martinus és niki (befejezett)

Találkozás Emmával

− Mesélj mi történt veled?
− Emlékszel meséltem neked, hogy láttam a volt barátomat?
− Igen?
− Az anyukája is kapott egy állást itt és ide költöznek. Csak még nem tudnak beköltözni a saját házukba, így anyukámnak az az ötlete támadt, hogy addig költözzenek be hozzánk. Így most a régi barátom és a családja nálunk fognak lakni. Hát nem szuper? –hadartam el gyorsan, ami az elmúlt egy napban történt.
− Várj, had értelmezzem a dolgokat. A régi barátod, akivel csúnyán összevesztettek most itt van.
− Igen.
− Azért van itt, mert anyukája új munkát kapott pont itt.
− Igen.
− És most nálatok laknak, mert még nem tudnak a saját házukba beköltözni.
− Pontosan.
− Mért?
− Mert akitől a házat vették mégse tudnak valamiért elköltözni 1 hónapig.
− Az szívás.
− Hát ez az. És még a szobámból is ki akartak lakoltatni. –néztem rá szomorúan.
− És akkor most melyik a te szobád?
− Szerencsémre nem kellet kiköltöznöm a szobámból, mert Thomas bevállalta, hogy Liammel alszik.
− Ez kedves volt tőle. –ekkor megszólalt Martinus telefonja. –Bocsi, de ezt most fel kell vennem.
− Semmi baj.
− Szia. –szólt bele a telefonba hatalmas mosolyra húzva a száját. Ki hívhata, hogy hirtelen ilyen boldog lett és kivel beszélhet ilyen sokáig? Ilyen és ehhez hasonló dolgokon gondolkoztam, amikor egy aprócska kislány megállt mellettem. Olyan aranyosan nézet k a virágmintás szoknyájában és a két copfba felkötött hajával.
− Szia. Hát te ki vagy? –néztem az aranyos kislányra.
− Szia, Emma vagyok.
− Te vagy Marcus és Martinus tesója.
− Igen és te ki vagy?
− Niki vagyok.
− Játszol velem? –olyan aranyosan nézet rám.
− Persze. Mit játszunk?
− Gyere, megmutatom. –megfogta a kezem és felmentünk az egyik szobába. Gondolom az ő szobája volt, mert tele volt hercegnővel.
− Kifeselek hercegnőnek? Látom, szereted őket.
− Az jó lenne. –tapsikolt örömébe.
− Oké, ülj le. –oda adott pár smink cuccot és neki álltam kifesteni. Miután végeztem a sminkével rátettem a fejére egy koronát és kiválasztottam egy szép ruhát neki.
− Most én jövök. –állt fel.
− Rendben.
− Kész vagy. –az én fejemre is tett egy koronát. –Gyere, nézzük meg magunkat. –megfogta a kezem és magával húzott a fürdőbe. Mielőtt beértünk volna a fürdőbe valaki elkezdet röhögni mögöttem. Hátra fordultam és Marcus állt előttem.
− Most min nevetsz? –néztem rá mérgesen.
− Néztél ma már tükörbe? –bementünk Emmával a fürdőbe és megnéztük magunkat tükörben. Emma nagyon aranyosan nézet ki. Én már egy kicsit más téma voltam. A sminkem egy kicsit máshogy nézet, ki mint kellet volna. Ahogy néztük magunkat a tükörbe Marcus állt meg mögöttünk és megint elkezdet, nevetni.
− Nem értem, hogy mért nevetsz. –fordultam meg. –Nagyon csinosan nézzünk ki. –guggoltam le Emma mellé és megöleltem.
− Így igaz csinosak vagyunk. Ezért inkább ne is mondj semmit bátyó. –dugta ki a nyelvét Emma.
− Jól van nem szóltam semmit. –tette fel e kezét védekezően Marcus.
− Azért ám. Most mit csináljunk Emma?
− Nem tudom. –nézet rám szomorúan.
− Van egy ötletem. –néztem rá Marcusra.
− Micsoda? –vidult fel.
− Megsúgom. –odahúztam Emmát magam mellé és belesuttogtam a tervet. Marcus gyanakvóan nézet minket. –Akkor készen állsz?
− Aha.
− 1, 2, 3 támadás. –egyszerre nekifutottunk Marcunak. Nem tudta mit csinálunk, így nem tudót reagálni a támadásunknak és mindhárman a földön kötöttünk ki. Emmával megfogtuk Marcus kezét és behúztuk Emma szobájába. Kikötözöttük egy székhez és eléje álltunk.
− Most mit csináltok? –nézet ránk értetlenül.
− Mivel annyira tetszet neked a hercegnős sminkünk, hogy úgy döntöttünk neked is csinálunk egyet.
− Így igaz. –helyeselt Emma.
− Micsoda? Ne. –ellenkezett Marcus.
− De, de. Nem kellet volna kigúnyolnod a sminkünk.
− Jó, bocsánat csak ne csináljatok semmit.
− Már késő. –vágta rá Emma. Nekiálltunk csinálni Marcus hercegnő sminkjét. Mikor végeztünk büszkén néztünk a munkánkra.
− Nagyon szép lettél. –mondtuk egyszerre Emmával.
− Kösz. Most már elengedtek.
− Persze. –odamentem a székhez és kioldottam a csomót. Mikor végeztem Marcus egyből berohant a fürdőbe.
− Úr isten. Niki most azonnal gyere ide. –üvöltözött Marcus.
− Igen? –dugtam be a fejem az ajtón.
− Most azonnal szed le. –parancsolt rám.
− Mért szerintem jól áll. –kuncogtam.
− Niki. –fordult meg mérgesen és egyre közelebb jött hozzám. Én megfordultam és futni kezdtem..