martinus és niki (befejezett)

Ezt most mért kellet?

          - Sajnálom.

- Micsodát?

- Hogy ennyi bajt okoztam. –hajtottam le a fejem.

- Te nem okozol semmi bajt.

- De. Miattam szakítottam a barátnőddel, mindig velem kell foglalkoznod és meg kell mentened.

- Minden rendbe van most veled?

- Igen mért?

- Mert ilyen hülyeségeket beszélsz.

- De...én.

- Semmi de. Nem okozol bajt nekem, hiszen barátok vagyunk. Megérteted?

- Azt hiszem igen.

- Akkor jó. –magához húzott és megölelt.

- Barátok, örökre? –mondta már mikor elengedet.

- Igen. –lettem egy kicsit szomorú.

- Hazakísérjelek? –húzott fel az ágyról.

- Azt megköszönném-

- Akkor gyere. –elindultunk a házunk felé. Az úton nem nagyon beszélgetünk csak gondolkodtunk. A házunk előtt megöleltük egymást és mindketten mentünk ahova mennünk kellet.

- Megjöttem. –kiabáltam és felmentem a szobámba. Éppen hogy leültem az ágyra bejött Liam.

- Szia

- Szia. Mit szeretnél?

- Csak gondoltam beszélhetnénk.

- Miről?

- Rólunk.

- Mi van velünk?

- El kell mondanom, hogy kezdenek előtörni a régi érzéseim

- Mégpedig?

- Niki én még mindig szeretlek. –közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.

- Liam. Ne. –toltam el magamtól.

- De mért? –újra oda hajolt hozzám és megcsókolt. Megfogta a kezem és lenyomót az ágyra. Nem tudtam eltolni magamtól, mert túl erős volt.

- Ne. Hagyjál békén. Segítség. –kicsapódót az ajtó és berontott a szobámba Thomas. Elkapta Liamet és lerántotta rólam és bevert neki egyet.

- Mit képzelsz magadról? –ütötte meg megint. –Nem halódtad, hogy nem akarja?

- Thomas ne ütögesd. Hagyd abba. –próbáltam leszedni Thomast Liamről, de nem sikerült. Thomas egyre csak ütötte Liamet.

- Anya. Krisz. Segítsetek. –kiabáltam.

- Mi történt? –futottak oda hozzám.

- Thomas, Liam a szobámba.

- Micsoda?

- A szobámba. –berohantak a szobámba és meglátták, ami odabent történt. Krisz egyből odarohant és leszedte Thomast Liamről.

- Mi történt? –nézet körbe anya rémülten.

- Zaklatta Nikit. –védekezet Thomas

- Micsoda? Hogyan?

- Elkezdet csókolgatni én meg kértem, hogy hagyja abba, de nem tette. Ekkor rontott be Thomas és leszedte rólam Liamet.

- Most azonnal beszélek anyukáddal és elköltöztök.

- Ne, kérem, ne mondja el neki

- Nem érdekelsz. –lett ideges anyukám és kiviharzott a szobámból.

- Niki, ne haragudj.

- Nem érdekelsz. Megint eljátszódtad a bizalmam. Menj ki a szobámból.

- De..

- Menj már ki. –kiabáltam. Thomas megfogta Liamet és kilökte a szobámból.

- Köszönöm. –borultam bátyám nyakába.

- Ha még egyszer bánt én kitekerem a nyakát.

- Köszönöm. –öleltem meg Thomast. –Átmegyek Lunához.

- Átkísérlek.

- Nem kell, csak a szomszédba megyek.

- Biztos?

- Igen. –megkerestem anyát és szóltam neki is, hogy átmegyek. Összepakoltam és átindultam.

- Szia. –ugrott a nyakamba Luna.

- Szia.

- Gyere beljebb. –tárt ki az ajtót.

- Köszi. –felmentünk a szobájába és leültünk az ágyra.

- Mi a baj? –ült le velem szembe. Én meg elmesélte, azt ami pár perce történt.

- Szegényem. Most már jól vagy?

- Igen csak nem akartam otthon lenni.

- A legjobb helyen vagy.

- Mit csináljunk?

- Van egy ötletem. –csillant fel a szeme.

- Félnem kellene?-