martinus és niki (befejezett)

Nem várt beszélgetés

- Na? –nézet rám még mindig könnyes szemmel

- Letörölheted a könnyeidet, mert nem feküdtetek le.

- Megesküszöl?

- Meg.

- Köszönöm.

- Nagyon szívesen.

- És akkor mért feküdtem úgy mellette?

- Csak meleged volt ezért levetted a ruhád.

- Ez olyan gáz.

- Csak részeg voltál. –nevettem fel.

- És veled mi van? Martinus és te.

- Mellette keltem fel.

- És?

- És az este folyamán megcsókolt.

- És?

- Ennyi.

- Komolyan csak ennyi?

- Igen csak ennyi.

- Nem tudom, mért csináljátok ezt. Mindketten szerelmesek vagytok a másikba, de nem tesztek az ügy érdekébe semmit. Mért? Mért csináljátok ezt egymással?

- Mert nem tudom neki bevallani, hogy tetszik nekem, és hogy szerintem beleszerettem. Mi van, ha nem érez, úgy irántam nem akarom elveszíteni a legjobb fiúbarátom. Meg, ha én is tetszenék neki, akkor tenne valamit azért, hogy tudassa velem. –csordult ki egy könnycsepp a szememből.

- És ha a fiú nem tudja, hogy hogyan mondja el neki, hogy tetszik. –szólalt meg valaki a hátam mögül. Nem akartam megfordulni, mert pontosan tudtam, hogy ki van mögöttem. Az egészet hallotta és nem tudom tovább rejtegetni az érzéseim. –Mi van, ha az illető annyira szereti a lányt, hogy fél, hogy elveszítheti. Fél, ha tényleg felvállalja az érzéseit, akkor a lány azt mondj, hogy neki valaki más tetszik.

- De ha a fiú meg sem próbálja, akkor nem tudja meg, hogy a lánynak tényleg más tetszik. –felálltam a székből és szembefordultam Martinussal. –Ha a fiú nem tesz semmit azért, hogy megkaparintsa, a lányt akkor a lány honnan tudja, hogy tényleg tetszik a fiúnak.

- A fiú megcsókolta a lányt.

- Mert az volt a feladata és a lány is visszacsókolta a fiút.

- Nem csak akkor csókolta meg a fiú a lányt. Tegnap is megtette.

- Mindketten részegek voltak.

- És? Akkor az már nem is számít?

- Nem azt mondtam. Csak arra akartam utalni, hogy az emberek általában megbánják azt, amit részegen csinált.

- Megbántad? Ezt akartad mondani.

- Elég. Elegem van. –folyt le az arcomon egy könnycsepp. –Luna én elmegyek. Majd még beszélünk. Szia. –megöleltem majd hátat fordítottam nekik és elmentem

  - Niki ne menj el. –hallottam még, hogy Luna utánam kiabál, de Martinus nem tett semmit. Mért nem jött utánam? Mit csináltam rosszul? –kezdtem el még jobban sírni

- Nem csináltál semmit rosszul. –hallottam meg az ő hangját. Nem akartam, hogy így lásson ezért nem álltam meg csak mentem előre. –Niki kérlek hallgass meg. –futott mellém és szembeállított magával. –Mért sírsz? –törölte le az egyik könnycseppem.

- Nem is sírok. –töröltem le a maradékot.

- Látom.

- Azt mondtad hallgassalak meg, akkor most mond.

- Az, előbb amiről beszéltünk. A fiú meg a lány. Én teljesen úgy gondolom, ahogy elmondtam.

- Én is.

- Niki én, szeretlek csak nem tudtam, hogy ezt hogyan mondjam el neked, de mivel el is veszíthetlek muszáj feltennem neked egy fontos kérdést. Lennél a barátnőm?