Április 28. (csütörtök)
Reggel egy ágyban feküdtem Martinussal és egymást öleltük. Felültem és gyorsan körbenéztem és megbizonyosodtam róla, hogy van rajtam ruha. Mikor megnyugodtam, hogy rajtam van minden egyes darab így lementem a konyhába. Ott szörnyű látvány fogadott. Egy csomó részeg ember feküdt ott ahol talált egy kis helyet. Az kanapé mellet láttam, hogy ott fekszik Charlie. Egyből oda mentem hozzá.
- Charlie. –simogattam meg a hátát.
- Igen. –szólalt meg még mindig csukott szemmel.
- Kelj fel.
- De én nem akarok.
- Nem feküdhetsz a földön. Ülj fel és hozok neked egy pohár vizet.
- Na, jó. –felült, de még mindig csukva volt a szeme. Kifutottam a konyhába és hoztam neki egy pohár vizet.
- Köszönöm. –miután megitta a vizet egyből felpattant és elfutott valahova. Gondolom a mosdóba futott. Utána akartam menni, de szembe jött velem Luna és sírt.
- Niki nagyon nagy hülységet csináltam.
- Úristen Luna mi a baj? Mi történt?
- Nem beszélhetnénk csak négyszemközt?
- De persze. Menjünk ki az udvarra. –az udvaron kerestünk egy nyugis helyett és leültünk oda. –Mi történt? –vett egy nagy levegőt és kimondta.
- Lefeküdtem Leoval.
- Micsoda? –lepődtem meg.
- Tegnap este egy kicsit többet ittunk a kelleténél és valahogy az ágyba kötöttünk ki.
- Biztos vagy benne, hogy lefeküdtetek?
- Igen.
- Mért vagy benne olyan biztos?
- Hát fehérneműbe feküdtem mellette.
- Az nem azt jelenti, hogy le is feküdtetek.
- De..
- Ne aggódj, majd kiderítem.
- Köszönöm. –ölelt meg.
- De most már ne sírj jó.
- Rendben.
- Maradj itt. Pihenj és én mindjárt itt vagyok.
- Oké. –felálltam a székből és felfutottam az emeletre. Benyitottam az összes szobába, míg meg nem találtam Leot.
- Leo kelj fel most. Beszélnünk kell. –ugrottam mellé és elkezdtem lökdösni.
- Mi van?
- Nem mi van, hanem tessék. Most pedig figyelj rám.
- Akkor tessék? –ült fel és rám nézet.
- Mire emlékszel a tegnapi napból?
- Mindenre, mert nem ittam annyit, mint egyesek.
- Jó egyszer ezt is kell. –nevettem fel. –Szóval mit csináltatok tegnap Lunával?
- Ezt, hogy érted?
- Lefeküdtetek egymással?
- Mi? Nem. Nem feküdtünk le egymással.
- Biztos?
- Ezer százalék.
- Akkor mért feküdt melletted fehérneműbe?
- Túl sokat ivott és már teljesen kész volt. Azt mondta nagyon melege van ezért nekiállt levetkőzni és kidőlt.
- És mért nem használtad ki? A fiúk általában azt teszik nem?
- A rossz fiúk általában azt tetszik, de én nem vagyok olyan. Vagy olyannak ismertél meg?
- Nem csak. Bocsi.
- Semmi baj.
- Nekem most mennem kell. –ki akartam menni és elmondani Lunának a jó hírt, de Leo megállított.
- Várj, Niki én is kérdezni szeretnék valamit.
- Igen?
- Öööö.... Lunának van barátja?
- Ha jól tudom, akkor nincs. Mért?
- Hát
- Csak nem. Tetszik neked.
- Igen. –vakarta meg a fejét.
- Komolyan?
- Igen.
- Ez annyira jó. –kezdtem el ugrálni.
De nem tudom, mit kellene csinálnom.
- Ez könnyű. Vid el vacsorázni vagy vidámparkba. Vegyél neki csokit, vagy ha nem akarsz neki sablon ajándékot venni, akkor egy plüss egyszarvút.
- Egy plüss egyszarvút? –nézet rám értetlenül.
- Igen. Luna él hal az egyszarvúkért.
- Köszönöm a segítséget. Remélem el fog velem jönni.
- Biztos, hogy el fog.
- Még egyszer köszönöm.
- Nekem most mennem kell. Muszáj valamit elintéznem. Te meg csak pihenj. –megöleltem és már viharoztam is ki a szobából Lunához.
YOU ARE READING
martinus és niki (befejezett)
FanfictionEz a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel 2018.01.10. #99
