - Köszöntöttem és oda rohantam Szanihoz.
- Köszi. -néztem rá mérgesem.
- Hol voltál? -nézet rám, úgy, mint akinek nem látszott, hogy nem megyek mellette.
- Neki mentem valakinek és elestem. Nem láttad?
- Bocsi, de nem nagyon figyeltem. Amúgy nem te lettél volna, ha az első nap nem mész neki senkinek.
Az igazgatóhoz érve bekopogtunk és egy női hang szólt ki:
- Szabad!
- Jó napot kívánok. -mondtuk kórusba.
- Mibe segíthetek?
- Mi vagyunk az új diákok és anyukánk azt mondta, hogy még alá kell írnunk valamit.
- Igen emlékszem. Nikolett és Szabina Turner?
- Igen.
- Várjanak, egy percet megkeresem a papírokat.
- Rendben.
Miután aláírtunk minden papírt, az igazgatónő elkísért minket a termünkhöz.
