martinus és niki (befejezett)

Megint miatta sírok

− Semmit se változtál.
− Ezt, hogy érted? –fordultam vissza.
− Mindig is ilyen voltál. Akit nem kedveltél azt nagy ívben elkerültél, ha meg mégis találkoztál vele, akkor úgy beszéltél vele, mint velem.
− Én tehetek róla, hogy most így beszélek veled?
− Nem ezt mondtam.
− Mert te soha nem mondtál semmit. Igaz? Azt hiszed, hogy idejössz jó pofizni és minden rendbe lesz? Hát nem. Nagyon nem. Tönkre tetted az életem. –mondtam már üvöltve. –És mért? Mért csináltad ezt? Fogalmam sincs, mert soha nem magyaráztad el.
− Akkor enged, hogy elmagyarázzam.
− Már nem érdekel. Végre vannak igazi barátaim. Nem akarok már arra az időre gondolni. Érted? Soha többé. Utáltam azt az életet. –folytak könnyek a szememből.
− De, muszáj elmondanom. –oda léptem hozzá és az arcába mondtam.
− Nem érdekel. Hagyjál békén. Már nem gyűlöllek, de még mindig emlékszem arra az időre.
− De...
− Nem. Felejts el. Csak felejts el. –most már rendesen folytak a könnyeim.
− Én csak beszélni akartam.
− Nem. –elfutottam onnan. Nem akartam látni. Elmentem a kedvenc helyemre és leültem. Csak sírtam és sírtam. Már megint miatta sírtam és mért a nagy semmiért. Mar egy jó ideje sírtam, mikor valaki megérintette a vállam
− Nem tudom ki vagy csak te is hagy békén. –nem néztem föl csak még jobban belebújtam a térdembe.
− Mi történt? Mért sírsz itt egyedül? –simogatta meg a hátam. Ki lehet ez, nem ismerem fel a hangját.
− Nem történt semmi csak nem akarok beszélni.
− Komolyan? Nem úgy tűnik. –megfogta a két kezem és maga felé fordítottam.
− Te? –néztem rá nagy szemekkel.
− Igen én.
− Nekem most mennem kell. –felálltam és menni akartam, de megfogta a kezem és visszahúzót.
− Mért szeretnél menni?
− Mert nem akarok most senkivel sem beszélni.
− Mért?
− Csak.
− Mért csak.
− Csak mert valaki megbántott és nem akarok én is megbántani valakit.
− Ki bántott meg?
− Valaki.
− Mért nem akarod elmondani?
− Leo kérlek, befejeznéd?
− Mért?
− Légy szíves.
− Én csak beszélgetni próbálok.
− Beszélgethetünk csak ne ma.
− Akkor holnap suli után találkozunk.
− Mi? Várj.
− Akkor holnap. Szia.
− Várj 1 percet.
− Igen.
− Honnan tudsz erről a helyről?
− Martinust találtam egyszer itt mikor rossz napja volt. Azóta párszor én is el szoktam jönni ide.
− Értem. Akkor, szia.
− Szia, akkor ne felejtsd el, hogy holnap sulid után ugyan itt találkozunk.
− Nem fogom. Szia. –miután elbúcsúztunk egymástól haza mentem és bezárkóztam a szobámba. Senkinek sem nyitottam ki az ajtót.