martinus és niki (befejezett)

szünet előtti utolsó nap

-          Félnem kellene?

        -          Csak, ha nem vagy hajlékony.

        -          Micsoda?

        -          Megtanítalak hidat csinálni.

        -          De azt tudok csinálni.

        -          Állásból?

        -          Jó megfogtál.

        -          Akkor gyere. –kimentünk az udvarra és elkezdtünk nyújtani. A nap végére sikerült az állásból híd.

        -          Nagyon elfáradtam. –feküdtem le a földre.

        -          Én is. –ült le mellém. –De legalább elterelődött a figyelmed

        -          Igen és köszönöm.

        -          Nagyon szívesen.

        -          Késő van, már én inkább megyek.

        -          Rendben holnap találkozunk. –felálltunk a földről és megöleltük egymást.

        -          Szia, anya. –léptem mellé a konyhába.

        -          Szia. Hogy érezted magad?

        -          Nagyon jól. Nézd mit tanultam. –eltoltam a székeket, hogy nagyobb helyem legyen és megmutattam anyának, amit tanultam.

        -          Ügyes vagy.

        -          Egész délután ezt gyakoroltam.

        -          De megérte.

        -          Anya

        -          Igen?

        -          Liam és családja?

        -          Elköltöztek.

        -          Köszönöm.

        -          Bocsánat, hogy nem küldtem el előbb őket.

        -          Semmi baj. –öleltem meg.

        -          De most már, sipirc, aludni, mert elég késő van

        -          Rendben. –pusziltam meg az arcát. –Szép álmokat.

        -          Neked is. –felmentem a szobámba elvégeztem az esti rutinom és lefeküdtem aludni

Április 26. (kedd)

Reggel kivételesen nem az ébresztőmre kelletem. Kimásztam az ágyból és elvégeztem mindent, amit reggel kell.

          -          Jó reggelt. –mentem le a konyhába a többiekhez. –Elmentem. –vettem ki egy almáz a tálból és kimenetem az utcára, ahol várt valaki rám.

          -          Szia. –öleltem meg Lunát. –Nem beszéltük meg tegnap, hogy együtt megyünk suliba ugye?

          -          Nem beszéltük meg csak gondoltam jobb ketten menni, mint egyedül.

          -          És mennyire igazad van. –indultunk el az iskola felé.

          -          Arra gondoltam szünetbe csaphatnánk egy kis összejövetelt.

          -          Benne vagyok. Csak mi lennénk vagy jönnek többen is?

          -          Rajtunk kívül még ott lenne Léna, Cam, Marcus, Martinus, Charlie és Leo.

          -          Aszta nem leszünk egy kicsit sokan?

          -          Ja és persze Lukas is.

-Szuper lesz

-Ottalvósra gondoltam a dolgot.

-Hány napra?

-Nem tudom. Szerintem 3.

-Szóltál már a többieknek?

-Még nem. Majd suli után beszélek velük.
-Rendben. -a beszélgetés közben megérkeztünk az iskolába. Bementünk a terembe ahol már mindenki ott volt. Leültünk a helyünkre és pont akkor lépet be az osztályfőnökünk.
-Sziasztok. A mai nap mindjárt elkezdődik. Kérek mindenkit hogy menjetek le az udvarra. Ott lesz egy kis akadálypálya amelyik osztály a leggyorsabban végig megy rajta az kap egy felelésmentes napot.
-Tanárnő mikor lesz vége ennek a napnak?
-Délben már mindenki mehet haza
-Éljen. -kiabált fel mindenki. Miután befejezte az osztályfőnökünk a mondandóját lementünk az udvarra. Ott egy kész katonai akadálypálya és egy katona állt.
-Üdvözlök mindenkit a mai akadály versenyen. -kiabálta el magát a katona. -Azt várom ma tőletek hogy ne legyen lazsálás és hogy mindenki legalább egyszer végig menjen a pályán. A nap végén lesz egy verseny.  Mindenkitől a maximumot várom. -fejezte be a mondandóját. Az osztályok felálltak külön csapatokban és állhatunk neki a gyakorlásnak. Mire eljutottunk a versenyre mindenki nagyon elfáradt és tiszta kosz volt a földön csúszkálástól.
-Mindenki készen áll a versenyre? -kiabálta el magát a katona.
-Igen. -ordított mindenki egyszerre.
-10 embernek kell részt vennie a váltó versenyen. Ők képviselik az osztályt. Amelyik osztály legelőször végez az nyer. -magyarázta a szabályokat. Minden osztályból felsorakozott 10 ember és kezdődhetett a verseny.
-Ez az mi nyertünk. -kiáltott fel az osztályunk.
-Gratulálok 9.c osztálynak. Majd ti eldöntitek hogy melyik napon nem szeretneték felelni. -mondta az igazgató. -Mindenki mehet haza. Jó szünetet. -Mindenki egyszerre elindult az ajtó felé és mentünk haza.